Mi volt a demonstráció célja?
A közvetlen cél kerékpársáv kialakítása a Nagykörúton. A távolabbi cél, hogy a bringások kapják meg a biztonságos közlekedéshez szükséges feltételeket a fővárosban. Évről-évre ugrásszerűen nő azoknak a száma, akik otthon hagyják az autót, nem veszik igénybe a BKV-t, hanem kerékpárral mennek munkába, ügyeket intézni. Felborult az eddigi rendszer, a bringások mára tömeget alkotnak, de nincs helyük sem a járdán, sem az úttesten, mennek amerre tudnak. Az autósok és a gyalogosok érdeke is az, hogy a városvezetés végre ne csak PR-ígéretekkel akarja megoldani a helyzetet.
Hányan vettek részt a mai Critical Masson?
Pontos számot nem tudok mondani, innen a helyszínről nehéz ezt megállapítani, de körülbelül 20 ezer bringás jött el a meghirdetett időpontra a Városháza elé és a környező utcákba. A Nagykörúton mindenki önállóan haladt, a záró eseményen, ismét a Városháza téren mintegy 10 ezer ember vett részt. Ez sokkal több, mint amire számítottunk, a tavalyi hasonló megmozdulásra még „csak” 7-8 ezer bringás jött el.
Milyen volt a demonstráció hangulata, a fogadtatás?
Minden olajozottan ment, az autósok türelmesek voltak, a Nagykörúton lassú, de egyenletes volt a forgalom, a 4-6-os villamos zavartalanul járt. Egyetlen bringást nem láttam sem a villamossínen, sem a járdán. Ez nagyon fontos presztízskérdés volt, hiszen a demonstrációval a megoldást kerestük, nem a negatív előítéleteket akartuk erősíteni. Egy kis malőr történt azonban rögtön az elején, Egy rövid gyerekfelvonulást tartottunk a Városházánál, amire sokan azt hitték, hogy elindult a menet és csatlakoztak a gyerekekhez. Ez mintegy 20 perces dugót eredményezett a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy út sarkán. Aztán helyreállt a rend, ugyanis épp a dugók elkerülése miatt kértük a résztvevőket, hogy „alternatív útvonalon” jussanak el a Nagykörútra.
Lesz eredménye a megmozdulásnak?
A döntéshozók biztos, hogy észrevették, észreveszik, de nem mernek belevágni a változtatásokba. Holtponton vagyunk, amikor már tömeges az igény a kerékpáros infrastruktúra kiépítésére, de az illetékesek még mindig ott tartanak, kitől vegyenek el területet a bringások miatt. Erre azonban nincs szükség, nem akarunk minden úttestre, járdára kerékpársávot. Elég lenne egy alaphálózat, hogy a bringások az útjuk 60 százalékát védett utakon tehessék meg. Reméljük, a critical massokkal el tudjuk ezt érni.
Egyre többen és többen kerekeznek, és ezek az emberek leteszik az autójukat, majd szembesülnek vele, hogy nincs helyük az utakon. A politikának gyorsan kell lépnie: ha kiépítik a kerékpárkölcsönző rendszert, hol fog közlekedni az az 1300 újabb bringa? Amsterdamban a ’70-es években jött el ez a „holtpont”, majd ezen átlendülve a bűzös, zsúfolt városból élhető, kerékpárosbarát helyet sikerült csinálniuk. Ha itthon a PR-ígéretek helyett valódi lépésekre szánnák el magukat a döntéshozók, Budapest is igazi bringásváros lehetne.
