Élet-Stílus

Elhunyt Sütő András

admin
admin

2006. 10. 01. 09:27

Hosszan tartó betegség után elhunyt Sütő András szombat este fél 11 előtt Budapesten - tájékoztatta Cselényi László, az erdélyi magyar író veje az MTI-t.


Díjak

Díjai: Állami-díj (1951, 1953, harmadik fokozat), Bethlen-díj (1990), Kossuth-díj (1992), Kisebbségekért-díj (1995), A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996), A Magyarság Hírnevéért-díj (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje – polgári tagozat (2005).

Cselényi László elmondta: a melanomában elhunyt író az Országos Onkológiai Intézet betege volt. Temetéséről a család később intézkedik – tette hozzá.


Sütő András a mezőségi Pusztakamaráson (Camarasu, Románia) született 1927. június 17-én. Tanulóéveit a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban és a kolozsvári Móricz Zsigmond Népi Kollégiumban töltötte. Már diákkorában riportokat írt a kolozsvári Világosságnak; 1948-tól a Falvak Népe (1952-től Falvak Dolgozó Népe) című hetilapnál dolgozott, 1950-től főszerkesztőként. 1954-ben a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz került, 1971-ben a helyi Új Élet főszerkesztője lett 1989 augusztusáig. Tevékenyen részt vett a kulturális és politikai közéletben, 1973-1981 között a Román Írószövetség alelnöke volt.

Berobbant az irodalomba


1948-ban Hajnali győzelem című első novellájával szinte berobbant a romániai magyar irodalom élvonalába. Már kezdeti műveiben jó ember- és valóságismeret birtokában, ízes humorral adott képet az erdélyi paraszti életről. A Félrejáró Salamon című kisregénye (1956), valamint a Pompás Gedeon című színműve (1968) összetettebb ábrázolásmód felé mutat és felveti a személyiség és a hatalom összeütközésének problematikáját.


Esszéregénye, az Anyám könnyű álmot ígér (1970) szociográfusi hitelességű lírai vallomás a mezőségi Pusztakamarás, családja és a nemzetiségi lét múltjáról, gondjairól és reményeiről, a megmaradásról. A lírai remekmű lenyűgöző nyelvi és szemléleti gazdagságával túllépte a nemzetiségi régiót, magára vonta a nemzeti közfigyelmet.


Drámaíróként 1975-ben debütált, ekkor mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színházban az Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját. Ezt történelmi drámák követik: Csillag a máglyán (1976), Káin és Ábel (1978), A szuzai mennyegző (1981), melynek kiadása után Romániában egy évtizednyi hallgatásra ítélték.


Írói munkásságában külön fejezet a magyar nyelv ápolására tanító esszék sorozata. 1977-ben tette közzé visszaemlékezéseinek gyűjteményét Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel. A Nagyenyedi fügevirág című esszéje (1978) szintén az anyanyelv és a közösségi összetartozás megőrzésének értékét hangsúlyozza.


Az 1970-es évek úgynevezett úti tűnődései, esszéi után a nyolcvanas években újabb esszégyűjteménye jelent meg, Az idő markában. A Sikaszói fenyőforgácsok kötetben cikkeit, A lőtt lábú madár-ban jegyzeteit gyűjtötte egybe. 1987-ben adták ki az Advent a Hargitán című színdarabját, amelyet hosszú ideig játszottak magyar színpadon is, míg Álomkommandó című drámája a magyar színikritikusok díját kapta az 1987-1988-as évadban.


1990-ben megjelent Omló egek alatt című kötetében azokra az elődökre, “égtartó emberekre” emlékezik vissza, akik a szellem erejével próbálták megtartani a romániai magyar kisebbség puszta létét.


További ismertebb művei a kilencvenes évekből: Sárkány alszik veled (beszélgetések könyve), Szemet szóért (dokumentumok, naplójegyzetek), Csipkerózsika ébresztése (arcképvázlatok, esszék), Az ugató madár (dráma), Heródes napjai (naplójegyzetek), Balkáni gerle (színmű és napló). 2001-ben jelent meg Erdélyi változatlanságok címmel publicisztikai írásainak és interjúinak gyűjteménye. Ugyanebben az évben adták ki a Kalandok könyve, egy évvel később pedig az Erdélyország mit vétettem? című, esszéket, beszélgetéseket tartalmazó köteteket.

A békét hirdette, brutálisan megverték

Sütő András emberi tartásból nem hagyta el romániai szülőhelyét, példamutatásával erre biztatta a romániai magyarokat is.


Műveiben és magánéletében ugyanazt az igazságot hirdette: az Erdélyben élő nemzetiségek csak békében, egymást kölcsönösen gazdagítva és segítve érhetnek el eredményeket. Mindenféle ellenségeskedés, a nacionalizmus és nemzeti felsőbbrendűség bármely megnyilvánulása árt az egyénnek és a közösségnek, az országnak ugyanúgy, mint Európának.


Bátran vállalta nemzetisége sorsváltozásainak kimondását, aktív szerepet vállalt az 1989. decemberi romániai fordulat idején. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi szerveinek megalakulásakor a Maros megyei bizottság elnökévé, illetve tiszteletbeli elnökévé választották. (E tisztségéről 1996 szeptemberében lemondott.) 1990. március 19-én a marosvásárhelyi RMDSZ-központ elleni vandál támadás során brutálisan bántalmazták, bordatörést szenvedett, fél szemére megvakult. Hosszú gyógykezelés után 1990. július 17-én tért haza Marosvásárhelyre.


1990. június 22-én a Magyarok Világszövetsége budapesti ülésén a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották, a tisztséget előbb 1991 decemberéig, majd 1992-1996 között ismét betöltötte. 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.


Sütő András egyetemes megbecsültségét jelzi, hogy 1979-ben Herder-díjjal tüntették ki, 1990-ben az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. Magyarországon számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát: 1992-ben Kossuth-díjat, 1996-ban Magyar Örökség-díjat kapott, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2002-ben köztársasági elnöki Érdeméremmel, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.