A heti felhozatal a legszélesebb igényeket elégíti ki. A „magyar ízű” borongás, illetve hahotázás hívein túl azok is a mozikba csábulhatnak, akik szeretik az amerikai tinédzser-vígjátékokat, az akció-thrillereket, pláne, hogy ezek a filmek (Superbad – avagy miért ciki a szex?, illetőleg A másik én) a fajsúlyosabb, tartalmasabb alkotások közül valók. Akad sokkoló európai háborús dráma (Flandria), amit kizárólag az erősebb idegzetű és erkölcsében szilárd nézőknek merünk ajánlani, de komolyan. Aki azonban igazi különlegességre vágyik, az a Frank és Wendy című, rajzolt észt akciókomédiára vált jegyet.
Megy a gőzös
Bár erőteljes férfihormon-emelkedést éreztünk Egres Katinka szemrevaló domborulatainak láttán, nem egészen értjük, miért volt szükség arra, hogy Koltai Róbert társ-forgatókönyvíró, rendező (és főszereplő) az egyébként imponáló kebleket megmutassa (kétszer is). A hetedik nagyjátékfilmes direktor ugyanis Grecsó Krisztián (Hasutasok) scriptje nyomán a vásári vagy népi komédiák egyszerű képletű világába visz, ahol mézeskalács szívekkel üzennek egymásnak a szerelmesek, keljfeljancsik pofozkodnak, nagyhangú borisszák mulatoznak, és a zsandárokat mindenki hülyének nézi, merthogy hülyék, és alkalomadtán még rájuk is vizel.
Az átlagfalu – itt Ivaros, de lehetne a múltszázad-fordulós élclapok Mucsája, a Portugál Irgácsa satöbbi – életét ama váratlan esemény borítja fel, hogy erre téved egy országos ereklyét (a „Barczikai Ősanyát”) szállító szerelvény. Ennek birtoklásáért küzd az állomásfőnök, Bajusz és neje (Koltai Róbert, Pogány Judit) a kísérő csendőrduó (Szabó Győző és Pindroch Csaba), a cigányvajda és csapata (Csuja Imre, Badár Sándor) – és a furfangos, Ludas Matyi- és Till Eulenspiegel-vonásokat mutató béres (Szabó Kimmel Tamás). Aki szerelmes lesz a vajda lányába (Egres Katinka). Ugye.
A filmileg érintetlen közönség (aki nem látta a Mihályfy Sándor mérföldkőnek számító Indul a bakterház című filmjét), vagy ritkán (szinte sosem) jár moziba, gurgulázni fog, mert a burleszk-elemeken, a tortahumoron nem lehet nem röhögni. A többi ember fanyalgását, miszerint a filmben hemzseg az olcsó hatásvadászat, az innen-onnan átemelt komédiai motívum vagy poén (Emir Kusturica balkáni burleszkjei kifogyhatatlan kincsesbányául szolgálnak), elnyeli ez a moraj.
Megy a gőzös
, színes, magyar filmvígjáték, 90 perc, 2006, rendező: Koltai Róbert, szereplők: Szabó Kimmel Tamás, Koltai Róbert, Egres Katinka, Pogány Judit, Gesztesi Károly, Szabó Győző, Pindroch Csaba, Csuja Imre, Gáspár Sándor, Lázár Kati, Badár Sándor, Jordán Tamás, forgalmazó: Budapest Film Kulturális Szolgáltató Kft.,
honlap
Superbad – avagy miért ciki a szex?
Összefogott a Kiruccanók című ironikus városi vidámság rendezője, Greg Mottola és az Ali G Show (a tévésorozat), a 40 éves szűz és a Felkoppintva tengelye felől érkező Seth Rogen és Evan Goldberg (utóbbiak írták most a filmkönyvet), és megalkotta a „Modern Lúzerek Alapfilmjét”.
Hollywood új szórakoztató fenegyerekei, akikkel korábban senki sem törődött, nyakra-főre bevételi rekordokat döntögetnek, mert a nézőknek tetszik, hogy a vicces filmjeikben nemcsak a főszereplők béna mivoltán röhögünk (persze, azon is), hanem saját merevségeinken, és az emberszerű figurák életszerűbbé, árnyaltabbá teszik e filmeket. Meglehet, hogy az Amerikai pite, vagy a Cool-túra „köpönyegéből bújtak elő”, de többek, jobbak, tartalmasabbak. Torta- és alpári (testnedv-) humor a Superbad – avagy miért ciki a szex? című tini-huncutságban is akad bőven, és a helyzetkomikum visszatérő motívuma a minél nagyobb nézőtábor előtt elszenvedett égés, de a vihogás más, a két középiskolai srác „szüzetlenítése” jó érzékkel sugallja, miszerint héló, a lélekszakadás jobban bír fájni, mint más hártyák repedése.
Superbad – avagy miért ciki a szex?
( Superbad), színes, feliratos amerikai vígjáték, 114 perc, 2007, rendező: Greg Mottola, szereplők: Jonah Hill, Michael Cera, Christopher Mintz-Plasse, Seth Rogen, Bill Hader, Martha MacIsaac, Emma Stone, Aviva, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt.,
honlap
A Nap utcai fiúk
Szomjas György új filmjében, A Nap utcai fiúkban szinte minden felnőtt színésze szerepet kapott, aki az univerzumában számít: Andorai Péter, Bán János, Djoko Rosic, Gáspár Sándor, Szőke András, Mucsi Zoltán, Scherer Péter satöbbi. Akiket a nyilvánvaló hitelesség kedvéért hamar dokumentumfilmes, híradó-felvételes technika elé lök. Ám ami zseniálisan működött a Roncsfilm esetében, ímmel-ámmal a Vagabondban, itt teljesen csődöt mond, és a rendezőn kívül Heller Gábor és Kertész Ákos jegyezte sztori totális unalomba fullad, megnyomorodik. 
A Nap utcai fiúk
A pesterzsébeti fiatalok – Juli (Gáspár Kata), Totya (Czecző Sándor), Gábor (Bárnai Péter) – „szimbolikus” harca a mozijukért halovány filmélményt kínál, a gyerekszereplők jelenléte pedig olyan esetleges, mintha Szomjas nem törődött volna vele, éppen mit művelnek. Filmje tanórai aláfestésnek megteszi, de nem csodálkoznánk, ha egy kivezényelt mozizás közben a diákok forradalmat csinálnának.
A Nap utcai fiúk
, színes magyar filmdráma, 89 perc, 2007, rendező: Szomjas György, szereplők: Gáspár Kata, Bárnai Péter, Czecző Sándor, Andorai Péter, Bán János, Djoko Rosic, Bruckner Tamás, Fekete Gergő, Heryaci Ersan David, Juhász Lajos, Kovács Miklós, Lugosi Dániel, Mendler András, Somhegyi György, Gáspár Sándor, Szőke András, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, forgalmazó: Hungaricom,
honlap
—-A háborús dráma, a thriller és az animációs akciófilm—-
Flandria
A Cannes-i libling rendező-forgatókönyvíró, Bruno Dumont – a Jézus élete című 1997-es első filmje Arany Kamera-díjat nyert, a két évvel későbbi Emberiség című alkotása a zsűri nagydíját kapta, a mostani filmje úgyszintén (miközben a fő elismerésre, Arany Pálmára is jelölték) – Flandriája minden idők egyik legprovokatívabb háborús drámája. És szokatlan is. Mivel legalább annyira játszódik a „békés” unióban, mint a harcok dúlta közel-keleten. (De mielőtt gyorsan kategorizálná az olvasó a filmet, le kell szögeznünk, nincs kötődése a bizonyos vonatkozásban rokonítható Szarvasvadászhoz.) 
Flandria
Az észak-franciaországi lumpenek és a távoli háborúk között a kapocs a brutalitás, a véglény-szerű üzemmód, az érzelmek totális hiánya. Aki dúvad és erőszakoskodó otthon, az ilyen idegenben is. Dumont azonban annyit csavar a történetén, hogy a flandriai „baromállat” (Samuel Boidon) a távoli haláltorokban ízleli meg, hogy vannak érzelmei. Honvágya, és talán még szerelme is. Új időknek új szavai: fegyverek között születik a szépség.
A didaktikus Dumont ravasz, nem a tagadhatatlan mentalitásbeli összefüggésekre hívja fel a figyelmet. Hanem a haláltáncba hülyülő úgymond „európai kultúremberekre”. És, végül a szájba rágja (jól teszi): nem a burnuszos, arckendős sivataglakók fognak először a képzeletbeli halálgödörbe szédülni. Hanem a belülről kopárak. Az üres tekintetű európaiak.
Flandria
(Flandres), színes, feliratos francia háborús dráma, 91 perc, 2006, rendező: Bruno Dumont, szereplők: Samuel Boidin, Adélaïde Leroux, Henri Cretel, Jean-Marie Bruveart, David Poulain, Inge Decaesteker, forgalmazó: Cirkofilm – Másképp Alapítvány,
honlap
A másik én
Garancia a minőségi mozizásra, ha egy akció-thriller kapcsán Jodie Foster nevével találkozunk a stáblistán. A David Fincher Pánikszoba című és Spike Lee A belső ember című filmje közé beékelődött Légcsavar (rendező: Robert Schwentke) ugyan némi szinkópát képezett a többszörös aranyszobros színésznő pályáján, a középszerű thrillert nézhetővé avatta az ő jelenléte-játéka.
A másik én
Az új Neil Jordan– (Síró játék – The Crying Game, Interjú a vámpírral, Reggeli a Plútón) Foster erőszakfilm, A másik én átlagon felül jól sikerült műfajfilm. Tartalmassága mindkettejüknek köszönhető. A Ghostra rímelő sztori szerint a főhősnő, a munkában-magánéletben sikeres és irigyelt New York-i rádiós, Erica (Foster) vőlegényét megölik, amikor hazafelé tartanak édes kettesben. A nő nem képes megbirkózni azzal a traumával, hogy hirtelen megízleli „az elveszett Paradicsom” ízét, éjjelenként a nagyváros utcáit rója (ha tetszik, pandanjaként a Taxisofőrnek), „portyázik”, s mint Daredevill keresi a bajt és a bűnt – hogy igazságot szolgáltatasson.
Az önbíráskodás – még ha a szándéka elvileg nemes is – törvénybe ütköző (mert akkor bárki a másik torkának eshetne, ugyebár), de tetszik a rendre olyannyira áhítozó lakosságnak. Mercer nyomozónak (Terrence Howard) nem. S miközben a detektív egyre közelebb ér a „terminatriszhez”, Erica azon dilemmázik, folytassa-e a bűnözés elleni egyszemélyi hadjáratát, vagy bízza-e ezt a szakmai szervezetekre, és vállalja a felelősséget a korábbi tetteiért.
A másik én az a fajta akciófilm, amiben a formai elemek, a látvány (sok vér, erőszak) „hátán oson be” a gondolatiság, a szuper-mozik közönsége úgy töpreng el azon, hogy mi is a bűn lélektana, hogy tulajdonképpen észre sem veszi. Ettől jó.
A másik én
(The Brave One), színes, szinkronizált amerikai–ausztrál akció-thriller, 122 perc, 2007, rendező: Neil Jordan, szereplők: Jodie Foster, Terrence Howard, Nicky Katt, Naveen Andrews, Mary Steenburgen, Jane Adams, Ivo Velon, Zoe Kravitz, Victor Colicchio, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt.,
honlap
Frank és Wendy
Valljuk be, az észt filmről semmit sem tudunk. Gyanítjuk, hogy ott sem dől a lé (az észt korona, vagyis a kroon), a messze földi kollégák is azzal „főznek”, amijük van. Ötlettel és az egyediséggel. A jelen helyzetet – a szó szoros értelmében – tovább színesíti, hogy most egy észt animációs akciókomédia jutott el a magyar mozikba. A Priit Pärn forgatókönyve alapján készült filmben az amerikai titkos-szolgák két legjobbika, Frank és Wendy repül a bűn tűzfészkébe – Észtországba. Hiába sikeresek, semmi sem alakul úgy, ahogyan elvárnák, mindig közbeszól valami vagy valaki (például: Putyin), de leginkább a „helyi színezet” (hasonlóan a Roncsfilmes miliőhöz).
Frank és Wendy
A 2005-ös győri Mediawave Fesztiválon bemutatott film akkor és ott megtalálta a közönségét. Kérdés, hogy most a „nagyvásznon” a kissé nehezen követhető történet és a nem mindig találó poénok mennyire fognak hatni. Az egyediségükben a magyar Nyócker!-rel rokonítható, szándékoltan gyerekrajzosra készített animációk nagy türelmet és nyitottságot igényelnek. A kifejezetten felnőtteknek szánt szórakoztatás idiotizmusa a Monty Python-csoport szellemiségét idézi. De alkalmasint a manírjaiban, nem a rekeszizmokra kifejtett hatásában erős.
Frank és Wendy
( Frank ja Wendy), színes, feliratos észt animációs film, 75 perc, 2005, rendező: Kaspar Janics, Ülo Pikkov, szereplők: Peeter Oja, Jan Uuspőld, Janne Sevtchenko, Andrus Vaarik, Anne Reeman, Eduard Toman, Margus Prangel, forgalmazó: Szimpla Film,
honlap
