Kapus:
Iker Casillas (Spanyolország)
Minössze két gólt kapott a vb-n, a csoportkörben a svájci Gelson Fernandes, illetve a chilei Rodrigo Millar járt ki az eszén. A kieséses szakaszban valóságos falat húzott a kapuja elé, Paraguay ellen büntetőt hárított, és a döntőben is volt egy hatalmas védése. Ki tudja, mi történik, ha gól nélküli állásnál nem hárítja lábbal Arjen Robben ziccerét.
Védők:
Philipp Lahm (Németország)
A Bayern München jobbhátvédje kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtott, ráadásul csapatkapitányként vezére volt a fiatal német válogatottnak, pályán belül és kívül egyaránt. Hátul biztos pont volt, középen is gyakorta besegített a védekezésbe, több ígéretes lövést blokkolt. A védőmunkája mellett gyakorta lépett fel a támadásokhoz, neki is köszönhető, hogy a németek sok gólt szereztek jobb oldaláról induló akciókból.
Gerard Piqué (Spanyolország)
Tanárian futballozott a spanyol védelem közepén. Földön és levegőben is átjátszhatatlan volt, nagy része van abban, hogy a spanyolok csak két gólt kaptak a dél-afrikai tornán. A megszerzett labdákat jól játszotta meg, 85 százalékban jó helyre, azaz társhoz passzol. Az ellenfelek kapujától két alkalommal találta el, gólt nem szerzett.
Casillas a spanyol király és a vb-trófea (MTI/EPA)
Carles Puyol (Spanyolország)
Piqué ikerpárjának, klubtárához hasonló erényeket csillogtató Puyolnak is biztos helye van a álomcsapatban, főleg azután, hogy győztes gólt szerzett a németek elleni elődöntőben. Kiemelendő, hogy hét meccsen mindössze hatszor szabálytalankodott – illetve hétszer, jóllehet, Arjen Robben lerántását a döntő bírája nem szúrta ki.
Giovanni van Bronckhorst (Hollandia)
A válogatottól a világbajnokság után elbúcsúzó holland játékos szerezte a dél-afrikai torna legszebb gólját: a bal oldalról, komoly távolságból védhetetlenül bombázott a bal felső sarokba az uruguayiak elleni elődöntőben. Érett kora ellenére sokat dolgozott a pálya bal oldalán, hét mérkőzésen 70 kilométernél is többet futott, a védőfeladatai mellett a támadásokból is kivette a részét, igaz, 15 beadásából mindössze hat volt jó.
Középpályások:
Thomas Müller (Németország)
A tavalyelőtti évadban még többnyire a Bayern München amatőrcsapatát erősítő szélső már az előző klubszezonban is igazolta kivételes tehetségét, de a vb-n robbant be igazán az élvonalba. Hat mérkőzésen ötször találta el a kaput, és ezekből kivétel nélkül gól született, további három találatot pedig előkészített. Aranycipő lett a jutalma.
Sneijder hiába villogott – a hollandok elbuktak a döntőben (MTI/EPA)
Bastian Schweinsteiger (Németország)
Schweinsteiger volt a motorja és az elsőszámú vezére a bronzéremmel záró német csikócsapatnak. A pálya minden négyzetcentiméteren feltűnt, rengeteg labdát szerzett, és a támadásokból is kivette a részét, a távoli lövéseiből azonban kevesebbet láttunk, igaz, egy ilyen után gólt szereztek a németek a harmadik helyről döntő meccsen. A világbajnokság legszebb megmozdulása is a nevéhez fűződik, nyilván az argentinok is nehezen felejtik el, hogy bolondot csinált belőlük a negyeddöntős találkozón.
Xavi (Spanyolország)
Talán haloványabb volt, mint a két évvel ezelőtti Eb-n, amelynek legjobb játékosa lett, ezzel együtt kulcsszerepet játszott a diadalban. Kiválóan mozgatta a csapatot, biztos helyen volt nála a labda, és rendre is jól is játszotta meg. A futómennyiségére sem lehet panasz, a világbajnokság során csaknem a maratoni táv dupláját teljesítette.
Wesley Sneijder (Hollandia)
A világbajnokság egyik legjobb játékosa volt. Azt túlzás lenne azt állítani, hogy egyedül, a hátán cipelte be a holland válogatottat a döntőbe, de az tény, hogy az Oranje nélküle nem jutott volna ilyen messzire. Az Interrel triplázó középpályás végig agilisen és nagy kedvvel futballozott, jól állt neki a vezérszerep, és vezérhez méltón sokat vállalt magára, 27-szer lőtt kapura, és öt találatával holtversenyben a vb-góllövőlista élén zárt.
Forlán rászolgált a vb aranylabdájára (MTI/EPA)
Csatárok:
Diego Forlán (Uruguay)
A FIFA a világbajnokság legprímább játékosának választotta az uruguayiak gólerős támadóját, és a döntéssel aligha lehet vitába szállni. Az Atléticó Madridot Európa Liga-győzelemre vezető Forlán nem csupán a legeredményesebb játékosa (öt góllal zárt) volt a végül negyedik Uruguaynak, hanem a lelke és az esze egyszerre. A pontrúgások többségét ő végezte el, szinte az összes akcióban benne volt, sérülten sem hagyta cserben a csapatát, fogát összeszorítva küzdött, lelkesítette és hajtotta csapattársait.
David Villa (Spanyolország)
A vb-k történetének legeredményesebb spanyol játékosa Dél-Afrikában csapata egyik legjobbja és legaktívabb labdarúgója volt. 32-szer próbálkozott kapura lövéssel, távolról is veszélyes volt, és igyekezetének köszönhetően – többedmagával – góllövőlista élén zárt, miután Honduras ellen duplázott, Chile-nek is betalált, a kieséses szakaszban pedig elsősorban neki volt köszönhető, hogy Spanyolország kiverte Portugáliát és Paraguayt.
