A szomorújáték vége valahogy így szól: november 21-én harmincan kapták meg a bécsi magyar nagykövetségen a „Szabadság hőse” kitüntetést, akik az elmúlt ötven esztendőben példát mutattak „emberi méltóságból” és „megőrizték 1956 szellemét”. Közöttük volt egy Martin Pammer nevű úriember is, aki az osztrák Külügyminisztérium hivatalnokaként cikket írt a budapesti osztrák nagykövetség 56-os tevékenységéről. Egy másik Pammer eközben nem értette, hogy az ő neve miért nem szerepel a kitüntetettek között – írja Baumgartner. Pedig a nyolcvanéves Otto Pammer operatőr és producer már hónapok óta várt erre a meghívásra.
’56-os tudósító
Nem tudni pontosan, hogy csupán a magyar hivatalnokok voltak figyelmetlenek vagy eleve lazán kezelték a témát. Mert Otto Pammer ismert név a filmhíradós szakmában, 1956. október 26. és november 4. között például a Fox International tudósítójaként számtalan filmet készített a forradalmi eseményekről. Október 26-án nyugati riporterként elsőnek érkezett Nyugat-Magyarországra. Megörökítette a győri és a mosonmagyaróvári temetéseket, és a győri forradalmi bizottság tevékenységét a városházán. Majd továbbhajtott Budapestre, ahol a következő napokban történelmi pillanatokat rögzített a kamerájával: a Köztársaság téri ostromot, a magyar tankok felvonulását a városban, Mindszenty József első sajtónyilatkozatát az Úri utcában, az utcai harcokat és a kommunista szimbólumok megsemmisítését.
Ráadásul Otto Pammer a forradalom leverése után tovább forgatott: filmre vette a menekülteket az osztrák–magyar határon, tudósított a menekülttáborokban folyó mindennapi életről és a továbbvándorlásról. Szívből azonosult a magyar menekültek ügyével, és riportjaiban valójában „propagandamunkát” végzett. A menekült magyarokat vagy a szabadságharc hőseiként vagy barátságos, békés családokként ábrázolta, akik semmiben sem különböznek az osztrák átlagembertől. Két osztrák kollegájával, akik szintén a határon forgattak hagyományt is teremtett: karácsonyi ünnepséget szerveztek, ahol pénzt gyűjtöttek a menekültek számára. Ez a szokás a mai napig él – december 24-én lesz az ötvenedik ilyen ünnepség a Pammer Filmvállalat irodájában a Mariahilferstrassén.
Se plecsni, se tisztesség
A szomorú történethez még az is hozzátartozik, hogy Pammer a felvételeit számtalanszor ingyen bocsátotta a magyarok rendelkezésére, nem emlegetve, hogy egy ilyen film lejátszásának világpiaci ára ma négyezer euró percenként. Mindez annyiban érdekes, hogy ő önzetlenül támogatta a hazai megemlékezések dokumentációs igényeit, titokban annyit remélve csupán, hogy Magyarország elismeri ötven éve tartó rokonszenvét és kitüntető érdeklődését. Jellemző, hogy a bécsi magyar nagykövetség által a Bécsi Konferenciaközpontban Köszönjük Ausztria! címmel rendezett nagyszabású ünnepségen, melyen a magyar kormányfő megköszönte Ausztriának a magyar menekültek befogadását, a 2500 vendég egy tízperces filmet láthatott az 56-os eseményekről Hanák Gábor szerkesztésében – többek között Otto Pammer filmjeinek felhasználásával – jellemzi a helyzetet az ÉS cikke. Otto Pammer elképedve ismerte fel saját anyagát a vetítővásznon. Amiért neki egy vasat sem fizettek, és még egy szimbolikus plecsnivel sem köszönték meg.
(A cikk részletesen az ÉS legfrissebb számában olvasható)
