Hanns Peter Merger, a berlini turizmus főnöke igen boldogtalan, amikor a statisztikákban azt olvassa, hogy a vasárnap labdarúgó-világbajnoki döntőnek otthont adó berlini Olimpiai Stadionba látogató tíz turistából nyolc megkérdezi, hogy hol állt Hitler?
A kérdést nem lehet, vagy nem akarják pontosan megválaszolni, az 1936-os nyári játékokra épült impozáns építményt az idők folyamán annyira átalakították, hogy a Führer székének helyét többnyire csak megsaccolni tudják, vagy akarják.
A 74 ezer nézőre méretezett stadion nem tud megszabadulni a terhes történelmi múlttól, de szépsége nem tehet arról, hogy Adolf Hitler 1936-ban legnagyobb propagandaszínpadává avatta.
Az aréna sértetlenül túlélte a háborút, az első időkben a britek használták főhadiszállásnak.
Érdekes, hogy nem ez az első Olimpiai Stadion a német fővárosban. Az elsőt Otto March építész tervezte, miután 1911-ben Berlinnek jutott az 1916-os olimpia rendezési joga. Az első világháború azonban elsodorta a játékokat, a stadiont lebontották.
A mostani építmény Otto March fiának, Wernernek a nevéhez fűződik. A küzdőtér és a nézőtér között betonárkot ástak, ahol Leni Riefenstahl, a nácik páratlan tehetségű dokumentumfilmese rohangált a stábbal, s forgatta újító képi világú filmjeit az olimpiai játékokról.
A stadionban 1974-ben világbajnoki mérkőzéseket is rendeztek, de a döntőt Münchenben játszották. Amúgy a legjobb berlini klubcsapat, a Hertha BSC játssza benne hazai mérkőzéseit, s itt rendezik majd meg 2009-ben az atlétikai világbajnokságot is.
Talán olcsóbb lett volna lebontani, s helyette vadonatúj stadiont építeni, ám a városatyák a 242 millió eurós rekonstrukció és korszerűsítés mellett döntöttek, a stadion majdnem annyira a város építészeti szimbólumai közé tartozik, mint például a Brandenburgi kapu.
Az újjávarázsolt arénát 2004 augusztusában nyitották meg, Jesse Owens, az 1936-os játékok négyszeres bajnokának az unokája és a német távolugró-rivális Lutz Long unokája a maratoni kapunál újból meggyújtotta az olimpiai lángot.
A felújítás során a stadion nézőtéri része fölé 70 méterre kinyúló vas- és üvegtetőt húztak, az üvegfelület nagysága hatezer négyzetméter, a vasszerkezet, a tartó oszlopok elkészítésénél 3500 tonna acélt használtak fel. A tribünöket meredekebbre állították, a játékteret két és fél méterrel lesüllyesztették, este fénnyel csak a játékteret világítják meg, a nézők sötétben ülnek, s még inkább az az érzésük, hogy színházi előadás részesei. Az újjáépítésnél ugyanazt a homokkövet használták, mint az építéskor. A betonkaréjok nem érnek össze, a maratoni kapu felett megszakad az ív.
Meghagyták az Olimpiai Stadion eredeti szobrait, amelyeket egyesek szerettek volna elvitetni, vagy letakartatni. A Langemarck-csarnokban azonban bőségesen dokumentálják, kommentálják az aréna múltját, az építészeti folytonosságot és a történelmi folytonosság megszakadását. Klaus Wowereit, Berlin város polgármestere szerint a labdarúgó-világbajnoksággal, annak vasárnapi berlini döntőjével elszalaszthatatlan esély kínálkozik, hogy a német főváros és építészeti remekműve, az Olimpiai Stadion más megvilágításba kerüljön.