Ez az oldal az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány életrajzi anyagaiból készült.
Budapesten született. Szülei orvos pszichiáterek voltak, ő is orvosnak készült, de Szegeden megkezdett tanulmányait nem fejezte be. Különféle alkalmi szellemi munkákból élt. A háború alatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944 nyarán megszökött, és beállt Tito hadseregébe. 1945 januárjában tért vissza Budapestre, belépett az MKP-ba, a Szabad Nép munkatársaként dolgozott. 1953 után Nagy Imre reformjainak a híve lett, emiatt Nagy Imre elmozdításakor áthelyezték a Magyar Nemzethez. 1955 májusában egy párttaggyűlésen követelte a Rajk elleni, valamint az azzal kapcsolatos koholt perek felülvizsgálatát, ezért kizárták a pártból, és állásából is elbocsátották; könyvtárosként, majd lektorként dolgozott tovább. Nagy Imre körének egyik vezéralakja, politikai nézetei radikálisabbak, demokratikusabbak voltak társai többségénél. A forradalom kitörését megelőző napon visszatért a Szabad Nép szerkesztőségébe. A forradalom alatt barátaival napilapot alapított Magyar Szabadság címmel. November 4. után a szellemi ellenállás egyik vezéralakja volt: Október Huszonharmadika címmel illegális lapot szerkesztett, Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom néven ellenállási szervezetet hozott létre. 1956. december 5-én a szovjetek tartóztatták le. A Nagy Imre és társai-perben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap kivégezték.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
