Mivel a Sziget svédasztalként terül elénk, és azt vesszük el belőle, amit éppen megkívánunk (persze, hogy mindenkinek a lazacos és a libamájas falatkák kellenek), ezért az FN.hu is csak egy lehetséges útvonalat járt be. Biztos, hogy nem az ideálisat, és biztosan lehetett volna jobbat is találni, de nekünk ezt dobta idén a gép. Mivel az élmények stroboszkópszerűen értek minket, és nem kívánunk regényt írni, pontokba foglaltuk a szerda tapasztalatait.
Tömeg: a hétfői viszonylagos sokadalom és a keddi lézengő rasszistaellenes aktivisták után szerdán valóban megérkeztek a szigetlakók. Már a hatórás Ska-P-koncerten tömött sorokban álltak a Nagyszínpad előtt az emberek, jóval a keverő mögötti területet is elfoglalva. A hétfői Tankcsapda-koncert után 35 ezer fős nagyszínpadi és 50 ezres összközönségről számoltak be. Most a Nagyszínpadon is többen voltak, és az útvonalakon is nehezebben lehetett mozogni, így ezeket a számokat valószínűleg jóval meghaladta szerdai nap.
Nouvelle Vague: igazi felvezető zenekar, amely a Présháztól kiindulva pont megfelelő szimbiózist alkot a Vylian Spicc küvéjével egy kellemes langyos délutánon. Világslágerek szalonzenakari feldolgozásban, két szexuálisan túlfűtött hangú énekesnő tolmácsolásában. A Too Drunk To Fuck jobban üt, mint a Dead Kennedystől. A God Save The Queen langyi verziójánal Sid Vicous azonban biztosan forgott a sírjában, de lehet, hogy csak táncolt egyet. Volt még Master and Servent, Just Can’t Get Enough, This Is Not a Love Song. A szőke énekesnő, pedig tényleg az ifjúkori Brigette Bardot-ra hasonlít. Imádták is a franciák, és láthatóan többen szerelmesek lettek.
Képgaléria a Sziget első napjáról! (Fotó: Horváth Viktória)
Ska-P: A langyi jazznek itt vége szakad. Helyette kapunk utcazenén edződött életszagú lakodalmas skát. Itt minden a közönség beindításáról szól, akik már ugrálnak is, és természetesen maximumon van a helyben futás a kalimpálás is. A zenekar pedig a látványt sem hagyja figyelmen kívül: az énekes például magas talpú csizmával bíborosnak öltözik, az arcára a pestis elleni középkori álarcot öltve, és közben egy Keresztben végződő hosszú rúddal szentségtörő mozdulatokat végez a lába között. Később mint egy háziasszony pongyolában tűnik fel a színpadon. Óriási ováció. A dalokat fejből éneklők alapján igen sokan lehettek Spanyolországból, vagy egyszerűen csak rengeteg a rajongójuk. Nekik (vagy nekünk) végül a zenekar a lehúzott nadrággal szalutál.
A Ska-P koncertjén mindenki tombolt (KÉPGALÉRIA)
30Y: Bár nem vagyunk nagy rajongóik, van pár olyan szám, amit szívesen meghallgatunk. A koncert kezdetén nem ezzel találkoztunk. A színpad előtt az U-21 korosztály képviselőit láthatjuk, akik a mi fanyalgásunk ellenére igen jól érzik magukat. Érdemes megnézni a kontrasztot a Ska-P és a 30Y közönségszámában, amely legfeljebb egy-kétezres lehet. A Szigetet járva van egy olyan érzésünk, hogy talán az egész Sziget-közönségre is állhat ez a külföldi-magyar arány. A 30Y-t mindenesetre nem erőltettük túl, hiszen a Világzenén egy izgalmasabb zenei csemege kezdődött.
Oi-Va-Voi: Ez pedig ez a londoni illetőségű zenekar volt. A brit főváros olvasztótégelyében ismét izgalmas kulturális kevercs készült. A leginkább a zsidó klezmer, a cigányzene, a jazz, az R&B és egyéb rokonműfajok ritmusai hömpölyögtek az ismét zsúfolt közönségre, akik el is kapták az ütemet és arra dülöngéltek, imbolyogtak. Még éppen elcsípjük, amint Szalóki Ági – aki a legutóbbi lemezükön is közreműködött – elénekel egy számot. Nagy tapsot is kapott utána. Ezután azonban már az Oi-Va-Voi énekesnője veszi át a terepet. Ő pedig egy vörös cipellőbe és fekete flitteres miniruhába bújt fekete démon. Meg is babonáz mindenkit, akik már nem urai a lábaiknak, azok önmaguktól ropják a táncot. Ebbe a mágiába segít be a klarinétos is, aki időnként (vélhetően) héberül kántál, a dobos, aki ki-be mozog az egészen különböző ritmusvilágok között, és a hegedűs hölgy hatása alól sem lehet könnyen kivonnunk magunkat, aki Paganiniként játssza el az ördög női hegedűse szerepét.
Oi-Va-Voi – a hangok orgiája (KÉPGALÉRIA)
Lilly Allen: Az énekesnőt leginkább akkor ismerhettük meg Magyarországon, amikor az egyik homofóbiaellenes dalára a hazai színházi világ egy klipben rátátogott, jelezve a kirekesztő eszme elleni egyetértését. Egészen kellemes kis sláger volt. Megítélésünk szerint egy ilyen popénekesnek, mint Allen, nem feltétlenül a zenét, a szöveget és a hangját értékeli a közönség, hanem a jelenséget. Sajnálatos módon azonban mi semmilyen értékelhetőt nem láttunk. Miközben a felejthető hangú díva elővezette felejthető számait, valahogy úgy tűnt, hogy a stylistja éppen nyaralni ment: ahogy egy mellettünk álló hölgy megfogalmazta: rosszul öltözött („csipkefelső farmer forrónadrággal – ne már”), rosszul sminkelt, és még a zene is szar. Mi sem tudtunk ezzel szemben érvelni. Ezért aztán, a lábunkkal szavaztunk, és megnéztük ismét a magyar Nagyszínpadot.
Kispál és a borz: Lovasi és Kispál Andrásék csapata tavaly múlt 20 éves. Ők a Tankcsapdával ellentétben, a leépülést kellett, hogy megtapasztalják, és idén először nem a legnagyobb színpadon játszottak, hanem a harmadikra lettek lefokozva. Míg a szigetes koncert mindig egy fontos elem volt az együttes életében, ez a mostani viszont csak egy volt a sok közül. Az igazat megvallva ez az éppen vegetáló zenekar pályájába éppen beleillik. A közönségen pedig nem múlott. Kicsinek bizonyult ez a nagyszínpad, és kibuggyantak az emberek a nézőtérről. Sajnos azonban a koncert közepesen gyengére sikerült. Nem is volt sok kedvünk ezután már portyázni a fesztiválon, inkább eltesszük magunkat, hátha a következő nap jobban kezdődik, mint ahogy ez végződött.
Kispál, az elmaradhatatlan (KÉPGALÉRA)
VIP Kemping: Kipróbáltuk a Sziget újdonságát. Ennek lényege, hogy a szolgáltatást megvásárlók az ismertető szerint csomag- és értékmegőrzőt, mobiltöltőt, internetet, WIFI-t, ABC-t, mosodát és egy fedett teraszú büfét kapnak. A lényeg azonban az, hogy a VIP-kempingesek a medencét is használhatják, illetve csak ők használhatják. Ez utóbbi pedig nagy fegyvertény a kemping mellett. Szerdán délelőtt a meleget kihasználva már sokan ki is próbálták a vizet. Még az sem rémisztette meg őket, hogy kiírták, hogy a víz hőmérséklete 22 fok. Elsőre valahogy senkinek nem az őszinte öröm jelent meg az arcán. Pár tempó után azonban gyorsan legyőzték a borzongást. A kempingben a tisztaságra sem lehet semmi panasz, a vécékre és a zuhanyzókra sem kell várni. A beharangozott ABC és a büfé azonban nem épült meg, előbbire állítólag semmi remény, utóbbi azonban talán elkészül, így még van némi esély a medence melletti koktélozásra. A biztonság pedig más kérdés, az őrzött bejárat elől ugyanis egy autó rendszámát éppen most éjszaka lopták le, vélhetően egy jópofának szánt viccként.
VIP-medence – csak kempingezőknek (KÉPGALÉRIA)
