HA !! – meg nem épült Magyarország címmel nyílt kiállítás kedden a Körzőgyár Galériában. Az Építészet hónapja rendezvénysorozat részeként megrendezett tárlat az elmúlt több mint félévszázad olyan budapesti épületeit tárja a nagyérdemű elé, melyek soha nem épültek meg, csak tervezőasztalon léteztek.
Hungaricum: nem a győztes épül meg
A kiállítás kurátora a FigyelőNetnek elmondta, hogy a tervek megismerése, közszemlére tétele művelődéstörténeti kuriózum, hiszen fizikai valóságukban nem létező építészeti emlékekről van szó! Káli Béla szerint a falakon látható tervek, a termekben elhelyezett makettek éppúgy részei város- és építészettörténetünknek, mint a megvalósult projektek.
Káli Béla: nemzeti sajátság, hogy a gyõztes tervek nem valósulnak meg (képgaléria!)
Káli szerint egyfajta magyar jellegzetesség, hogy a különböző építészeti pályázatokon első helyezett munkák nagyon ritkán valósulnak meg. Mint mondta, az a szokás nálunk, hogy ugyan vannak pályázatok, az ezeken nyertes pályaműveket viszont a beruházó – legyen az magán- vagy állami beruházó – nem valósítja meg. Inkább megbíz valamilyen másik céget, hogy építse meg olcsón, vagy máshogy az épületeket.
Korábban a szovjetek, manapság a tőke
Mint Káli elmondta, az 50-es, 60-as években, keletről figyeltek oda, hogy mi épülhet meg és mi nem. A rendszerváltás után pedig a beruházók szabtak határt az építészek képzelőerejének. A 40-es évek óta nagyon kevés eredeti építészeti műalkotás született Budapesten, pedig voltak és vannak jó építészek. Káli szerint ma az igényszinttel is baj van: az általános műveltséghez nem tartozik hozzá, hogy ügyeljünk arra, milyen környezetben élünk, mi vesz körül.
Az 1969-es modern, a célnak abszolút megfelelő, Aranyhegyre tervezett televízió székház az oroszok számára volt túl futurisztikus, „nyugatmajmoló” (érdekes, hogy 1973-ban Ausztriában szinte pont ezt építették meg, s az azóta építészeti világkarriert futott be), a Nemzeti Színház pedig a mai politikusok harcainak lett az áldozata.
Káli Béla, arra a provokatív kérdésünkre, hogy szerinte a közeljövőben építendő kormányzati negyed egy tíz év múlva megrendezett „HA” kiállításon szerepelni fog-e, elsőre határozott igennel válaszolt, majd gyorsan hozzátette, természetesen jó lenne, ha ez a korrekt pályázat útján született komoly terv megvalósulna.
Nemzeti Színház és Expó ’96
A falakon a feltűnnek az Erzsébet térre, és a Duna-partra megálmodott Nemzeti Színház győztes pályázati tervei is (az előbbi Bán Ferenc, az utóbbi Vadász György nevéhez fűződik), mint közismert egyik sem valósult meg. (Végül, az azóta az építészkamarából kizárt Siklós Mária tervei szerint épült fel.) Emitt az Budapesti Expóra tervezett pavilonok, amott a Graphisoft érdekes, futurisztikus Duna-parti épületének rajza. Több érdekes tervet – rajzot és makettet – láthatunk a Közép-Európai Egyetem épületének felújításáról, a budai Duna-part átalakításáról, vagy Lágymányos beépítéséről. 
A Nemzeti Színház gyõztes terve (galéria!)
A kiállítás elvitathatatlan érdeme az ötlet, amely tényleg sokak érdeklődésére számíthat. Nem túl bíztató a tárlat megrendezése: a falakon innen-onnan előbányászott fakó skiccek, rajzok, mérnöki vázlatok mutatják be a meg nem valósult épületeket. Önmagában persze nyilván érdekes, és értékes az eredeti munkák bemutatása, de a közönség ma már ennél többre volna kíváncsi. Kár, hogy nincsenek látványos makettek, esetleg interaktív bemutatók arról, mi lett volna, ha…
Kettős benyomás
Végigjárva a kiállítást tulajdonképpen kettős benyomás alakulhat ki a nézőben: van, amit sajnálunk, hogy nem valósult meg és van, amitől fellélegzünk, hogy nem rondítja Budapestet.
Az első meg nem valósult terv az 1940-es városháza pályázatának díjnyertes alkotása. Ez a falanszterszerű óriástömb a Deák téri evangélikus templomtól húzódott volna a Merlin Színházig, és a Városház utcáig. Magas, félelmetes tömb lett volna, némi dán-svéd hatással, egy felhőkarcolószerű toronnyal a közepén. (Akkor még nem volt tiltva a magas épület a fővárosban.)
Ezt Káli Béla sem bánja, hogy nem valósult meg. Amiért viszont szerinte leginkább kár, az az 1969-es tévészékház, és a 1966-os tervpályázaton nyertes, három ponton alátámasztott gömbhéj alakú sportcsarnok. Ez utóbbi a legutolsó csavarig, gépészeti tervekig ki volt dolgozva, de végül a Szovjetunióból vették meg az azóta leégett Sportcsarnok terveit.
Drezdában van egy templom, amit az második világháborús bombázás emlékeként romokban hagytak. Budapesten van egy Gödör, ami bár nem emlékműnek szánták, tulajdonképpen a meg nem valósult, de kiválóan megtervezett épületek szimbóluma – jutott eszünkbe a kiállításról hazafelé tartva. A Gödörben persze van egy duplacsavar: mind a mai napig tisztázatlanok a tulajdonosi viszonyok, így mai funkciójában is ideiglenes.
/HA !! – meg nem épült Magyarország
Körzőgyár Galéria, 1056 Budapest, Molnár u. 35.
A kiállítást összeállította: Káli Béla, Munteán László, Ocztos István, Frederique Lemerre
A kiállítás kurátora: Káli Béla
Megtekinthető: október 16-31./
