Január 4-én értesítették a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársait, hogy egy jeladóval felszerelt öreg hím kerecsensólymot találtak Tököl határában. A helyszínen kiderült, hogy Jánosról, a magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt keretében jelölt egyik öreg kerecsensólyomról van szó – közölte az MME.
Nyáron felnevelt egy fiókát
Az a bizonyos vezeték (fotó: MME/Prommer Mátyás)
János 2002. júniusában repült ki a fészekből az apaji pusztán, két testvérével együtt. A fiókaként kapott gyűrű alapján azonosították ismét a madarat 2008. márciusában, amikor újra befogták a szakemberek – ismét az apaji pusztán, kirepülési helyének közelében. Ekkor János már ivarérett volt, és egyike lett annak a három felnőtt madárnak, amely a LIFE program során jeladót kapott.
A felnőtt madarak esetében a műholdas nyomkövetés célja az általuk használt terület nagyságának, és jellemzőinek megismerése volt. Az így kapott információk segítenek egy hatékonyabb kerecsensólyom-védelmi program összeállításában.
A gyűrűről kapnak nevet
A kerecsensólyom fokozottan védett faj, a szakemberek mindössze 130-150
párra becslik a hazai állományt. Természetvédelmi értéke egymillió
forint. Korábban írtunk róla, hogy a madarászok a jelölésre használt
gyűrű jelölései alapján nevezik el az állatokat. A Jakab János nevű
kékvércse gyűrűkódja például JJ8, míg párja a JK8 után kapta nevét:
Jolánka.
János és párja egy 2008-as sikertelen fészkelés után 2009-ben sikeresen felnevelte fiókáját, aki szintén jeladót kapott, a madarászok Karcsinak nevezték el. A család július közepéig maradt együtt, majd a fiatal madár elhagyta Magyarországot, és hosszas kóborlás után, amelynek során bejárta Ukrajnát, ősszel Bulgáriából jöttek utolsó jelei.
Veszélyes vezetékek
János 2009. november közepéig a területén maradt, majd a szomszédos, táplálékban gazdagabb területeket kezdte látogatni, ahol utolsó napjait is töltötte. János tetemét 2010. január 4-én, Tököl közelében, egy szigeteletlen középfeszültségű oszlop alatt találták meg. Valószínűleg meg akart pihenni az oszlopon, amikor a halálos áramütés érte.
Az elpusztult kerecsen (fotó: MME/Prommer Mátyás)
Az elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés az egyik legjelentősebb pusztulási oka a védett madarak, azon belül elsősorban a ragadozómadarakat és a fehér gólyákat érinti kiemelten a probléma. Az MME és a hazai nemzeti park igazgatóságok az áramszolgáltató vállalatokkal együttműködve már évtizedek óta próbálják feltárni és megoldani ezt a problémát a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint az Európain Unió pénzügyi segítségével.
A munkák keretében egyre több oszlopot alakítanak madárbaráttá, azonban ezek aránya országosan még mindig csak 10 százalék körül van az összes veszélyes oszlophoz képest.
