Az önkéntesek által végzett munka igen sokféle lehet. Az irodai adminisztratív munkától, a fordításon, grafikai munkákon, fotózáson, valamint helyszíni felderítésen át a rendezvényeken való standolásig igen széles a paletta. „Az érdeklődés folyamatos, de legtöbben az érdekes, kalandos terepi munkákat keresik, ám ilyen ritkábban van” – mondta Kiss Mónika, a WWF Magyarország munkatársa. A terepi munka elsősorban a szervezet profiljától függ. A WWF-nél alkalmanként lehetőség van tótakarításra, mocsáriteknős-megfigyelésre vagy akár értékes gyepterületeken cserjeirtásra.
Az MME budapesti csoportjának aktivistái a szervezet által kezelt területeken rendszeresen végeznek karbantartási munkát, özönnövényirtást, esetleg vidéki helyszíneken madármegfigyelést. A rátermettebb és tájékozottabb önkéntesek ismeretterjesztő gyerekfoglalkozásokat is szerveznek, kiállítások anyagának összeállításában segédkeznek. Az E-misszió Egyesületnél lehetőség van arra, hogy az erdei táborokban vagy a szervezet ökotanyáján többek között kertészkedéssel, karbantartási munkálatokkal, illetve programszervezéssel tegyék hasznossá magukat az érdeklődők.
A Greenpeace segítői (forrás: Greenpeace)
Apróbb ajándékok
„Az önkéntesek döntő többsége „kézhez kapja” a feladatokat. Viszonylag kevesen vannak, akik saját – a szervezet keretein belül megvalósítható – ötlettel állnak elő, és kivitelezik azt. Amikor felveszünk egy önkéntest, előtte elbeszélgetünk vele, hogy megismerjük az elképzeléseit, elvárásait, terveit. Ilyenkor örömmel vesszük, ha valaki megvalósítható, kész ötlettel érkezik, de ilyen sajnos kevés van” – mondta Varga András, az E-misszió Egyesület munkatársa. Hasonló tapasztalatokról számoltak be más szervezeteknél is. Tracey Whitley lapunknak elmondta, hogy a Védegyletnél szintén főleg kampányok, rendezvények idején sokan érdeklődnek. Viszont gyakran előfordul, hogy az önkéntesek túl nagy elvárásokkal, amolyan „világmegváltó szándékkal” érkeznek, ami messze felülmúlja a szervezet kapacitását.
A civilszervezetek általában törekszenek arra, hogy valamilyen formában jutalmazzák az önkénteseiket. Ez lehet egy-egy rendezvény vagy kampány utáni közös bográcsozás, italozás és a szinte elmaradhatatlannak tűnő póló, kitűző vagy bögre. Több szervezetnél is rendszeresen kiosztják az év önkéntese(i) díjat, amely általában egy emléklapból és jelképes összegű ajándékcsomagból áll.
Az „ügy védelme” nem az egyetlen motiváló tényező
Bár az önkéntesek köre igen összetett, és nagyon nehéz általánosságokat megfogalmazni róluk, motivációjuk alapján a szakemberek két csoportot szoktak elkülöníteni: az úgynevezett hagyományos és az új típusú önkénteseket. Az első csoport motivációja általában inkább a hagyományos polgári értékekhez, a szolidaritáshoz, családi hagyományhoz, vallási háttérhez kapcsolódik; velük elsősorban a karitatív és egyházi szervezeteknél találkozunk.
„Az új típusú önkéntesek érdekorientáltabbak. Természetesen nem holmi, csupán érdekvezérelt, számító emberekről van szó, hanem inkább olyan – elsősorban – fiatalokról, akik tudatosabban vállalják ezt a tevékenységet. A szervezet „ügye” mellett a munka- és nyelvtapasztalat szerzése, önismeret-fejlesztés is kiemelt fontosságú számukra. Ezekre az önkéntesekre jellemzőbb, hogy nem kötelezik el magukat hosszú távon egy szervezetnél, hanem inkább egy-egy ügy, akció mellett állnak ki, és rövid időn belül több szervezetet is kipróbálnak. Ez tulajdonképpen a világban tapasztalható általános jelenségnek a leképeződése, hogy egyre kevésbé köteleződünk el hosszú távon bármi mellett is” – mondta lapunknak az Önkéntes Központ Alapítvány szakmai igazgatója.
A civil szféra szűkös anyagi helyzete miatt nem túl gyakori, de nem is lehetetlen, hogy valaki annál a szervezetnél tudjon elhelyezkedni alkalmazottként, ahol korábban önkéntes volt. Több helyen is vannak a jelenlegi munkatársak között olyanok, akik korábban önkéntesként dolgoztak a szervezetnél. „Az MME-nél is előfordul, hogy amennyiben üresedés van, és „kéznél van” egy megfelelő szaktudású, tapasztalt és jól bevált önkéntes, vele töltjük fel a helyet” – tette hozzá Berényi Zsombor, a Magyar Madártani Egyesület budapesti osztályának munkatársa.
Akcióban a WWF (forrás: WWF)
Tapasztalatszerzés
Attól függetlenül, hogy maga az önkéntesség nem jelent biztos ugródeszkát a fiataloknak a munkaerőpiacon való elhelyezkedés során, az így szerzett munkatapasztalataik, tudásuk, kapcsolataik ma már egyre nagyobb súllyal esnek latba az álláskeresésnél. „A fejvadász cégek és a vállalatok HR-esei körében is egyre nagyobb hangsúlyt kap – még ha ez sokszor nem is tudatos –, hogy az új jelentkező korábban dolgozott-e valahol önkéntesként. Hiszen amellett, hogy ebből kiderül a potenciális munkatárs érdeklődési köre, munkatapasztalatról is árulkodik.
Ez főleg a frissdiplomás fiataloknál jelent előnyt, hiszen a felsőoktatási intézményekből kikerült munkavállalóknál komoly nehézséget jelent, hogy többnyire csak a tanórákon szerzett, passzív tudással rendelkeznek. Az önkéntesség viszont munkatapasztalatot jelent, hiszen ezen tevékenységek során – akárcsak egy „normál” munkahelyen – elvárásoknak, követelményeknek kell megfelelni, alkalmazkodni kell másokhoz, esetleg szervezni, irányítani kell kisebb-nagyobb projekteket” – sorolja az előnyöket F. Tóth András.
Árnyaltabban látja a helyzetet Pencz Levente, a Fauna Egyesület munkatársa: „Az önkéntesség ma még inkább a civilszervezeteknél való elhelyezkedéskor jelent előnyt vagy legalábbis támpontot. Így ugyanis leinformálható a jelentkező annál a szervezetnél, ahol korábban önkéntesként dolgozott.”
A témáról bővebben hétfői cikkünkben, ide kattintva olvashat.
