Halálos közellenség – Public Enemy Nr. 1.
Jacques Mesrine, a „franciák 70-es évekbeli viszkise” (aki azért jóval brutálisabb magyar „kollégájánál”) élete filmre kívánkozott. Egy átlagos ember a bűnözés oldalára sodródik, illetve szándékosan emellett dönt, ott a bűn császárává válik, és mintegy természetszerűen elbukik.
A film alapjául Mesrine a hetvenes évek közepén a rácsok mögött írott/tollba mondott önéletrajzi írása szolgált (L’Instinct de mort – Halálos ösztön). Abdel Raouf Dafri forgatókönyvíró közreműködésével ebből Jean-François Richet rendező (Közönséges szerelem) rögvest két filmet is forgatott 2007 májusától 2008 januárjáig, a csúcsra jutásnál osztva meg a történetet. A most látható első félben annak lehetünk szemtanúi, ahogy Mesrine (Vincent Cassel) beépül a szervezett bűnözésbe, maga is gengszterré válik, a második felvonásban pedig már a leghíresebb francia bűnözőként folytatja „pályafutását”, mígnem 1979. november 2-án Párizs közepén rendőrök lyuggatták őt szitává közvetlen közelről.
Mesrine-re előszeretettel emlékeznek, mint „modernkori Robin Hoodra”, aki ugyan nem osztogatott – csak annál inkább bankokat fosztogatott –, akit a „nép” a soraiból valónak érzett, és díjazta a bátorságát (a szemtelenségét). Például, hogy szeretett egymást követően több pénzintézetet is megkopasztani, előfordult, hogy az egyik tetthelyszínen bevárta a rendőrszirénák hangját, és csak úgy ment pár sarokkal arrébb kirabolni egy újabbat. Másszor, miközben első számú közellenségnek számított, és Franciaország összes rendőre őt üldözte, interjút adott a Paris Matchnak.
Hőséről egyik interjújában a rendező a következőket nyilatkozta: „Mesrine sokat fáradozott azon, hogy megteremtse a saját legendáját. Rendkívüli személyiség, tehetséges és karizmatikus volt.” Richet szokás szerint szerepében a velejéig azonosuló Cassel mellett – egyfajta mai gall filmes „ki kicsodát” összehozva – kiváló francia színészeket terelt össze: Cécile De France, Gérard Depardieu, Gilles Lellouche, Mathieu Amalric, Ludivine Sagnier, Gérard Lanvin, Samuel Le Bihan, Olivier Gourmet. Már csak ezért is muszáj megnézni a filmeposzát.
Halálos közellenség – Public Enemy Nr. 1.
színes, feliratos, francia–kanadai–olasz krimi-akciófilm, 110 perc, 2008, rendező: Jean-François Richet, szereplők: Vincent Cassel, Cécile De France, Roy Dupuis, Gérard Depardieu, Gilles Lellouche, Elene Anaya, Mathieu Amalric, Ludivine Sagnier, Gerard Lanvin, Samuel Le Bihan, Olivier Gourmet, Gilles Lelouche, Georges Wilson, Michel Duchaussoy, forgalmazó: Fórum Hungary Filmforgalmazó Kft.,
honlap
Vicky Cristina Barcelona
Se nem vígjáték, se nem dráma. Woody Allen (naná, hogy ő írta a forgatókönyvet is) harmadik filmjét szenteli új keletű szőke múzsájának, Scarlett Johanssonnak, ám ez a film (is) több mint puszta hódolat a Johansson által (plasztikusan) képviselt nőiség előtt. Nem tudunk eltekinteni a közhelyektől: az élet a mag szertelen teljességével lüktet benne, nehéz és könnyedebb pillanatokkal.
Kedvenc New York-i neurotikusunk ezúttal a katalán központba, Barcelonába kalauzol, merthogy ide érkezik két amerikai barátnő – Vicky (Rebecca Hall) és Cristina (Johansson) – egy hosszabb pihenésre. Az egyik nem akar férfiakkal ismerkedni (Vicky), mivel jegyben jár és egyébként is józan életű, a másik (Cristina) viszont a boldogságot keresné. Naná, hogy az előbbit kóstolja meg marósabban a szerelem, igaz, mindkettőjükre jelentős hatást gyakorol egy vonzó piktor (Javier Bardem) – nemkülönben annak közveszélyesen hibbant (oké, temperamentumos) exfelesége (Penélope Cruz).
Nem értünk egyet a fanyalgókkal, a Vicky Cristina Barcelona jó film. Az igaz, hogy a spanyol frissítés (a hely és annak szelleme; a színészek, Bardem, no meg különösen Cruz) határozottan szükségesnek bizonyult, hogy Johansson olykor szegényes eszköztárát (és Hall olykori ott nem létét) feljavítsa, de minket elsősorban a keserű mese elevensége, szépsége és igazsága fogott meg.
A férfiember itt és most nem tipródik, három hölgy szerelme is kényezteti, neki csak ki kell használnia. Ennyiben mindenképpen módosult filmes mesterünk párkapcsolati szemlélete. Annyiban nem, hogy valahogyan, valaki mindig pórul jár. De tudják, hogy van az a tojásokkal – a szerelemmel (lásd: Annie Hall vége): valakinek ki kell költenie.
Vicky Cristina Barcelona
színes, szinkronizált, amerikai–spanyol romantikus film, 96 perc, 2008, rendező: Woody Allen, szereplők: Rebecca Hall, Scarlett Johansson, Javier Bardem, Penélope Cruz, Patricia Clarkson, Kevin Dunn, Chris Melissa, forgalmazó: Best Hollywood,
honlap
Neve: Sabine
Az Intim vallomások és más filmek (például: Kelet-Nyugat, A pestis, Monsieur Hire) ünnepelt francia színésznője, Sandrine Bonnaire egy évvel fiatalabb húgáról, az autizmusban szenvedő Sabine-ról forgatott (több éven keresztül) dokumentumfilmet. Saját forgatókönyv alapján dolgozott, a kamerát is gyakorta maga kezelte – ettől vált a filmje személyessé, megrázóvá. Még ha mesterkélt is, úgy érezzük, az objektív a színésznő-rendezőnő szeme, aki megmutatja, íme a kishúgom, aki beteg, akinek próbálok ennek ellenére normális életet biztosítani.
A koránál idősebbnek kinéző, molett Sabine a világból keveset fog fel, szétesően és kontrollálatlanul mozog, idegeneknek obszcén szavakat kiabál, és váratlanul rátámad az ápolókra, magát sem kíméli. Az autizmus egyre súlyosbodó tüneteit produkáló húg úgy búcsúzik nap mint nap a nővérétől, számtalanszor harsogva a kérdést: „Biztos és száz százalék, hogy eljössz hozzám holnap reggel is?”. El. Sabine-nak a kamera, a testvére, annak szeretete jelenti az egyetlen kapcsot az élőkkel.
Lehet elfogultsággal, hatásvadászattal, esetlen filmes megoldásokkal vádolni Sandrine Bonnaire-t, de szögezzük le, ez a film a cél (az autisták emberszámba vétele, illetve a sorscsapások elfogadása és kezelése) érdekében torokszorító, és a legfontosabb érdeme, hogy van.
Neve: Sabine
színes, feliratos, francia dokumentumfilm, 85 perc, 2007, rendező: Sandrine Bonnaire, szereplők: Sandrine Bonnaire, Sabine Bonnaire forgalmazó: Anjou Lafayette,
honlap
Hógolyó-haditerv, avagy ki legyen a Télapó?
A Mikulás-ünnep közeledtén időszerű, hogy valamilyen mesefilm kényeztesse a kicsiket, akik még szentül hisznek abban, hogy van Télapó. Naná, hogy van! Igaz, ezúttal kissé „akciófilmes” kivitelezésben, miszerint a Hóember és a Mikulás kvázi birokra kel, igaz a „fegyvereket” főleg a folyékonycsoki-lövetű pisztolyok jelentik, de azért akadnak manók és lépegető hórobotok is, meg hegymagas játék-katona. Mindezt térhatásban, tehát garantált az apróságok szájtátása, és természetesen boldog és békés végkifejlettel. (Szigorúan gyermekbarát-verzióban.)
Az IMAX-hálózat budapesti mozija a korábbi kissé áporodott filmjei után – Galapagos 3D (1999), T-Rex: Vissza a Krétakorba 3D (1998), A nagy mélység titkai 3D (1994) – egyre határozottabban frissít – Cyberworld 3D (2000), Űrállomás 3D (2002), Nascar 3D (2004) és U2 3D (2007) –, ezúttal is egy viszonylag frissebbel, mindössze hatéves alkotással rukkolt elő. A készítőket sem illetheti rossz szó, hiszen a rendező-forgatókönyvíró, John A. Davis és a társszerzője, Steve Oedekerk a filmes „mese- és mosolyiparban” rutinos alkotónak számítanak.
Van pofás kis betétdal is – Harvey Cohen szerzeménye, meghallgatható és megtekinthető a film honlapján –, úgyhogy tulajdonképpen minden összeáll, hogy a családok szeme fényei örömtől csillogósra nézzék magukat, és higgyenek csak tovább. Nekik van igazuk.
Hógolyó-haditerv, avagy ki legyen a Télapó?
színes, szinkronizált, amerikai animációs film, 32 perc, 2002, rendező: John A. Davis, eredeti hangok: Jonathan Winters, Ben Stein, Victoria Jackson, Mark DeCarlo, David Floyd, Steve Oedekerk, Keith Alcorn, forgalmazó: Cinema City, honlap
Katasztrófafilm
A vesztünkre összeforrott és a viccelődést neandervölgyi fogalmak szerint értelmező Aaron Seltzer és Jason Friedberg duója a romantikus-vidám tiniszkeccsek, illetve a harmincasok házasságmizériái (meg a történelmi akciófilmek) „paródiái” után a szuperhősökkel felturbózott katasztrófafilmeket „parodizálják”. Minősíthetetlen színvonalon. Természetesen nem azt állítjuk, hogy a fentebbi műfajfilmek ne szolgálnának rá a pellengérre állításra, dehogy. Ám a parodistának járatosnak kell lennie választott célalanyát (vagy tárgyát) illetően, bizonyos fokú empátiát illik (kell) tanúsítania iránta, és ilyetén szempontból nem az a humor csimborasszója, ha az egyik szereplő fizimiskájára fekáliát mázolnak, bár értjük a primer „humor” átvitt értelmét, vagyis inkább: érteni szeretnénk.
A paródiafilmek önálló műfajt képviselnek, és a ZAZ-trió – David Zucker, Jim Abrahams és Jerry Zucker, kiegészülve Pat Profttal (ők jegyzik a Nagyon különleges ügyosztály-sorozatot és az abból lett Csupasz pisztoly-trilógiát, a Nagy durranás-filmeket, valamint az alapműnek számító Arplaine!-t és a Top Secretet is) – kiöregedésével nincs utánpótlás. Annyira nincs, hogy a Wayans testvérek (Keenen Ivory, Marlon és Shawn; Damon ezekből kimaradt) vitatható színvonalú Horrorra akadva-hármasát negyedszerre Jim Abrahams és Pat Proft írta valóban viccesre, és David Zucker rendezte fogyaszthatóvá.
A szuperhősöket illetően már „volt szerencsénk” egy vitatható színvonalú paródiafilmhez (Superhero, 2008), ám az össze sem hasonlítható ezzel a legnagyobb internetes moziportálon kapásból a legrosszabb filmnek szavazott izével, ami különösen annak fényében riasztó, hogy a közönség szavazott, nem a szakma és nem a kritikusok.
A Los Angelest egyszerre sújtó természeti katasztrófák (aszteroida, tornádó, földrengés) közben mentőakcióba fogó tinédzserek és a hozzájuk társuló híres hősök „kalandjai” során megidézik a Batman-, a Hellboy-, a Hulk-, az Indiana Jones- és a Narnia-filmeket, színre lépnek a Beowulf, A Vasember, de még a Szex és New York karakterei is (a mindenfüggő Amy Winhouse-zal kigészülve). Amellett, hogy ezek a filmek nem méltó és kifejezetten alpári módon lettek megidézve, alaposan megbánta a nézőközönség kilencven százalékát, a Katasztrófafilm nem áll össze filmmé, csak izzadt tenyerű, pattanásos kiskamaszok idegesítő vihogásához hasonlatos, ahogy a fiúvécében összemérik a pimpilijüket. Látványnak kínos, tartalomnak karcsú.
Katasztrófafilm
színes, feliratos, amerikai vígjáték, 90 perc, 2008, rendező: Aaron Seltzer, Jason Friedberg, szereplők: Ike Barinholtz, Tony Cox, Roland Kickinger, Jacob Tolano, Carmen Electra, Kimberly Kardashian, Matt Lanter, Vanessa Minnillo, forgalmazó: Budapest Film,
honlap
