Egy 2004-ben végzett felmérés adatai szerint hazánkban egymillióra tehető a különböző civilszervezetekben tevékenykedő önkéntesek (14 évesnél idősebbek) száma. Messze első helyen vezetnek az egyházi szervezetek mintegy 387 ezer fővel. Ezt követik a sporttal, a kulturális, egészségügyi, szociális és oktatási tevékenységgel foglalkozók. A környezetvédelmi, állatvédelmi tevékenységbe bekapcsolódott önkéntesek száma mintegy 160 ezer, így ez csupán a hatodik „legnépszerűbb” tevékenység.
Az önkéntesek által végzett havi munkaóra mennyisége 1993-tól 2004-ig 44 százalékkal nőtt, a legjellemzőbb a havi rendszerességű munkavégzés. Ezeknek az embereknek mintegy 40 százaléka havi 1-5 óra munkát vállal, 36 százalékuk 6-10 órát, és csupán 10 százalék körül van azok aránya, akik havonta 11 vagy ennél több órát fordítanak egy adott szervezet tevékenységének segítésére. Jól látható különbség rajzolódik ki a nemek között az ilyen irányú tevékenység vállalásában. A férfiak nagyobb számban vannak jelen az önkéntesek között, ami elsősorban a nagyobb arányú kuratóriumi vagy elnökségi tagsággal magyarázható.
Akcióban az MTVSZ (forrás: MTVSZ)
Az önkéntességbe leginkább bekapcsolódó korosztályt a 31-40 évesek képviselik, de a 21-30 évesek is igen nagy arányban vannak jelen ebben a szférában. Viszont nagyon alacsony a nyugdíjaskorúak aránya, ami a rendelkezésükre álló szabadidőt és az elmagányosodás veszélyét figyelembe véve meglepő. A külföldi tapasztalatokhoz hasonlóan, a magyarországi önkéntesek is elsősorban a magas iskolai végzettségűek és a szellemi foglalkozásúak közül kerülnek ki – derül ki Czike Klára és Kuti Éva, Lakossági adományok és önkéntes tevékenységek című 2005. évi tanulmányából.
Kevés a valóban aktív önkéntes
Habár az önkéntesek száma az általunk megkérdezett szervezetek többségénél száz fölött van – sőt az MME budapesti csoportjánál mintegy 400 főt, a Greenpeace-nél országos szinten 1100 főt tartanak nyilván –, ezeknek mindössze töredéke, 15-50 százaléka valóban aktív, vagyis rendszeresen mozgósítható ember. „Az önkéntesek számát és a meglévők aktivitását nagymértékben befolyásolja, hogy van-e a szervezeteknél külön ember, aki az önkéntesek toborzásával és koordinálásával foglalkozik” – magyarázza az okokat lapunknak Pencz Levente, a Fauna Egyesület munkatársa.
Ahol nincs erre kapacitás, ott gyakorlatilag spontán toborzás folyik. Egy-egy kampányhoz kapcsolódó médiamegjelenés, vagy fesztiválokon, rendezvényeken való részvételkor általában jelentősen megugrik a jelentkezők száma, de ezek nagy része idővel lemorzsolódik. Ők később legfeljebb hírlevelet olvasnak, de aktívabban nem vesznek részt a szervezet munkájában.
Ezt igazolja az E-misszió Egyesület tapasztalata is, ahol külön alkalmazott foglalkozik az önkéntesek toborzásával és koordinálásával, ennek eredményeképpen az utóbbi időben egyértelmű növekedés volt megfigyelhető az önkéntesek számában és aktivitásában. „Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a civilszervezetek profibbá váltak, határozottabb kép alakult ki saját szervezetükről, tevékenységükről. Ez egyrészt az önkéntesek toborzásában és az önkénteseknek tartott tréningekben is megmutatkozik. Ugyanakkor éppen ez az intézményesülés egyfajta gátat is szab az aktivisták beépülésének, hiszen elvész a civil szervezetek organikus jellege” – mondta lapunknak Tracey Wheatley, a Védegylet munkatársa.
Hosszú távú befektetés
Hasonlóan nyilatkozott F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány szakmai igazgatója. Amellett, hogy változóban van az önkéntesek tábora, maguk a szervezetek is másképp állnak hozzá az önkénteseket érintő kérdéshez. „Míg akár még öt évvel ezelőtt is a legtöbb civilszervezetnél nem volt konkrét szervezeti politika az önkéntesek toborzásával, koordinálásával kapcsolatban, most már egyre több helyen belátják, hogy szükség van erre.
A Greenpeace az utcán (forrás: Greenpeace)
A civilszervezetek – de az önkormányzati és állami fenntartású egészségügyi, szociális, kulturális intézmények is – egyre inkább rájönnek, hogy ez hosszú távú befektetés. Az elején sok energiát és pénzt igényel az önkéntesek toborzása, képzése, felkészítése, de ez később több szempontból hasznot is hoz. Viszont ehhez a szervezeteknek is el kell érniük egy bizonyos fejlettségi szintet; megfelelő anyagi- és humánerőforrás szükséges ehhez” – mutat rá a részletekre F. Tóth András.
A szakértő szerint, ugyanis az önkéntesek koordinálása legfeljebb egy–két akció erejéig akár spontán módon is működhet, hosszú távon viszont csak szervezetten és tudatosan lehet fenntartani és hatékonyan működtetni az önkéntesek táborát. Elvégre az önkéntességnek végső soron pont az a lényege, hogy az illető azért megy oda dolgozni, hogy a munka mellett jól érezze magát, viszont ha nincs aki koordinálja a tevékenységét, ha nem látja át a szervezet működését, és azt, hogy hol tudna hatékonyan bekapcsolódni, hamar lemorzsolódik.
Hiányoznak a nyugdíjasok
Az internet jelentősen segíti, ha nem is annyira a toborzást, de az önkéntesekkel való kapcsolattartást mindenképp. Itt elsősorban a hírlevélnek van fontos szerepe, hiszen amellett, hogy ugyanakkora költséggel több embert is elérhetnek, hamarabb kézbe ér, így nem fordulhat elő az, hogy mire valaki megkapja a levelet, már rég nem aktuális az adott rendezvényre, akcióra vonatkozó felhívás.
Az önkéntesek nagy része a szervezetek többségénél fiatalokból, diákokból áll, bár kis arányban, de mindenütt vannak középkorúak és nyugdíjasok is. Például a Fauna legidősebb önkéntese egy 72 éves hölgy, aki korát meghazudtolva, igen aktívan részt vesz a szervezet munkájában – tudtuk meg az egyesület munkatársától.
A cikket kedden folytatjuk!
