A londoni férfi
Sok hercehurcát követően (helyszínválasztási gondok, a francia producer sajnálatos öngyilkossága, finanszírozási gondok) készült el Tarr Béla új játékfilmje, A londoni férfi. A Werckmeister-harmóniák után hét esztendővel, a leginkább Maigret felügyelő bűnügyi kalandjairól elhíresült író, Gergoes Simenon prózája nyomán, egy hazai kiválóság, egy korábbi Tarr-film alapjául is szolgáló regény (Sátántangó) írója, Krasznahorkai László átdolgozó munkája nyomán. Egy kikötői őr, Maloin (Mirosav Krobot) azzal tölti a napjait, hogy tornyából a tengerparti vasútállomáson hajóról vonatra szálló utasokat bámulja. Egyszer egy gyilkosság szemtanúja, illetve a tetthelyszínen árválkodó pénzes táska tulajdonosa lesz. A nagy lehetőséggel mégsem tud élni, családja sanyarú életén nem tud változtatni.
A lassúdad tempóban kullogó események közepette felértékelődnek a tárgyak, első számú „szereplővé” a vigasztalan tér látványa válik, ahonnan nincs kitörés.
A londoni férfi
fekete-fehér francia–német–magyar–angol dráma, 132 perc, 2007, rendező: Tarr Béla, szereplők: Miroslav Krobot, Tilda Swinton, Derzsi János, Szirtes Ági, Bók Erika, Pauer Gyula, Lénárt István honlap
Szkafander és pillangó
A képzőművészként legalább annyira jól ismert és jegyzett amerikai Julian Schnabel eddigi filmes pályafutása során „hozott anyagból” dolgozott. Vagyis olyan művészekkel foglalkozott, mint ő maga – A graffiti királya: Jean Michel Basquiat, a művészi falfestészet atyja, Mielőtt leszáll az éj: Reinaldo Arenas kubai költő és író. Most azonban a francia Elle magazin egykori főszerkesztőjének, Jean-Dominique Baubynak világhírű – a filmmel azonos című – önéletrajzi írásából dolgozott. Baubynak 43 éves korában agyvérzés következtében az egész teste lebénult, mindössze az egyik szemét tudta mozgatni, azzal kommunikált a világgal. El lehet képzelni, milyen nehéz így megírni egy könyvet… Nem, nem lehet elképzelni. Legalábbis idáig nem lehetett. Schnabel – jó értelemben vett – művészi könnyedséggel építi a filmjét, és mintegy végigkíséri Bauby írásának a születését.
Mindennek ellenére – illetve éppen ezért – a Szkafander és pillangó nem végpusztulásos, leépülős, sötét tónusú halálfilm (a valódi alapanyagot ismerve már az elején tudjuk, mi lesz a történet vége), sokkal inkább – hogy egyszerűen fejezzük ki magunkat – az élet szeretetéről tanúskodik. Kezdve az étkezés örömétől a szép hölgyek látványán át (ha egyszer ágynak dőlünk, minket is ilyen beszéd- illetve mozgástanárnő kúráljon) szeretetig, szerelemig.
Az ember gyönge, a lélek erős. Ez a film pedig remek. Nem bizonyíték, de jelzésértékű: a film 2007-ben fontos cannes-i díjakat nyert, az idei Golden Globe-on megkapta a legjobb rendezőnek és a legjobb idegen nyelvű filmnek járó elismerést, és a 2008-as Oscar kapcsán négy szoborra nominálták, közöttük a legjobb rendezés díjára.
Szkafander és pillangó
Le scaphandre et le papillon, színes, francia–amerikai filmdráma, 112 perc, 2007, rendező: Julian Schnabel, szereplők: Mathieu Amalric, Emmanuelle Seigner, Marie-Josée Croze, Max von Sydow, Anne Consigny, Patrick Chesnais, honlap
Az utolsó óra
A bennünk lakó kis-gonosz szerint Leonardo DiCaprio elirigyelte Al Gore-tól a Nobel- és – pláne – az Oscar-díjat a Kellemetlen igazság című dokumentum-segélykiáltásért, miszerint a globális felmelegedés nagyon is létező valami, a Föld végóráit éli, s ezért az emberiség felelős, konkrétan és leginkább a politikusok. (Oké, ezt hajlamosak vagyunk ellenvetés nélkül elhinni.)
DiCaprio – mint a film narrátora és producere – jól mondja fel a leckét, úgyhogy mintegy másodszorra is a világkatasztrófa lehetőségének árnyékától megérintve toljuk át a szomszéd néző ölébe a pattogatott kukoricát és a kólát, miszerint nem is, mi igazából környezettudatosak vagyunk, és nem pazaroljuk az energiát, és haza is gyalog megyünk, nem kocsival. A film mellett szól hogy mindenféle magasan kvalifikált tudóskoponyák, ismert és kevéssé ismert közéleti szereplők (Mihail Gorbacsov megszólaltatása a moszkvai mozikban valószínűleg visszafelé sül el) megszólaltatása. A globális, egymásba fonódó lokális természeti traumák, aszályok, hurrikánok, savas esők képei sorakoznak , és elhisszük, hogy azonnal kell cslekednünk, ha – példának okáért – Stephen Hawking „mondja” magnóba.
Az utolsó óra
The 11th Hour, színes, feliratos amerikai dokumentumfilm, 92 perc, 2007, rendező: Leila Conners Petersen, Nadia Conners, szereplők: Leonardo DiCaprio, Kenny Ausubel, Janine Benyus, Sylvia Earle, Gloria Flora, Michel Gelobter, Thom Hartmann, Wangari Maathai, Sandra Postel, Pul Stamets, David Orr, Stephen Hawking, Oren Lyons, Andrew C. Revkin, Paul Hawken, Stuart Pimm, Paolo Soleri, Mihail Gorbacsov Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt., honlap
Asterix az olimpián
Minden idők legnagyobb költségvetésű európai filmjére szegődött A tökös, a török, az őr meg a nő című remek műfajfilm forgatókönyvírója, Thomas Langmann, rendezője, Frédéric Forestier és főszereplője, Benoît Poelvoorde. A 78 millió eurós büdzsét duzzasztotta a film kedvéért felépített két római palota, a 280 méter hosszú antik stadion, a mintegy húsz színész- és sporthíresség szerepeltetése stb., stb. Teljesen fölöslegesen. Merthogy az eleddig harmadik Asterix-film (Asterix és Obelix, Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés) a legvacakabb a sorban – hiába minden hírnév, pénz, csillogás, jó nő.
A történet olyan, amilyen: a görög király lányába, Irina hercegnőbe (Vanessa Hessler) szerelmesedő gall vitéz, Habarix (Stéphane Rousseau) és a királyi sarjjal nászra készülő Brutus (Poelvoorde), Julius Caesar (Alain Delon) gyilkos szándékú (fogadott) fia az aktuális hellén szpartakiádon dönthetik el, kié legyen a széphölgy keze. Mivel egyik sem sportember – mindkettő erősen béna –, segédeszközökhöz nyúlnak: Brútusz csal, és illegális doppinglöttyökkel sarlatánkodik, Habarix pedig a legendás gall varázsfőzettel, no meg barátaival, Asterix-szel (Clovis Cornillac) és Obelix-szel (Gérard Depardieu) próbálkozik. Persze: sikerrel.
A baj azzal van, hogy a film egyáltalán nem vicces (nem értjük, hol maradnak a második felvonás üdítő poénjai), kifejezetten unalmas. Ezen nem segít az olyan sztársportolók szerepeltetése sem, mint Schumacher és Zidane. Az utolsó pillanatokban Skiccpausz (Jamel Debbouze) felbukkanása menti valamelyest a mundér becsületét. De azt nem, hogy ásításunkat elnyomva csalódottan konstatáljuk: íme, a kontinens legnagyobb filmes pazarlása.
Asterix az olimpián
Astérix aux jeux olympiques, színes, szinkronizált spanyol–német–francia kalandfilm, 115 perc, 2008, rendező: Thomas Langmann, Frédéric Forestier, szereplők: Clovis Cornillac, Gérard Depardieu, Alain Delon, Benoît Poelvoorde, Stéphane Rousseau, Vanessa Hessler, Jean-Pierre Cassel, Elric Thomas, Nathan Jones, Michael Schumacher, Zinédine Zidane, Tony Parker, forgalmazó: SPI International Hungary Kft., honlap
Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2.
Aki tud valamelyest angolul, annak a cím (az eredeti, nem a magyarított) mindent elárul: több savazó, rugós pótállkapcsú gyíkarc birkózik egyetlen rasta hajú, varacskos ajkú űrközi vadásszal (ugyebár többes szám, egyes szám). A kérdés ennek utána az, hogy ki győz (nem áruljuk el), mert az már a pénztárnál nyilvánvaló, hogy az emberek szívják meg. S valóban. Egy coloradói kisváros erdejében, csatornáiban, áramtelepén, kórházában, utcáin (és így tovább: utóbb majd mindenütt) kezdenek el „randalírozni” a földön-kívüli szörnyek, és tényleg kár szót vesztegetni a történetre, mert teljesen lényegtelen, az a fontos, kiből, mikor és hol kel ki az űrhüllő. S mit cselekszik. (Segítünk: öl.) A válogatott halálnemek látványa egy idő után persze unalmas, de a Strause fivérek (akik korábban leginkább vizuális effektekben utaztak, lásd: 300) legalább nem vesződnek valami kamu mondanivalóval és politikai korrektséggel (itt a gyereket a terhes anyát is elkapják, és csúnyán kinyírják a dögök, ha útban vannak).
Őszinte B-kategóriás film, aminek csak előnyére vált volna, ha bátrabban és többet humorizálnak.
Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2.
(Aliens vs. Predator: Requiem), színes, szinkronizált amerikai horror-akciófilm, 94 perc, 2007, rendező: Colin Strause, Greg Strause, szereplők: John Ortiz, Steven Pasquale, Johnny Lewis, Reiko Aylesworth, David Paetkau, Chelah Horsdal, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt., honlap
