Az aromák, a vitaminok, illetve más természetes vagy természetazonos anyagok azonban, amelyeket az élelmiszer tápértékének, illatának vagy ízének megváltoztatása céljából alkalmaznak, az élelmiszer-összetevők közé tartoznak. Adalékanyag és összetevő között a határok nem élesek, a besorolásnál a felhasznált mennyiség mellett elsősorban az anyag élelmiszerben való alkalmazásának célja a döntő. A növényvédő szerek és az úgynevezett technológiai segédanyagok sem számítanak élelmiszer-összetevőnek. Ez utóbbiakhoz tartoznak többek között az extrakciós oldószerek, az enzimek egy része, a csírátlanítószerek, a formaleválasztók, valamint a derítést és a szűrést segítő anyagok, de az élelmiszer összetétel-listáján ezeket nem kell feltüntetni.
Az Európai Unióban jelenleg mintegy 315 különböző anyag engedélyezett E-számmal jelölt élelmiszer-adalékanyagként. Valójában azonban nem minden E-szám takar külön hatóanyagot; számos közülük egyetlen hatóanyag sóit vagy változatait jelöli.
Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb mértékben feldolgozott az adott élelmiszer, annál kevesebb adalékanyagot tartalmaz. Aki tehát a feldolgozatlan élelmiszereket részesíti előnyben, és inkább maga főz friss és nyers hozzávalókból, a becslések szerint naponta 5 gramm adalékanyagnál kevesebbet fogyaszt el. Ugyanakkor rendszerint már a kenyeret, a sajtot, a felvágottakat és az édességeket is kötelezően jelölendő adalékanyagok segítségével állítják elő. Aki gyakran használ nagymértékben előkészített vagy fogyasztásra kész termékeket – például süteménypor-keverékeket vagy dobozos leveseket –, az akár napi 20 g adalékanyagot is elfogyaszt.
Leginkább a színezett édességek és friss állagukat sokáig megőrző termékek (például habos desszertek, sütemények), valamint a csökkent energiatartalmú élelmiszerek (annak érdekében, hogy az alacsony zsírtartalmuk mellett az élelmiszer selymes állaga megmaradjon) tartalmaznak több adalékanyagot.
Az adalékanyagok használata önmagát gerjesztő folyamat. Ugyanis például az emulgátorok és sűrítőanyagok segítségével az élelmiszer több vizet képes megkötni. Viszont a nagyobb vízmennyiség azt is jelenti, hogy az élelmiszer könnyebben penészedik, és könnyebben szárad ki, ami maga után vonja a tartósítószerek alkalmazását. Emellett, mivel az élelmiszer íze jelentős mértékben függ a benne található zsír eloszlásától, a zsírtartalom csökkentése az íz csökkenésével jár. A termékek „light“-változatát ezért adott esetben erősebben fűszerezik vagy aromákkal vegyítik, ami hordozóanyagok és ízfokozók alkalmazását is szükségessé teheti.
folytatjuk
A következő részben, jövő szerdán az adalékanyagok egészségre gyakorolt hatását járjuk körbe. Bővebb információ a Tudatos Vásárlók Egyesülete honlapján.
