Az elmúlt hónapokban több alkalommal is szóba kerültek a következő generációs „világhálók” és a különböző fejlesztői csoportosulások célkitűzési. Az Internet2 eddig többnyire a sebességrekordok felállítása révén került reflektorfénybe, ám többéves munka után végre elkészült a teljes hálózat, illetve az ennek létrehozását lehetővé tévő technológiák.
Átlagfelhasználóként ennek semmilyen előnyét nem látjuk majd, hiszen a hálózat feladata az észak-amerikai felsőoktatási intézmények, azok kutatócsoportja és a különböző társintézmények összefogása, valamint az ezek között zajló adatforgalom nagy sebességen történő biztosítása. A másodpercenként 100 Gbit elméleti sebességhatárt elérő hálózat első lépésben 10 Gb/s-os folyamatos adatátvitelt tesz lehetővé a végpontok között, természetesen már IPv6 szabványon, multicast és egyéb technológiák jelenléte mellett.
Egyetemi és tudományos hálót építenek
A tervek szerint a platform nem fog megjelenni kereskedelmi forgalomban, vagyis hangzatos neve ellenére nem fogja leváltani a meglévő világhálót. Mindazonáltal az itt felhasznált és kellőképp bevált megoldásokat idővel meghonosíthatják az elődnél is, vagyis a fokozatos evolúció révén előbb-utóbb – inkább utóbb – mi is részesülhetünk az újabb fejlesztések által kínált előnyökből. Arról azonban még nem esik szó, hogy ez pontosan mit és milyen valószínű időintervallumot jelent.
Az internet „leváltásán” több különböző csoport is dolgozik. Legutóbb egy japán kezdeményezésről számoltunk be, amelynek résztvevői 2015-re fejeznék be a munkát az utódhálózaton – meglátjuk, hogy sikerrel járnak-e.
