Élet-Stílus

Iskola a határon – színpadon először

A Bárka Színház szeptember elsején mutatja be Ottlik Géza Iskola a határon című kultuszkönyvének színpadi adaptációját. A bemutató egyben ősbemutató is, a történet most először kerül színpadra.

Milyen nap van ma?

“Medve:

Mióta vagyunk itt?
Bébé: Nem tudom. Régóta.
Medve: Milyen nap van ma?
Tóth: Szerda.
Medve: Nem. Péntek.
Czakó: Sem kedd, sem szombat, sem szerda, sem péntek, sem csütörtök. Hétfő van körülbelül.
Medve: Hányadik hétfő? Milyen kevés hét… Milyen kevés nap…
Bébé: Hányadik nap? Milyen kevés hétfő… Milyen kevés hét…
Formes: Szeptem-ber elseje.
Bébé: Az nem lehet.
Szeredy: Elefes!”

Egy regényt színpadra vinni mindig kihívás, a siker titka a rendező szerint az, hogy a darab a regény egyik fő nyomvonalán haladjon, ne törekedjen a cselekmény teljességének bemutatására, inkább egyfajta szellemiség, hangulat átadására. Gyarmati Kata átiratának fő gondolata a regény zárójelenetében elhangzott mondatra épül: “a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, mai már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.”

A szeptember elsejei premier szimbólikus. A darab üzenete, a beilleszkedés problémája, a kisközösségekben elszenvedett megalázások sora, a közös élmények során fűződött életre szóló barátságok mindennél jobban aktuálisak az iskolakezdés idején.

Az előadás egy laza trilógiába illeszkedik, mely három produkciót foglal magába, a négy évvel ezelőtt bemutatott A Pál utcai fiúkat, a két éve színpadra vitt A Legyek Urát, és az idén elkészült Iskola a határon című előadást. Mindhármukban közös a rendező, Vidovszky György neve, valamint a korosztályra szabott szereposztás: a szereplők java része 14 és 19 év közötti gyermekszínészekből került ki, hitelességet adva a darabnak, és egyszersmind kihívást a rendezőnek.

A darab iskolája a kőszegi katonai alreálgimnázium, katonai intézmény. Ide kerül hét újonc fiú, a szülői ház védelméből, egy egyéni törvények szabta kegyetlen felnőtt világba, a civil életből a katonai életbe. Szembe kell nézniük a kiszolgáltatottsággal, a beilleszkedés problémájával, a felsőbb évesek kegyetlenkedéseivel, a magánnyal, egymással, és leginkább saját magukkal. Meg kell tanulniuk létezni ebben az új világban, és közben szépen lassan felnőtté válnak. Összefognak, ellenségekké, barátokká válnak.

Az iskolában az idő múlása alig érzékelhető, mintha az egy külön világ lenne, ami teljesen más, mint a falakon kívüli valóság. Az eltöltött idő „egyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata áll egy helyben, kivetítve a mindenség ernyőjére” (Ottlik). Ezért lehet, hogy a fiúk egyre inkább képtelenek felidézni az események láncolatát, az átalakulásuk folyamatát, csak a néző látja kívülről, mik alakították ki formálódó felfogásukat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik