Az elmúlt napokban a nemzetközi szaksajtó az olasz futball válságáról cikkezett, ugyanakkor korai temetni az olasz csapatokat. Idén a Bajnokok Ligájában mind a három csapat már a 16 között búcsúzott, de ha megnézzük a párosításokat, és az egyes meccseket, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen semmi különös nem történt.
Az olasz bajnok Internazionale a világ legjobb klubcsapatával találkozott, a Manchester United mindenki ellen esélyes. A Sir Alex Ferguson által irányított gárda minden szempontból jobb az Internél, és ez megmutatkozott mindkét összecsapáson. Ugyanakkor az olaszok trénerének hibás döntései is befolyásoltak a párharc kimenetelét.
Egyértelmű volt a végkimenetel
A Juventust a másik tavalyi BL-finalistával, a Chelsea-vel sorsolták össze. A londoniak hazai pályán egy árva Drogba-góllal verték a zebrákat, akik a visszavágón kétszer is előnybe kerültek, ám a hajrában ismét csak az elefántcsontparti megszerezte a negyeddöntőt érő találatot. Az AS Roma hazai pályán ledolgozta az Arsenal ellen idegenben szerzett hátrányát, és végül csak a büntetőpárbajban bukott el.
Szerencsésebb sorsolással tovább juthattak volna az olasz klubok, de a végső BL-sikerhez csodának kellett volna történnie. A Serie A-s csapatok a lehető legnehezebb ellenfeleket kapták, az ténykérdés, hogy az angol bajnokság jelenleg messze a többiek előtt jár.
Ugyanakkor az is ténykérdés, hogy vannak problémák az olasz bajnokság házatáján. A calciopoli (bundabotrány) súlyosan érintette az élcsapatokat. A főbűnösnek kikiáltott Juventusnak a másodosztályba való visszasorolása legalább öt évvel visszavetette a klubot, a pontlevonással sújtott Milan is komoly hátrányba került.
A bundaügyek miatt a szurkolók egy része elpártolt, ami részben azzal is indokolható, hogy számos élvonalbeli csapat – nyugati mércével – lepusztult stadionokban játssza a meccseit. Az európai topligák közül Olaszországban legalacsonyabb az átlagos nézőszám. Botrányok ennek ellenére nem maradnak el: rendszeresek a kisebb-nagyobb összetűzések a szurkolótáborok között, az Inter-MU mérkőzést követően például három angol szurkolót kellett kórházba szállítani.
Néhány éven belül ennek ellenére ismét Európa trónjára törhetnek az olasz csapatok, ha Blatternek sikerül az uniós szabályokat megkerülve korlátoznia a légiósok számát. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) tavaly májusi kongresszusán nagy többséggel fogadták el az elnök előterjesztését, mely szerint egy csapatban maximum öt külföldi játékos léphet pályára kezdőként.
Nagyítóval kell keresni angol játékosokat az Arsenalban (MTI/EPA)
Az új rendszert 2012-től szeretné bevezetni a szövetség, a FIFA-kongresszus éppen ezért arra kérte Blattert és Michel Platinit, az európai szövetség (UEFA) elnökét, mindent tegyenek meg azért, hogy életbe léphessen a szabály. Erre azért van szükség, mert az Európai Unió állásfoglalása szerint ez ellenkezik az EU-n belül a szabad munkaerő-áramlást biztosító joggal. “Ahol akarat van, út is van” – szögezte le ezzel kapcsolatban Sepp Blatter.
Ha életbe lép az új szabály, akkor annak legnagyobb vesztesei az angol klubok lehetnek. Az olaszok viszont már előre dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen a Serie A-s klubok nagy része már most teljesíti 6+5-ös szabályt. A négy nagy klubot (Inter, Juven, Milan, Roma) leszámítva az olasz bajnokság csapatainak kezdőjében csak átlagosan 3,25 idegenlégiós szerepel.
Az angol egyesületek ezzel szemben nagy bajba kerülhetnek. Az Arsenal-Roma párharcban mindössze egyetlen angol játékos kapott helyet az Ágyúsok kezdőjében, a Liverpool kettő, a Chelsea három, míg a MU négy hazai játékossal állt ki a BL-nyolcaddöntőjében.
