A klímakutatók kétségkívül sokféle forrást próbáltak már felhasználni ahhoz, hogy elmúlt korok időjárásáról információt kaphassunk.
A szokásos geológiai adatok és a történeti feljegyzések mellett egy brit kutatócsoport például festményeket elemezve próbálja feltárni a 19. század végének időjárási viszonyait. A Birminghami Egyetem tudósai Monet képeit választották forrásul.
Hitelesek?
Ahhoz azonban, hogy a képek hitelességéről egyáltalán szó essék, John Thornes és Jacob Baker, a londoni School of Geography, Earth and Environmental Sciences iskola professzora azt kutatta, hogy Monet vajon emlékezetből, némi fiktív elem hozzáadásával festette meg a „londoni sorozat” képeit, vagy a lehető legpontosabban megpróbálta visszaadni azt, amit lát.
A művészettörténészek egyetértenek abban, hogy a festő a képeket Franciaországban fejezte be, ám hogy a félkész képek ténylegesen félkészek voltak, és Monet Giverny-ben már csak az utolsó simításokat végezte rajtuk, korábban nem sikerült bizonyítani.
Monet az 1899-es év őszét és az 1900-as illetve 1901-es év elejét töltötte Londonban. A korabeli feljegyzésekből kiderül, hogy ekkoriban, túl második ipari forradalmon, London már szinte elviselhetetlenül szmogos.. A szmog pontos összetételéről és okairól azonban eddig csak sejtések voltak, a brit kutatók ennek kiderítésére fordultak Monet képeihez.
A képek összevetésével először is meghatározták azt a helyet, ahonnan Monet a sorozatot festhette: a szmogfelhő mögül kibukkanó nap beesési szögét figyelembe véve Thornes és Baker arra a megállapításra jutott, hogy a Szent Tamás kórház második emeleti ablakából festhette meg a festő a képeket, mégpedig oly módon, hogy csak a végső simításokat kellett Franciaországban elvégeznie.
Levelek is tanúskodnak
Így Monet képei igen pontos információkkal szolgálhatnak a londoni szmog történetéről. „Azt pontosan tudjuk, hogy borzasztó nehéz volt a korabeli Londonban megpillantani a napot: a köd és a légszennyezettség együttesen azt eredményezte, hogy Monet-nak igencsak nagy türelemmel kellett lennie ahhoz, hogy időnként lássa. Tanulmányunkban bebizonyítjuk, hogy igen pontos és hasznos információkkal szolgálhatnak a képek” – nyilatkozta a brit akadémia egyik folyóiratában megjelent cikkről Jacob Baker kutató a BBC News-nak.
Monet levelei egyébként szintén arról tanúskodnak, hogy a festő türelmesen megvárta, amíg ténylegesen felbukkan a nap: „Napnak semmi jele, a felhők nem akarnak elvonulni” – írta feleségének, Alice-nek írt levelében 1900. március 7-én.
„Az idő múlik, a nap más helyen megy le, így aztán nagyon nehéz lesz megfesteni a képeimet” – írta egy másik levelében. Ezekből az idézetekből is jól látszik Baker szerint, hogy Monet a lehető legnagyobb pontosságra törekedett: mindent úgy megfesteni, ahogy azt a valóságban látja.
A színek elemzése
Miután meggyőződtek a képek valósághűségéről, a kutatók most a festmények színeit elemzik: a Nap, a köd és szmog színéből azt próbálják megállapítani, hogy milyen összetételű és sűrű is lehetett a Londont beborító felhő- és ködtakaró. Az így kapott eredményeket a tudósok az Egyesült Államok tengerészeti megfigyelőközpontjának (US Naval Observatory) adatival kívánják egybevetni, hogy a kutatás még pontosabb legyen.
Persze vannak fenntartások is a kutatás módszertanával kapcsolatban. Christopher Riopelle, a brit Nemzeti Galéria kurátora például óvatosságra int Monet festményei kapcsán: „Monet nem fotográfiát készített, hanem egy olyan felületet, amely önmagáért érdekes, és nem a valósághű ábrázolásért.” Riopelle szerint a tudósok gyakran túlbecsülik egy-egy műalkotás forrásértékét: meg lehet állapítani, hogy a művész mennyire törekedett a valósághűségre, de Monet munkája során akkor is festő maradt. A környezet megfigyelése mellett egészen bizonyos, hogy esztétikai szempontok is közrejátszottak a színek kiválasztásában. Riopelle szerint így a festmények forrásértéke kérdéses.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
