„A totalitárius kádári hatalom fontos technikája volt a kézi vezérlés is: a renitens alkotót, újságírót (esetleg a főnökét) telefonon vagy a minisztériumban, pártközpontban egzisztenciális kényszerrel, fenyegetéssel vették rá a kívánt kompromisszum megkötésére” – vezeti fel a témát Gervai a közepénél kezdve. A Kádár-rendszerben a művészeti díjak odaítélése is a hatalom privilégiuma volt, de kicsit más volt a helyzet a Kritikusok díjával, ezért is lehetett belőle botrány, amikor Gazdag Gyula első játékfilmjének, A sípoló macskakőnek ítélték az első filmeseknek járót.
Gazdag Gyula 1971-ben, 24 évesen rendezte A sípoló macskakő című filmjét, amely budapesti gimnazisták építőtáborozásáról, kényszerű áltevékenységéről, a demokrácia hiányáról, s három diák lázadásáról szól. B. Nagy László, a legendás filmkritikus szerint „igaz film, mert radikális (…) a látszat mögé lát, a dolgok – a pedagógiai és egyéb dolgok – gyökeréig ás.” A filmet eredetileg átvették, a bemutató időpontját is kitűzték, majd hirtelen betiltották – emlékszik vissza Gazdag. Viszont a filmet fölajánlották a KISZ-kongresszus tiszteletére, ekkor tört ki a botrány.
„A filmfőigazgató felszólított, hogy vágjam ki kb. a film egyharmadát, néhány szereplő távozzon a történetből, és változtassam meg a befejezést. Megtagadtam. Azzal fenyegetett, hogy a beleegyezésem nélkül is kivágja, amit kell.” De néhány hónappal később, 1972 februárjában a filmet változtatás nélkül bemutatták. Addigra „egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy a BM szemmel tartja a filmet is, engem is” – meséli a rendező.
Ilyen előzmények után jött 1973 januárjában a kritikusok értékelése. „Siklósi Norbert, a MÚOSZ főtitkára készült az összejövetelre: prágai utazása előtt konzultált a filmfőigazgatóval, Kondor Istvánnal ’az esetleges problémákról’. Helyettesét, Pál Ottót utasította, hogy A sípoló macskakő díjazását igyekezzen már az előzetes vita során ’kiszűrni’.” Csakhogy porszem kerülhetett a gépezetbe, mert: „A huszonkét filmkritikus – három tartózkodással – megszavazta Gazdagnak a „Legjobb elsőfilmes rendező” díját.”
(A történet folytatása az ÉS-ben olvasható!)
