Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, ismertebb nevén, a CERN, új részecskegyorsítóját, az LHC-t (Nagy Hadron Ütköztető – Large Hadron Collider) szerda délelőtt ünnepélyesen üzembe helyezték.
A világvége kicsit még várat magára: első alkalommal nem ütköztetnek részecskéket, hanem azt vizsgálják, a protonnyalábok végigfutnak-e a gigantikus gyorsítógyűrűben. Az első “éles” ütköztetést októberre tervezik a tudósok. A világvége-elmélet hívei ettől tartanak igazán. Szerintük az ütközések során olyan miniatűr fekete lyukak keletkeznek majd, melyek beszippantják a bolygót. Szerencsére nincs igazuk.
Az új gyorsító nem a bolgyót elpusztító berendezés-szörnyeteg, hanem az emberiség egyik legnagyobb tudományos-technikai vívmánya, melyhez csak a Nemzetközi Űrállomás fogható.
27 km átmérő
Hosszú út vezetett a mai átadásig. Az LHC ötlete először 25 éve merült fel, majd a CERN úgy döntött, a hadron ütköztető elődjét, a svájci-francia határon létesített Large Electron-Positron Collidert (LEP) fogja átépíteni. Az 1989 és 2000 között üzemelő LEP 27 kilométer kerületű körgyűrűje az LHC számára is megfelelő, így nem kellett új alagutat fúrni, és elég volt a régi berendezéseket korszerűbbre cserélni. Persze ez csak leírva ilyen egyszerű. Még így is komoly építészeti és technikai problémák merültek fel az átalakítás során, és a költségek is hatalmasra nőttek. A CERN-nek nincsenek pontos adatai, a beruházás mintegy 3-6 milliárd Euróba került, de legalább sikerült befejezni, nem úgy, mint az amerikaiak gyorsítóját, melynek építését a növekvő költségek miatt félbehagyták.
A részecskeütköztetés során olyan energiasűrűséget próbálnak elérni, mely az Ősrobbanást követő pár milliomod másodpercben lezajló folyamatokat szimulálja, és melynek révén sikerül kimutatni a részecskefizika standard modelljéből hiányzó utolsó részecskét, az eddig csak elméletben létező Higgs-bozont.
Az ütközésekhez a részecskéket minél nagyobb energiaszintre kell hozni, amihez a fénysebességhez minél közelebbi sebességre kell gyorsítani. A részecskék energiáját giga -és teraelektronvoltban mérik. Az LHC elődje maximum 200 GeV-ra volt képes, az LHC elméleti csúcsteljesítménye már 14 TeV, amit akkor kapunk, ha két 7 TeV-os energiájú, a fénysebesség 99,9999991 százalékával száguldó proton ütköztetünk.
Az LHC a fizikai alapkutatás része, célja az elméleti fizika mind mélyebb megismerése, ezért a többmilliárdos projektből származó ismeretek gyakorlati haszna talán csak a jövőben fog megmutatkozni.
