Az egész magyar küldöttség első győzelme a kenus Vajda Attila nevéhez fűződött, aki elviselve az esélyesség terhét, parádés, taktikus versenyzéssel utasította maga mögé a mezőnyt 1000 m-en, s ezzel vb- és Eb-címe után már olimpiai bajnoknak is mondhatja magát.
A Kovács Katalin, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Janics Natasa összeállítású 500 m-es kajaknégyes – csakúgy, mint a magyar hajó nyolc éve, Sydneyben és négy éve, Athénban – második lett a németek mögött, akiket még megszorongatniuk sem sikerült.
A pénteki döntők képekben (Galéria)
A harmadik hely a Kozmann György, Kiss Tamás kenupáros nevéhez fűződött, amely az előzetes várakozást messze felülmúlva szerezte meg a bronzérmet egy kilométeren. A duó tagjai Kozmann társa, a július 15-én, edzés közben elhunyt Kolonics György emlékére fekete karszalaggal versenyezte végig az ötkarikás játékokat.
A győzelmi esélyekkel vízre szállt Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor kajakpáros, valamint a férfi kajaknégyes – Sík Márton, Beé István, Vereckei Ákos és Bozsik Gábor – egyformán ötödik lett 1000 m-en, az előbbi egység szereplése önmaga és a szurkolók számára is csalódás.
A K-1 1000 m-en indult Benkő Zoltán kilencedik lett a döntőben.
nyilatkozatok
Vajda Attila (C-1, 1000 méter, aranyérem):
“Bajnok vagyok! Úgy jöttem ki, hogy nyerni akarok, s köszönöm egy embernek, aki nem lehetett itt, de fentről figyelt engem, s az egész csapatot. Köszönöm Koló! Nagyon sok erőt adott a küzdeni akaráshoz, nagyon nehéz volt az egész verseny, ő végig velem volt, s az utolsó ötvenen már nem kellett, hogy velem legyen. Arra gondoltam, hogy a kajakosok, kenusok között én leszek az első. Az volt a lényeg, hogy a táv elején az elsőkkel menjek, s végét meg tudjam nyomni. Ehhez nincs mit hozzátenni, fantasztikus érzés, csak így tovább!”
Szabó Gabriella (K-4, 500 méter, ezüst):
“Alapvetően szép az ezüstérem, bár aranyra készültünk. Mindenáron győzni szerettünk volna, ezért dolgoztunk keményen, így egy kicsit csalódottak vagyunk. Arra számítottunk, hogy nagyon erős rajtot vágnak le, én bíztam benne, hogy utolérjük őket, mert a finisünk nekünk a jobb. Tehát ha féltávnál tudtunk volna tartani velük, akkor mienk lett volna az arany. Az elején vagyunk még kevesek. Mi még csak két hónapot tudtunk készülni együtt erre a számra, azt hiszem, a németek már négy éve együtt vannak, kisebb-nagyobb cserékkel. Téves az az információ, hogy itt az olimpián kiesett a sztrókjuk, mert a negyedik ember helyett ült be egy olyan versenyző, aki korábban már volt világbajnok, tehát egy rutinos kajakosról van szó. Fanny Fischer sztrókolta eddig is a négyesüket, ő maradt is a helyén. Nem úgy tűnt, hogy egy rögtönzött négyesről lenne szó.”
Katrin Wagner-Augustin, a győztes német egység tagja:
“Egy olyan arany nyakláncot viseltem, amelyen egy kínai sárkány medál volt. Azt hiszem, ez segített nekem. Nagyon boldog vagyok az eredménnyel. Aranyért jöttünk, így szuperül érezzük magunkat.”
Kozmann György (C-2, 1000 méter, bronzérem):
“Tamás mondta, hogy harmadikok vagyunk, én nem tudtam, mert nem néztem ki. Ha nyolcadikok lettünk volna, én azt is elfogadom, azt láttam ugyanis, hogy az oroszokat megelőztük. Valahol a mennyekben érezzük magunkat. Nagyon sokat dolgoztunk az utolsó egy hónapban is. Amikor először betérdeltünk a hajóba, mindjárt éreztük az összhangot, de amikor kijöttünk ide, az átállás mellett a stílust is meg kellett találnunk.”
Kiss Tamás (C-2, 1000 méter, bronzérem):
“Óriási meglepetés ez az eredmény. Még nem is tudom elmondani, mit érzek.”
Kammerer Zoltán (K-2, 1000 méter, ötödik):
“Ha újra kezdődne a verseny, akkor sem csinálnánk semmit másként. Mindig erősen szoktunk kezdeni, legfeljebb jobban bírjuk a végét. Hétszáz méternél már láttam, hogy jönnek fel a többiek, a végén pedig éreztem, hogy a dobogó is veszélyben van.”
Baráth Etele, a Magyar Kajak-kenu szövetség elnöke:
“Továbbra is azt mondom, amit otthon, ha hat érmünk lesz az olimpia után, két arany, két ezüst és két bronz, akkor mindent megtettünk. Adja Isten, hogy holnap is sikerüljön olyan eredményt elérni, mint ma, az nagyon nagy dolog lenne. Minden olimpiában benne vannak a kudarcok, de benne van valami fantasztikusan jó is. Elképzelni se tudtam volna, hogy Kozmannék ilyen jók lesznek. Vajda Attila szerintem oldottan fog menni. Kovács Katinak nagyon nehéz lesz egyesben, mert van két lány, aki iszonyatosan rákészült. A Janics, Kovács páros nagyon jól ment a selejtezőben, Kammererék pedig össze fogják magukat kapni, a dobogón kell, hogy legyenek.”
—-Vajda Kolonics emlékének ajánlja az aranyat—-
A kenu egyesben olimpiai bajnok Vajda Attila a július 15-én elhunyt Kolonics György emlékének ajánlja aranyérmét. “Próbáltam úgy versenyezni, ahogy egy elhunyt versenyző tiszteletére ezt illik. Azért, mert Koló fizikailag nincs itt, lélekben velünk volt, hiszen neki ez volt az élete. Az aranyérmet az emlékének ajánlom – mondta a 25 éves kenus, hozzátéve, hogy a múltat fel kell tudni dolgozni. – Köszönöm, hogy együtt dolgozhattam és versenyezhettem vele. A halála még jobban összekovácsolta a csapatot.”
Vajda nem érezte plusz tehernek, hogy neki kellett megszereznie a magyar küldöttség első aranyérmét. “Az az igazság, hogy nem ezzel voltam elfoglalva, hanem próbáltam megcsinálni azt, amit begyakoroltam. Az, hogy én nyertem az elsőt, jó is, meg nem is. Nekem persze jó, de sajnálom, hogy másnak nem sikerült, pedig sokszor csak kicsin múlott.”
A szegedi versenyző kijelentette, büszke arra, hogy sikerült legyőznie a címvédő spanyol David Calt. “Négy éve ő volt az első, akkor én harmadik lettem. Azóta már megnyertem a világbajnokságot, most pedig sikerült bebizonyítanom a világnak és főleg magamnak, hogy én vagyok a legjobb.”
Galéria
Vajda hozzátette, tudta, hogy a spanyol lesz legnagyobb ellenfele. “Bemelegítésnél mentem egy jó pályát, aztán a verseny elején csak a rajtra figyeltem. Nagyon kemény küzdelem volt, 600 méternél éreztem, hogy meg kell indítanom a hajót, aztán 800-nál megint, s az utolsó 100-nál éreztem, hogy sikerült leszakítani Davidot.”
Vajda szavait megerősítette edzője, Vécsi Viktor is: “Attila ezért kezdett el sportolni, én pedig edzősködni, hogy olimpiai bajnok legyen. Tudtuk, hogy a spanyolra kell figyelni, az volt a taktika, hogy menjen végig vele, s próbálja lehajrázni. Ez olyan jól sikerült, hogy szinte végig előtte volt. Én már 750-nél éreztem, hogy megvan az arany.”
“Harcoltam a győzelemért, agyonhajszoltam magam, de többre ezúttal képtelen voltam. Semmit se tehettem az erősebb, és a finisben gyorsabb magyarral szemben” – nyilatkozta az EFE-nek David Cal, akinek ezúttal be kellett érnie a második hellyel Vajda Attila mögött. – A magyar (akit a spanyol hírügynökség Vabjának említ – a szerk.) 750 méternél ritmust váltott, esélyt sem hagyott, mert ezt a tempót már nem bírtam.”
Vajda szombaton 500 méteren is éremesélyesként áll rajthoz: “Döntőben vagyok, s ott már bármi lehet. Az 1000 volt a kötelező, innentől minden ajándék, de azért küzdeni fogok – mondta az első pekingi magyar aranyérmes.
—-Kozmannék is Kolóra emlékeztek—-
Vajda Attilához hasonlóan a Kozmann György, Kiss Tamás kenupáros is Kozmann július 15-én, edzés közben elhunyt társának, Kolonics Györgynek ajánlotta a pekingi olimpián szerzett bronzérmét.
“Neki küldjük ezt a sikert, illetve mondhatom azt is, hogy neki köszönhetjük. Régen volt ilyen tudatos versenyzésem, amikor ilyen tisztán tudtam gondolkodni és elárulhatom, hogy nagyon sokat gondoltam őrá. Úgy is fogalmazhatok, hogy a C-3-as futamban lettünk bronzérmesek, mert ő is velünk volt a hajóban” – mondta a dobogósok sajtótájékoztatóján Kozmann.
Hozzátette: a tragédia után, amikor talpra álltak és elkezdték a közös edzéseket Kiss-sel, szakmailag nagyon hamar egymásra találtak, de amikor megérkeztek Pekingbe, ez az érzés hamar elillant. Emiatt lett kicsit gyengébb a hétfői előfutam, de aztán szerdán már ismét remekül mentek. Ahogy fogalmazott: folyamatosan úgy érezte, hogy érzelmi hullámvasúton ülnek, voltak jobb és kevésbé elviselhető napjaik.
Kozmann (b) és újdonsült társa (Galéria)
“Sokszor eszembe jutott az is, hogy egy éve, az előolimpián nagyon sok kellemes percet töltöttünk itt el Gyurival” – emlékezett.
A jövővel kapcsolatban azt mondta, hogy ezen a szinten nem szeretne tovább kenuzni, a sportot azonban nem hagyja abba – ez a döntése már Kolonics György halála előtt megszületett.
“Mondhatom, hogy életem legnehezebb versenye volt, azok után, amit átéltem – mondta Ludasi Róbert, a duó edzője. – Ha visszagondolok, a tragédia után egy nappal kellett beszélnem Kozmann Gyurival, hogy menjünk tovább, ez nem volt egyszerű dolog. A felkészülés már hozott felszabadultabb pillanatokat, amikor látszott, hogy jól megy a hajó. Itt Pekingben napról napra jobban mentek, és Kozmann Gyuri, ahogy nő a feszültség, egyre jobban tudja hozni magát.”
Arra kérdésre, hogy mit szól Kozmann jövőbeni terveihez, nevezetesen, hogy már nem fogja annyira komolyan venni a kenuzást, mint eddig, nevetve azt mondta, hogy “Akkor állás után kell néznem.”
“Sajnálnám, ha így lenne, mert ennek a párosnak most lenne igazán jövője, még egy olimpiai ciklus még beleférne” – mondta a tréner.
