Fodor Gábor ennek kapcsán soron kívüli helyszíni szemlére és hatósági ellenőrzésre utasította a székesfehérvári zöldhatóságot, hogy megvizsgálják, a bátaapáti atomhulladék lerakó kivitelezése során történt-e olyan változás, amely környezeti kockázatot okozhat.
Illés Zoltán szakpolitikus sajtótájékoztatóján jelezte kifogásait az Orosz Föderáció Nukleáris Központjának jelentése alapján, amelyet a Paksi Atomerőmű meghívására tavaly nyáron a helyszínre érkező Szergej Uruszov projektmenedzser készített.
Illés Zoltán szerint a vízbetörésekről készített fotók alapján az állapítható meg, hogy a helyszín alkalmatlan a kis- és közepes aktivitású sugárzó hulladékok hosszú távú tárolására.
Megismételte korábbi kritikáit a beruházással kapcsolatban. Véleménye szerint az enyhén sugárzó hulladékok tárolójára a Tolna-megyei kis település mellett eleve szükségtelen, hiszen ezek elhelyezése ma is megoldott Pakson az atomerőmű területén.
A végleges elhelyezést Pakson 10 milliárd forintból meg lehetett volna oldani, a 2005 óta tartó beruházás értéke pedig 60 milliárd forint – mutatott rá Illés Zoltán. Hozzátette: a Bátaapáti melletti helyszín nem alkalmasabb a paksinál, mert hiába egy szilárd gránittömbbe tervezték az elhelyezést, de az töredezett, ezért pedig nem biztonságos.
A szakpolitikus megjegyezte, hogy a Paksi Atomerőmű élettartamának végén valóban keletkezik jelentős mennyiségű, enyhén sugárzó hulladék. De mivel úgysem lehet teljesen leszerelni és elszállítani a létesítményt, annak főbb elemei a helyszínen maradnak ipari műemlékként, ezért a kis és közepesen szennyezett hulladékokat a helyszínen maradó elemeken belül is lehetne tárolni – vélekedett Illés Zoltán.