A többség a dobogós trióból legkiegyensúlyozottabb esztendőt záró Xavi sikerét várta, hisz az irányító honfitársától eltérően tavasszal is remekelt, míg Messinél lényegesen sikeresebb világbajnokságot zárt. Spanyolország tovább várhat az újabb aranylabdára – ötven éve, 1960 óta nem nyert spanyol labdarúgó, akkor Luis Suáreznek sikerült a bravúr. Ehhez még a vb-cím sem volt elég.
Az edzők között csakis spanyol kötődésűt jelöltek a legjobb háromba. Két klubedző – Josep Guardiola (Barcelona) és Jose Mourinho (Real Madrid) – mellett egy szövetségi kapitány (Vicente del Bosque) izgulhatott a győztes kihirdetése előtt. Végül a portugál nyert, ám győzelmét elsősorban az Inter kispadján töltött idejének köszönheti – a tőle szokatlanul két kollégáját méltató Mourinho mindezt nem is rejtette véka alá, hisz lepacsizott egykori tanítványaival, az év legjobb csapatába is beválasztott Maiconnal, Lúcióval és Sneijderrel.
A gálaesten ugyanis az év álomcsapatát is megválasztották. Eszerint a Casillas (spanyol, Real Madrid) – Maicon (brazil, Inter), Pique (spanyol, Barcelona), Lúcio (brazil, Inter), Puyol (spanyol, Barcelona) – Xavi (spanyol, Barcelona), Sneijder (holland, Inter) –Iniesta (spanyol, Barcelona) – C. Ronaldo (portugál, Real madrid), Villa (spanyol, Barcelona), Messi (argentin, Barcelona) tizenegynél nem volt (lett volna) jobb 2010-ben. Mint minden „gálacsapat” ez is elsőkerék-meghajtású (hiányos), avagy annyira jó, hogy balhátvédre és védekező középpályásra nincs szüksége.
A kissé egysíkú ceremónia talán legoldottabb pillanata volt, amikor az év legszebb találatáért járó Puskás-díjat kiérdemlő Hamit Altintop (a Bayern középpályásának a Kazahsztán-Törökország találkozón sült el a lába) attól az Andrej Szidelnyikovtól vehette át az elismerést, akit az őrületbe kergetett kapáslövésével.
2010 legjobbjai:
* Legjobb futballista: Lionel Messi (Barcelona, Argentína)
* Legjobb edző (férfiaknál): Jose Mourinho (Real Madrid/Inter)
* FIFPro/FIFA álomcsapat: Casillas – Maicon, Pique, Lúcio, Puyol – Sneijder, Xavi, Iniesta – C. Ronaldo, Villa, Messi.
* Legjobb női futballista: Marta (Santos, Brazília)
* Legjobb edző (nőknél): Silvia Neid (Németország)
* FIFA Puskás-díj a legszebb gólért: Hamit Altintop (Törökország)
Lionel Messi
Neve: Lionel Andrés Messi
Született: 1987. június 24., Rosario (Argentína)
Magasság/testsúly: 169 cm/67 kg
Klubjai: Barcelona (2004-)
Posztja: támadó, támadó középpályás
Válogatottság/gól: 53/15
Első mérkőzés a válogatottban: 2005. augusztus 27. (Magyarország ellen, 2-1)
Első gól a válogatottban: 2006. március 1. (Horvátország ellen, 2-3)
Eredményei: aranylabdás (2009, 2010), FIFA Év játékosa (2009), Klubvilágbajnokság-győztes (2009), BL-győztes (2006, 2009), Európai Szuperkupa-győztes (2009), spanyol bajnok (2005, 2006, 2009, 2010), spanyol Király Kupa-győztes (2009), spanyol szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2009, 2010), olimpiai bajnok (2008), U20-as világbajnok (2005)
—-Korábbi győztesek, dobogósok—-
1956:
1. Sir Stanley Matthews (angol, Blackpool)
2. Alfredo di Stéfano (spanyol-argentin, Real Madrid)
3. Raymond Kopa (francia, Stade Reims)
4. Puskás Ferenc (Real Madrid)
1957:
1. Alfredo di Stéfano (spanyol-argentin, Real Madrid)
2. Billy Wright (angol, Wolwerhampton Wanderers)
3. Raymond Kopa (francia, Real Madrid)
…
5. Kubala László (Barcelona)
1958:
1. Raymond Kopa (francia, Real Madrid)
2. Helmut Rahn (nyugatnémet, Rot-Weiss Essen)
3. Just Fontaine (francia, Stade Reims)
1959:
1. Alfredo di Stéfano (spanyol-argentin, Real Madrid)
2. Raymond Kopa (francia, Real Madrid)
3. John Charles (walesi, Juventus)
1960:
1. Luiz Suarez (spanyol, Barcelona)
2. Puskás Ferenc (Real Madrid)
3. Uwe Seeler (nyugatnémet, Hamburg)
1961:
1. Enrico Omar Sivori (olasz-argentin, Juventus)
2. Luis Suarez (spanyol, Inter)
3. Johnny Haynes (angol, Fulham)
…
5. Puskás Ferenc (Real Madrid)
1962:
1. Josef Masopust (csehszlovák, Dukla Praha)
2. Eusébio (portugál, Benfica)
3. Karl-Heinz Schnellinger (nyugatnémet, FC Köln)
1963:
1. Lev Jasin (szovjet, Dinamo Moszkva)
2. Gianni Rivera (olasz, Milan)
3. Jimmy Greaves (angol, Tottenham)
1964:
1. Denis Law (angol, Manchester United)
2. Luis Suarez (spanyol, Inter)
3. Amancio (spanyol, Real Madrid)
1965:
1. Eusebio (portugál, Benfica)
2. Giacinto Facchetti (olasz, Inter)
3. Luis Suarez (spanyol, Inter)
1966:
1. Bobby Charlton (angol, Manchester United)
2. Eusebio (portugál, Benfica)
3. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
1967:
1. Albert Flórián (Ferencváros)
2. Bobby Charlton (angol, Manchester United)
3. Jimmy Johnstone (skót, Celtic)
1968:
1. George Best (északír, Manchester United)
2. Bobby Charlton (angol, Manchester United)
3. Dragan Dzsajics (jugoszláv, Crvena zvezda)
1969:
1. Gianni Rivera (olasz, Milan)
2. Luigi Riva (olasz, Cagliari)
3. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)
1970:
1. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)
2. Bobby Moore (angol, West Ham)
3. Luigi Riva (olasz, Cagliari)
1971:
1. Johann Cruyff (holland, Ajax)
2. Sandro Mazzola (olasz, Inter)
3. George Best (északír, Manchester United)
1972:
1. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
2. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)
3. Günter Netzer (nyugatnémet, Borussia Mönchengladbach)
1973:
1. Johann Cruyff (holland, Ajax és Barcelona)
2. Dino Zoff (olasz, Juventus)
3. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)
1974:
1. Johann Cruyff (holland, Barcelona)
2. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
3. Kazimierz Deyna (lengyel, Legia Warszawa)
1975:
1. Oleg Blohin (szovjet, Dinamo Kijev)
2. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
3. Johann Cruyff (holland, Barcelona)
1976:
1. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München)
2. Robby Rensenbrink (holland, Anderlecht)
3. Ivo Viktor (csehszlovák, Dukla Praha)
1977:
1. Allan Simonsen (dán, Borussia Mönchengladbach)
2. Kevin Keegan (angol, Hamburger SV)
3. Michel Platini (francia, Nancy)
1978:
1. Kevin Keegan (angol, Hamburg)
2. Hans Krankl (osztrák, Barcelona)
3. Robby Rensenbrink (holland, Anderlecht)
1979:
1. Kevin Keegan (angol, Hamburg)
2. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München)
3. Ruud Krol (holland, Ajax)
1980:
1. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München)
2. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona)
3. Michel Platini (francia, St. Etienne)
1981:
1. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München)
2. Paul Breitner (nyugatnémet, Bayern München)
3. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona)
1982:
1. Paolo Rossi (olasz, Juventus)
2. Alain Giresse (francia, Bordeaux)
3. Zbigniew Boniek (lengyel, Juventus)
1983:
1. Michel Platini (francia, Juventus)
2. Kenny Dalglish (skót, Liverpool)
3. Allan Simonsen (dán, Vejle BK)
1984:
1. Michel Platini (francia, Juventus)
2. Jean Tigana (francia, Bordeaux)
3. Preben Elkjaer-Larsen (dán, Verona)
1985:
1. Michel Platini (francia, Juventus)
2. Preben Elkjaer-Larsen (dán, Verona)
3. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona)
1986:
1. Igor Belanov (szovjet, Dinamo Kijev)
2. Gary Lineker (angol, Barcelona)
3. Emilio Butragueno (spanyol, Real Madrid)
1987:
1. Ruud Gullit (holland, AC Milan)
2. Paulo Futre (portugál, Atlético Madrid)
3. Emilio Butragueno (spanyol, Real Madrid)
1988:
1. Marco van Basten (holland, Milan)
2. Ruud Gullit (holland, Milan)
3. Frank Rijkaard (holland, Milan)
1989:
1. Marco van Basten (holland, Milan)
2. Franco Baresi (olasz, Milan)
3. Frank Rijkaard (holland, Milan)
1990:
1. Lothar Matthäus (német, Inter)
2. Salvatore Schillaci (olasz, Juventus)
3. Andreas Brehme (német, Inter)
1991:
1. Jean Pierre Papin (francia, Olympique Marseille)
2. Lothar Matthäus (német, Inter)
2. Darko Pancsev (jugoszláv, Crvena zvezda)
2. Dejan Szavicevics (jugoszláv, Crvena zvezda)
1992:
1. Marco van Basten (holland, Milan)
2. Hriszto Sztoicskov (bolgár, Barcelona)
3. Dennis Bergkamp (holland, Ajax)
1993:
1. Roberto Baggio (olasz, Juventus)
2. Dennis Bergkamp (holland, Inter)
3. Eric Cantona (francia, Manchester United)
1994:
1. Hriszto Sztoicskov (bolgár, Barcelona)
2. Roberto Baggio (olasz, Juventus)
3. Paolo Maldini (olasz, Milan)
1995:
1. George Weah (libériai, Milan)
2. Jürgen Klinsmann (német, Bayern München)
3. Jari Litmanen (finn, Ajax)
1996:
1. Matthias Sammer (német, Dortmund)
2. Ronaldo (brazil, Barcelona)
3. Alan Shearer (angol, Newcastle United)
1997:
1. Ronaldo (brazil, Inter)
2. Predrag Mijatovic (jugoszláv, Real Madrid)
3. Zinedine Zidane (francia, Juventus)
1998:
1. Zinedine Zidane (francia, Juventus)
2. Davor Suker (horvát, Real Madrid)
3. Rondaldo (brazil, Inter)
1999:
1. Rivaldo (brazil, Barcelona)
2. David Beckham (angol, Machester United)
3. Andrij Sevcsenko (ukrán, Milan)
2000:
1. Luis Figo (portugál, Real Madrid)
2. Zinedine Zidane (francia, Juventus)
3. Andrij Sevcsenko (ukrán, Milan)
2001:
1. Michael Owen (angol, Liverpool)
2. Raúl (spanyol, Real Madrid)
3. Oliver Kahn (német, Bayern München)
2002:
1. Ronaldo (brazil, Real Madrid)
2. Roberto Carlos (brazil, Real Madrid)
3. Oliver Kahn (német, Bayern München)
2003:
1. Pavel Nedved (cseh, Juventus)
2. Thierry Henry (francia, Arsenal)
3. Paolo Maldini (olasz, Milan)
2004:
1. Andrij Sevcsenko (ukrán, Milan)
2. Deco (portugál, Porto/Barcelona)
3. Ronaldinho (brazil, Barcelona)
2005:
1. Ronaldinho (brazil, Barcelona)
2. Frank Lampard (angol, Chelsea)
3. Steven Gerrard (angol, Liverpool)
2006:
1. Fabio Cannavaro (olasz, Real Madrid)
2. Gianluigi Buffon (olasz, Juventus)
3. Thierry Henry (francia, Arsenal)
2007:
1. Kaká (brazil, Milan) 444 pont
2. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 277
3. Lionel Messi (argentin, Barcelona) 255
2008:
1. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 446 pont
2. Lionel Messi (argentin, Barcelona) 281
3. Fernando Torres (spanyol, Liverpool) 179
2009:
1. Lionel Messi (argentin, Barcelona) 473 pont
2. C.Ronaldo (portugál, Manchester United/Real Madrid) 233
3. Xavi (spanyol, Barcelona) 170
—-Aranylabda-statisztika—-
A győztesek rangsora klubok szerint
8 győzelem: Juventus (Platini 3, Sivori, P. Rossi, R. Baggio, Zidane, Nedved), Milan (Van Basten 3, Rivera, Gullit, Weah, Sevcsenko, Kaká) és Barcelona (Cruyff 2, Messi 2, Suárez, Sztoicskov, Rivaldo, Ronaldinho)
6: Real Madrid (Di Stéfano 2, Kopa, Figo, Ronaldo, Cannavaro)
5: Bayern (Beckenbauer 2, K-H. Rummenigge 2, G. Müller)
4: Manchester United (Law, B. Charlton, Best, C. Ronaldo)
2: Dinamo Kijev (Blohin, Belanov), Hamburg (Keegan 2)
Inter (Matthäus, Ronaldo)
1: Ajax (Cruyff), Benfica (Eusebio), Blackpool (Matthews), Borussia Dortmund (Sammer), Mönchengladbach (Simonsen), Dukla Praha (Masopust), Dinamo Moszkva (Jasin), Ferencváros (Albert), Liverpool (Owen), Olympique Marseille (Papin)
A győztesek rangsora országok szerint
7 győzelem: NSZK/Németország, Hollandia
6: Franciaország
5: Anglia, Brazília, Olaszország
3: Portugália, Spanyolország, Szovjetunió
2: Argentína, Csehszlovákia/Csehország
1: Bulgária, Dánia, Észak-Írország, Libéria, Magyarország, Skócia, Ukrajna,
A győztesek rangsora bajnokságok szerint
17 győzelem: Olaszország
14: Spanyolország
9: NSZK/Németország
6: Anglia
3: Szovjetunió
1: Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Magyarország, Portugália
—-A díj története—-
A France Football által alapított Aranylabdát 1956 óta ítélik oda minden évben egy labdarúgónak, a választás szabályai azonban az utóbbi bő fél évszázad során többször is változtak.
Eredetileg a legjobb teljesítményt nyújtó európai játékos kaphatta meg az elismerést, majd később – 1995-től – már minden olyan futballista, aki a földrészen szerepelt. Tavaly annyiban módosult a szavazás, hogy Európán kívüliek is rákerülhettek a jelöltlistára, más kérdés, hogy az idei aspiránsok közül mindenki az öreg kontinensen kergeti a labdát.
Korábban az európai szövetség (UEFA) tagállamainak egy-egy szakújságírója voksolhatott a legjobbakra, a 2007-es változás nyomán azonban 96-ra nőtt a zsűri tagjainak száma. Az első nem európai díjazott a libériai George Weah volt 1995-ben, védőként pedig – két éve – az olasz Fabio Cannavaro nyert először.
A győzelmek számát tekintve két holland, Johan Cruyff és Marco van Basten, valamint egy francia, a jelenlegi UEFA-elnök Michel Platini tartja a rekordot három-három sikerrel. Platini egyébként az egyetlen, aki sorozatban háromszor bizonyult a legjobbnak. A nemzetek rangsorát a németek és a hollandok vezetik hét-hét kitüntetettel.
—-A Puskás Ferenc-díj—-
A FIFA első alkalommal nevezett el díjat egy korábbi játékosról: ez a megtiszteltetés az Aranycsapat három éve elhunyt legendás futballistáját, Puskás Ferencet érte.
Az év legszebb góljáért járó Puskás-díjat tavaly adták át először a FIFA éves, zürichi gáláján. Az elismerést a portugál Cristiano Ronaldo kapta. A díjról szóló szerződést Joseph Blatter FIFA-elnök és az Aranycsapat legendás játékosának özvegye írta alá október 20-án a szintén Puskás Ferencről elnevezett felcsúti futballakadémián.
A FIFA futballbizottsága, melynek Franz Beckenbauer az elnöke és korábbi világklasszis játékosok a tagjai, összeállított egy tízes listát, amelyre a szurkolók szavazhattak a FIFA hivatalos honlapján. A gálára mind a tíz jelöltet meghívták, de csak a voksoláson győztes találatot hirdetik ki, a sorrendet nem. Az esztétikai élmény mellett a gól fontossága is szempont, így legalább élvonalbeli bajnoki találkozón kell születnie, hogy jelölt lehessen. A futballkaput és benne labdát formázó elismerést női játékos is kiérdemelheti.
A Puskás-díj ötlete Csorba Istvántól származik, s Blatter szerint három éve keresték meg a FIFA-t az elképzeléssel, amelyet egyértelműen támogatott, de szerzői és névhasználati jogok miatt csak idén sikerült valóra váltani a terveket. A Puskás-díj eszmei atyja időközben elhunyt, de lánya jelen volt a zürichi gálán.
“Hogy miért éppen Puskás? A futballtörténelemben van, aki több gólt szerzett nála, de a FIFA számára a személyiség is rendkívül fontos tényező, mert példaképeket szeretnénk a fiatalok elé állítani” – mondta az október 20-i bejelentés alkalmával Blatter. “Puskás pedig példa nélküli tehetsége mellett fantasztikus ember volt a pályán kívül is, azaz a díjjal nemcsak a góljait, hanem a személyiségét és a játékhoz való hozzáállását is elismerjük”.
A Puskás-díj odaítélésének feltételei:
– gyönyörű gól legyen (ebbe beletartozhat a távoli lövésből, kitűnő összjátékból vagy fej fölüli lövésből született gól)
– a mérkőzés fontossága (felnőtt válogatott találkozón, konföderációk által kiírt sorozatokon és élvonalbeli nemzeti bajnoki találkozókon elért gólok számítanak, a fontosabb gól a jobb)
– a gól nem a másik csapat hibájából, vagy szerencsével született
– a gólszerző nem viselkedhetett sportszerűtlenül a meccsen, illetve nem doppingolhatott
