Minden hetven éve kezdődött címmel rendezett konferenciát a II. világháború kitöréséről a Terror Háza Múzeum. Az FN.hu-n most Borisz Smeljev orosz, később Szakály Sándor magyar történész előadásáról olvashat bővebben.
Mindenki akarta a háborút
Elkerülhetetlen volt-e a Sztálin-Hitler-paktum 1939 augusztusában – tette fel a kérdést Borisz Smeljev orosz történész, politológus, az orosz tudományos akadémia tagja. A II. világháborúba torkolló konfliktus kirobbantása elsősorban Adolf Hitler érdeke volt, aki revánsot akart venni az I. világháborút lezáró versailles-i békeszerződés szigoráért, és Európa, majd a világ feletti uralomra tört. Érdekelt volt Sztálin és a Szovjetunió is, amelyet az imperializmus elleni harc, a bolsevik doktrina terjesztése hajtott, valamint ugyancsak revízióra tört az első világháború következtében elvesztett finn, balti, nyugat-ukrajnai és beszarábiai területek édekében.
molotov-ribbentrop-paktum
1939. augusztus 23-án Németország és a Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött, és kölcsönösen garanciát vállalt, hogy nem vesz részt egymás elleni szövetségekben. Egy titkos záradék rögzítette Lengyelország kettéosztását, valamint Sztálin szabad kezet kapott Finnországban, Észtországban és Lettországban, míg Hitler Litvániával tehetett bármit szovjet jóváhagyással. Ugyancsak e titkos megállapodás részeként 1939. szeptember 17-én szovjet csapatok támadtak Lengyelországra, és felvonultak az egyezségben megállapított határvonalig.
Franciaország és Nagy-Britannia a Szovjetuniót a nyugat ellenségének tekintette, amelyet „Hitler karjával” remélt elpusztítani, vagyis a nyugatnak is érdekében állt egy Európát átrendező konfliktus kirobbantása – vázolta a kiindulási pontokat Smeljev. Sztálin hasonlóan gondolkodott: egy német-francia-brit háború utáni újrarendezés a kommunizmus további térnyerésére adhatott volna alkalmat. A szovjet vezető már 1931-ben kijelentette: tíz évünk van, hogy felkészüljünk a háborúra. Ettől kezdve az elkerülhetetlen konfliktusra való felkészülés határozta meg a szovjet politikát.
Sztálint félreinformálták
Sztálin leendő ellenfeleit ekkor összességében az imperialista nyugat, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia jelentette, a harc politikai eszközökkel folyt. Európa „kollektív biztonsága” érdekében Sztálin kezdetben Franciaország és Nagy-Britannia szövetségét kereste Hitler ellenében, ám a nyugati nagyhatalmak fenntartásokkal kezelték a kommunista közeledését, főleg annak területi igényeit.
A Müncheni egyezmény 1938-ban Sztálin számára azt a tanulságot hozta, hogy a nyugat gyenge, nem készült fel egy háborúra, nem „mer” ellent mondani Hitlernek. Ettől kissé bizonytalanná vált, és párhuzamos tárgyalásokat kezdett – mint „erősebb ellenféllel” – a náci Németországgal is.
a müncheni egyezmény
1938. szeptember 29-én a nagyhatalmak – Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország – megállapodtak Csehszlovákia felosztásáról. Alig egy éven belül Magyarország visszacsatolta a magyarakta dél-szlovákiai területeket, Tiso fasiszta bábállama kikiáltotta Szlovákia függetlenségét, Hitler bevonult Prágába és létrehozta a Cseh–Morva Protektorátust.
Sztálin még 1939 májusában leváltotta zsidó származású – a nácik szemében ezért „elfogadhatatlan” – külügyminiszterét Litvinovot, és utódját, Molotovot bízta meg a Hitlerrel való egyezkedéssel. Augusztus közepére a szovjet vezér számára már teljesen egyértelművé vált, hogy Franciaország és Nagy-Britannia nem akar együttműködni a Szovjetunióval, de emellett két fontos momentum is siettette Hitler és Sztálin szövetségét – emeli ki a történész.
1939-ben senki előtt nem volt már titok a németek Lengyelország elleni készülődése, de a lengyelek határozottan elutasították az esetleges szovjet segítséget. A szovjet politika pedig úgy gondolkodott: ha a nácik elfoglalják Lengyelországot, annyira közel kerülnek, hogy fizikailag elvesztünk. Ha viszont bevonulunk Lengyelországba, lelkileg veszünk el. A megoldás tehát: kiegyezni Hitlerrel.
Hiba volt?
Másrészt a barátsági szerződésként is értelmezhető Molotov-Ribbentrop-paktumot megelőzően Sztálint úgy informálták, hogy Nagy-Britannia hasonló megállapodásra készül Németországgal – mint később kiderült, ez hamis hír volt. Ám ’39-ben, a keleten Japánnal harcban álló Szovjetunió számára igazi fenyegetést jelentett egy nyugati hatalmak által támogatott német offenzíva. Smeljev szerint ebben a helyzetben Sztálin számára nem volt más lehetőség, mint minél hamarabb megegyezni Hitlerrel.
Gondoljunk bele: míg a nyugat csak lehetőségekről beszélt, Hitler egyértelműen belement az első világháborúban elvesztett szovjet területek visszacsatolásába, Kelet-Európa érdekszférákra osztásába. Az utóbbit rejtő titkos záradékról egyébként a Szovjetunióban Sztálinon kívül mindössze öt-hat vezető politikusnak volt tudomása.
Kulcskérdés, hogy hiba volt-e a paktum aláírása, és hiba volt-e Lengyelország szovjet megszállása. Sztálin úgy vélte, Hitler a megállapodás nélkül is megtámadta volna Lengyelországot és egy olyan pillanatban lett volna a Szovjetunió közvetlen „szomszédja”, amikor a vörös hadsereg nagyon gyenge volt.
Az 1939. szeptember 17-ei bevonulással Sztálin egyrészt visszaszerezte a lengyelek által az I. világháborúban megszállt belarusz területeket, másrészt Minszk városától 400 kilométerre „tolta ki” a szovjet-német határt. Enélkül a náci csapatok 30 kilométerre állomásoztak volna Minszktől. Az így nyert 400 kilométer leküzdése 1941-ben – a Szovjetunió elleni német támadáskor – egy hétbe került a németeknek.
Sajnálat
A Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása és a lengyelországi megszállás tehát Sztálin részéről cinikus, erkölcstelen, de mindenképpen logikus és az adott helyzetben elkerülhetetlen lépés volt. De mindez hozzájárult Lengyelország mai határának kialakulásához, és el kell fogadni, hogy a történelem nem fekete vagy fehér, hanem az akkori helyzetet és lehetőségeket kell látni a maguk összefüggéseiben – összegezte az orosz történész.
Itt az idő, hogy a fentiekért, a lengyelországi letartóztatásokért, a gyilkosságokért, a katyni mészárlásért, a Szovjetunióban menedéket kérő német kommunisták kiadásáért „sajnálatunkat fejezzük ki”. Remélljük, hogy ezt az elnök, a miniszterelnök is ki fogja mondani – zárta előadását Borisz Smeljev.
folytatjuk
Szakály Sándor: Volt-e alternatíva címmel elhangzott, Magyarország hadbalépésének kérdését taglaló előadás-összefoglalója rövidesen olvasható az FN.hu-n. A konferencián elhangzott tíz előadás szövege hamarosan elérhető a Terror Háza Múzeum honlapján.
