A nagyjából tyúknagyságú Xenicibis xympithecus megkövült maradványait a New Haven-i Yale Egyetem és a washingtoni Smithsonian Intézet kutatói vizsgálták meg. Egyes szárnycsontokon máig kivehetőek a törésnyomok, amelyek valószínűleg heves összetűzésekből származtak – számol be eredményeiről Nicholas Longrich és Storrs Olson a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban.
Bár a Xenicibis xympithecust már 1977-ben leírták, csak most sikerült a kutatóknak új múzeumi leletek segítségével szinte teljesen rekonstruálni a csontvázát. Ez tett elehetővé első ízben a szárnycsontok vizsgálatát is.
A bizarr szárnycsontoktól eltekintve a madár testfelépítése messzemenőkig megfelel a többi íbiszfajénak – írja a Die Welt című német lap internetes kiadása. A szárnyak ujjcsontjai vastagak, hajlítottak és igen stabilak – hasonlót egyetlen más madárnál sem figyeltek még meg.
Ezen kívül a Xenicibis melltájékon lévő csontjai is erősebbek voltak, szárnyai pedig hosszabbak, mint a többi röpképtelen madáré. Feltehetően gyors szárnycsapásokkal sorozta meg szárnyvégeivel ellenségeit – következtettek a kutatók.
