Kincsem (1874-1887)
Sokáig élt az téves feltételezés, hogy az 54 versenyen veretlen magyar csodakanca gróf Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot, de az újabb kutatások születése helyét már Kisbérre teszik. Apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, amelyet 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára. Anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt, amelyet 1873-ban vittek Kisbérre fedeztetni.
Számos legenda kering a kissé bogaras kancáról, akinek a legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska volt. Nélküle Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.
Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdődött. Élete során vonaton beutazta fél Európát. Legnagyobb sikereit itthon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. Élete során, két- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig győzött, ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni.
Kincsemet hatévesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, ízületei elkoptak. Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott. Tápiószentmártonba szállították, ahol öt csikót ellett.
kincsem rövidesen a top10-be kerülhet
A világon különös becsben tartják a veretlen angol telivéreket, listájuk élcsoportja a lóversenyzés Guinness-könyvében évtizedek óta alig változik, hiszen a XIX. század végéig jóval több akadt belőlük. Mi, magyarok igen szépen állunk rajta, hiszen Kincsem fölényesen vezeti, Overdose pedig már a 12. helyen tanyázik, és az első 25-ben található Festetich Tasziló herceg lova, Patience, és a Batthyány Gusztáv herceg által tenyésztett St. Simon.
54 Kincsem (1874)
18 Eclipse (1764), Karayel (1970)
16 Ormonde (1883), Prestige (1903), Ribot (1952)
15 Colin (1905), Macon 1922)
14 Nearco (1935)
13 Tremont (1884), Personal Ensign (1984)
12 Highflyer (1774), Ardrossan (1809), Crucifix (1837), Asteroid (1861), Barcaldine (1878), Braque (1954), Overdose (2005)
11 Goldfinder (1764)
10 Nereide (1933)
9 Regulus (1739), Grand Flaneur (1877), St. Simon (1881), Patience (1902), Bahram (1932), Combat (1944)
Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje. Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él, bár Kincsem egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit.
Imperial (1960-1989)
Kincsemhez hasonlóan Kisbéren látta meg a napivilágot, az angol telivér mén apja a kiváló versenyló Imi, anyja az olasz importból vásárolt kanca, Hurry. Az aranyszőrű pej csődört teljesen félreismerték fiatalon. A szakértők rossz véleményeket írtak róla, mivel nem volt “tipikus” telivér. A nagytermetű csókaszemű mén első ránézésre nem ígért sokat: homlokától a szájáig széles hókával díszített sárga szőre, élénksége és kesely lábai nem jellemzők a jó telivérekre. A szakértők szerint az ilyen jegyekkel rendelkező lovak “puhák”, sérülékenyek, nem szeretnek küzdeni, versenyző képességük sem jó.
Imperial már az első versenyeken rácáfolt a kinézetét illető babonára. 3 versenyévadban – 1962-1964 között – nem akadt ellenfele a versenypályán, Magyarországon veretlen maradt. 26-szor startolt, 21-szer nyert. Megnyerte az Osztrák Derbyt, a Magyar Derbyt, a Szocialista Országok Nagydíját, kétszer az Ausztriai Díjat. Legnagyobb sikere egy 2. helyezés a Baden-Badeni Nagydíjon: a 12 lovas nemzetközi mezőnyben az egész német élgárdát, francia és olasz lovakat leelőzve 1 hosszal kapott ki egy későn érő, 5 éves angol telivértől, Espressotól.
Ez olyan nagy siker volt, hogy 1963 őszén Espressoval együtt meghívást kapott a világ 11 legjobb lovának megmérettetésére Washington D.C.-be. Imperiál egy fárasztó idénnyel a lábaiban megérkezett az ellentétes irányú, balkanyaros versenypályára. Ez a futam már erősnek bizonyult a számára, Espresso negyedik lett, Imperiál a hetedik.
4 évesen már európai hírességként ünnepelték országszerte. 1964-ben újabb németországi nagydíjgyőzelmek után Skandináviából is győztes trófeával, a malmői Jubileumslöpming serlegével tért haza. Abban az évben hatszor nyert, egyszer kikapott a kiváló német Mercuris-tól. Ezután ismét Baden-Badenben futott, ahol Espresso győzött, Imperiál nem ért el helyezést. Ezzel pályafutása befejeződött.
5 évesen már nem versenyzett, lábai kifáradtak és meggyengültek. Csaknem negyedszázadot töltött a Dióspusztai, majd a bakonyi Kerteskői Ménesben tenyészménként. 531 utódja közül 348 indult versenyen, összesen 900 díjat nyertek Magyarországon és világszerte. A legendás Imperiál 1989-ben Kerteskőn pusztult el. Az egész nemzet gyászolta.
(Forrás: Wikipédia)
