Élet-Stílus

Továbbra sincs „nagy 56-os film”

admin
admin

2010. 10. 16. 07:00

Talán a nagy várakozás, talán a több mint három éves forgatás miatt kissé csalódást keltett Vágvölgyi B. András e héten bemutatott 56-os filmje, a Kolorádó Kid. Pedig, mint a rendező a FigyelőNetnek elmondta, egy izgalmas és valóságos történetet akart csinálni jó zenével, és jó színészekkel. Ezekkel nincs is gond, de a film lassúra, unalmasra sikeredett.

Egy filmnél az unalomra nincs mentség. Ha egy rendező 1956-on keresztül a Kádár-rendszerről akar mesélni, akkor a mai fiatalok nagy többsége egyszerűen csak néz maga elé, mert ő már nem tudja, hogy ki volt az, aki szerint a „krumplileves legyen krumplileves”. Pedig, mint az alábbi videóinterjúból kiderül, a rendező épp a ma vagy egyáltalán nem ismert (fiatalok), vagy hamis nosztalgiával körülvett (idősebbek) puha diktatúra természetrajzáról szeretett volna mesélni.


A történet pedig nem lenne rossz, de ma nem lehet ilyen vontatottan mesélni. Felgyorsult médiavilágunkban folyamatosan valamilyen impulzust kellene adni, hogy legyen mit befogadni a szemnek, az agynak. (Ezt legjobban a rendező tudja, és írja is publicisztikáiban.) Nem szabad üresjáratokat hagyni. Ez a film pedig leginkább az üresjáratokról szól, amely közben időnként fel-felkapjuk a fejünket, amikor egy kicsit érdekessé válik mozi. Vagy akkor, de ez behatárolható nézői kör, ha ismerős kulturális szereplő bukkan fel a vásznon. Mint Palya Bea, Menyhárt Jenő (az Európa Kiadóból), Kiss Tibi (a Quimbyből) – vagy a fél egykori Magyar Narancs-szerkesztőség (a rendezőn kívül cameózik Bakáts Tibor Settenkedő és Bojtár B. Endre).

Ha tehát egybitesen fogalmaznánk, akkor a jó-nem jó táblázatban a nullát húzzuk be. Ha azonban többdimenzióssá tesszük a kérdést, akkor el lehet ismerni, hogy komoly munka van benne, ahol nincs egyetlen olyan kép, amely nem illik bele a korba, a pesti jassz szlengje is hibátlan. A kóter, a vamzer, a kégli, a kagylóz stb. szavak és kifejezések nyilvánvalóan közelítik a film nyelvét a korbeli beszélthez, ám olykor annyira erőltetettek és előtérbe tolakodnak, hogy kor- és hangulatkeltő hatásuk kioltódik.

Nagy Zsolt színészi játéka most is meggyőző, de érdektelen. Nem miatta, hanem a film bágyadt mesélőmódja miatt van, hogy hidegen hagy. Pedig elvileg érdekes lehetett volna, ahogy egy kétkezi rakodómunkás, utcai simlisségektől dörzsölt pesti srác – és baráti társasága (köztük az áruló szerelmével: Sárosdi Lilla) – az ötvenhatos forradalomba belekerül, elárultatik, börtönbe kerül tizenöt évre, majd bosszút áll, és itt hagyja az egészet a fenébe.

A Kolorado Kid történetet Kreuzer Béla valós „kalandjain” alapul, de a valós események nem tudnak izgalmassá válni, nem tudnak minket a világukba bevonzani – és ami a legnagyobb baj: nem tudja főhősét szimpatikussá tenni.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.