A főváros utcáin alig látni olyan plakátokat, reklámtáblákat, melyeken ne utalnának valahogy az augusztus 8-án kezdődő ötkarikás versenysorozatra.
Az öt kabalafigura – Pej Pej (Bei Bei) a kék hal, Csing Csing (Jing Jing) a fekete panda, Huan Huan (Huan Huan) a vörösen égő olimpiai láng lelke, Jing Jing (Ying Ying) a sárgás színű tibeti antilop és Ni Ni (Ni Ni) a zöld fecske – mindenhol, még az éttermek illemhelyein is megtalálható. A város olimpia-lázban ég.
Olimpia-láz: ifjú rajongó a pekingi uszodában (Getty)
A hivatalos média, az írott és elektronikus sajtó szakadatlanul mobilizálja a lakosságot a nemzeti prioritásnak minősített olimpia sikeres lebonyolítása érdekében.
Minden kínai közös vágya
“Az olimpiarendezés minden kínainak a közös vágya, százados törekvése, egyben pedig kötelesség és felelősség a nemzetközi közösséggel szemben” – hangoztatta a múlt héten a kommunista párt politikai irodája.
A megszállott munka emblematikus színtere a “Madárfészek”, vagyis a Nemzeti Stadion, melyet várhatóan áprilisban adnak át. Minden nap, de különösen hétvégéken az országból sokfelől érkeznek érdeklődők, hogy megnézzék, miként folyik a munka, illetve hogy a látottakat fotón megörökítve emlékként hazavigyék magukkal.
„Számomra fontos az olimpia, de minden kínai, illetve pekingi számára az. Azért jöttem ide, hogy lássam, hogy állnak dolgok, és persze fotózok is, mert ezzel biztosan örömet szerzek az otthon maradt családomnak” – idézte az AFP az észak-keleti Senjangból (Shenyang) érkezett egyik érdeklődőt.
Az uszoda és a “Madárfészek” (Getty)
Kevés a kritika
A ritka kritikus hangok egyike Aj Vej-vejé, a “Madárfészek” egyik társépítészéé, a kulturális forradalom idején hallgatásra kényszerített Aj Csing (Ai Quing) költő fiáé. Neki az nem tetszik, ahogyan a kommunista rezsim az olimpiát használja.
“Nem értek egyet azzal az ideológiával, amit megpróbálnak eladni. Úgy állítják be, mintha csakis a játékok révén nyílna mód arra, hogy Kína elinduljon egy másik úton. Csakhogy ez nem így van, ez egyszerűen nevetséges” – vélekedett.
Az építész az álláspontját internetes blogján hozta nyilvánosságra, de mostanáig csak a külföldi sajtó érdeklődését keltette fel, otthonról senki nem jelentkezett interjúkészítésre. Mindeközben a rezsim igyekszik eltussolni a negatívumokat, legutóbb például csak külföldi nyomásra vallották be az illetékesek, hogy a Nemzeti Stadion építkezésén már hatan életüket vesztették.
A stadion építésén már hat munkás vesztette életlét (Getty)
Bujkáló sportolók
Jogvédő szervezetek, illetve kínai aktivisták amiatt nyugtalankodnak, hogy – szerintük – Kína nem igazán tartja magát a játékok elnyerése előtt tett ígéreteihez, azaz messze nem válik oly mértékben nyitottabbá a társadalom, mint ahogy azt sokan remélték.
A sportolók ugyanakkor nagy elszántsággal készülnek, többségük “elbújva”. Az interjú készítési szándékokat ritkán követi pozitív visszajelzés. A súlyemelők például egyszerűen be sem engedik a külföldieket edzőtermeikbe, amivel azt a látszatot keltik, mintha államtitok lenne a felkészülési módszerük…
