Ahhoz, hogy valaki lemondjon a fogyasztói társadalom könnyen megvehető javairól és kényelméről, a természetes élet szeretete mellett annak belátása is szükséges, hogy a jelenlegi nyugati életforma környezetileg nem fenntartható – olvasható a Figyelő legfrissebb számában.
A 8–10 hazai ökofalu általában nem követeli meg a civilizációról való teljes lemondást, még sincs nagy nyüzsgés e településeken. Pedig Fridrich István, a baranyai Gyűrűfű ökofalu egyik alapítója, és Vinczéné Szele Zsófia, a Pest megyei Galgafarm leendő lakója egyaránt hangsúlyozta, nem repülnek vissza századokat, nem követelik meg a beköltözőktől, hogy dobják a Dunába mobiltelefonjaikat, váljanak meg a televíziótól, az autótól vagy az internettől. Náluk is van vezetékes víz, távfűtés, áram, még ha az utóbbiakat környezetbarát módon is állítják elő.
A költözéstől sokkal inkább az riasztja a ma emberét, hogy feladja biztos nagyvárosi állását, s a mezőgazdaságból, állattenyésztésből, feldolgozóiparból próbáljon megélni. Mert ami kezdetben romantika és természetesség, az egy idő után verejtékes munka, nyűg lehet, amitől futva menekülnének. Ráadásul e falvak messze vannak a fővárostól, rossz, forgalmas utakon közelíthetők meg. Egy orvos házaspár három év után azért „futamodott meg” Máriahalomról, mert nem volt a közelben iskola, s kimerítő volt három gyereküket naponta autóval háromfelé szállítani.
(Az ökofalujárás további izgalmas részleteiről a Figyelő legfrissebb számában olvashatnak.)
