Az első két nap után 2-1-re vezettek a sérült világelső nélkül érkező spanyolok, akiknek a zárónap két egyeséből elég volt egyet megnyerni, hogy harmadszor is megnyerjék a Davis-kupát. Az idegenben szereplő ibériaiak az első meccslabdájukat kihasználták, az előkelőbben rangsorolt Verdasco (16.) legyőzte a hazai színeket képviselő Acasusót (48.).
A spanyol játékos remekül kezdett, és Acasuso hibáit kihasználva hamar szettelőnybe került. A második felvonást rövidítésben hozta a hazai közönség által hajtott argentin, és a harmadik is az övé lett a nem túl magas színvonalú, rengeteg hibát hozó mérkőzésen.
Spanyol öröm (MTI/EPA)
A negyedik játszma sem a zseniális megoldásokról, hanem a nagy küzdelemről szólt. A világranglistán elfoglalt helyezése alapján esélyesebb Verdasco egy brékelőnnyel 2-2-re kiegyenlített, következhetett a döntő szett.
A kisebb sérülése miatt orvosi segítséget kérő Acasusónak ekkor már nem volt esélye: Verdasco 4:0-ás előnyhöz jutott és innen nem volt visszatérés. Az összecsapás 3 óra 58 percig tartott a zsúfolásig megtelt Estadio Polideportivo de Islas Malvinas arénában.
A világelső Rafael Nadal nélkül felálló spanyolok történetük során harmadszor (2000, 2004, 2008) hódították el a salátástálat.
Davis-kupa-döntő:
Argentína-Spanyolország 1-3 – végeredmény
José Acasuso-Fernando Verdasco 3:6, 7:6, 3:6, 6:4, 1:6
Pénteki meccsek:
Juan Martin del Potro-Feliciano Lopez 6:4, 6:7, 6:7, 3:6
David Nalbandian-David Ferrer 6:3, 6:2, 6:3
Szombati meccs:
Agustin Calleri, David Nalbandian-Feliciano Lopez, Fernando Verdasco 7:5, 5:7, 6:7, 3:6
—-Út a döntőig, eddigi győztesek—-
A spanyol válogatott útja a Davis Kupa elhódításáig:
nyolcaddöntő: Peru 5-0
negyeddöntő: Németország 4-1
elődöntő: Egyesült Államok 4-1
döntő: Argentína 3-1
A tenisz Davis Kupa eddigi győztesei:
32 alkalommal – Egyesült Államok (1900, 1902, 1913, 1920, 1921, 1922, 1923, 1924, 1925, 1926, 1937, 1938, 1946, 1947, 1948, 1949, 1954, 1958, 1963, 1968, 1969, 1970, 1971, 1972, 1978, 1979, 1981, 1982, 1990, 1992, 1995, 2007)
28 – Ausztrália (1907, 1908, 1909, 1911, 1914, 1919, 1939, 1951, 1951, 1952, 1953, 1955, 1956, 1956, 1959, 1960, 1961, 1962, 1964, 1965, 1966, 1967, 1973, 1977, 1983, 1986, 1999, 2003)
9 – Nagy-Britannia (1903, 1904, 1905, 1906, 1912, 1933, 1934, 1935, 1936), Franciaország (1927, 1928, 1929, 1930, 1931, 1932, 1991, 1996, 2001)
7 – Svédország (1975, 1984, 1985, 1987, 1994, 1997, 1998)
3 – Németország (1988, 1989, 1993), Spanyolország (2000, 2004, 2008)
2 – Oroszország (2002, 2006)
1 – Olaszország (1976), Csehszlovákia (1980), Horvátország (2005)
A sorozatot Dwight Filley Davis amerikai teniszezőről nevezték el, aki apja segítségével valósította meg álmát. Bostoni ékszerészek 32 cm-es, 6,15 kg-os óriási salátástálra emlékeztető kupát készítettek az Egyesült Államok-Nagy-Britannia mérkőzésre. A találkozó a Longwood Brookline Cricket Club füves pályáján (Massachusets állam), 1900-ban zajlott le. A házigazdák 3-0-ra nyertek a britek ellen, és Davis tagja volt a győztes hazai gárdának.
“Olyan hatalmas nemzetközi mérkőzéssorozatot kell létrehoznunk, hogy az ne csak itt, hanem az egész földkerekségen is feltűnést és érdeklődést keltsen” – mondta a kupa névadó atyja.
