Májusban schleswig-holsteini kutatók rendkívüli mennyiségű ázsiai Caprella mutica rákot figyeltek meg Sylt kikötőjében: több mint háromezer egyedet számoltak négyzetméterenként a Németországban őshonosnak nem nevezhető fajból. A közelmúltban hasonló esetet jegyeztek fel a Helgoland körüli vizeken is: a fonalas vörösmoszat (Bangia atropurpurea) állománya mintegy tízszerese volt az ott honos rokonainak.
Szakértők szerint a környezetkárosításnak ez a módja a tengeri ökoszisztémákat fenyegető négy legsúlyosabb probléma egyike. A távolról érkező hajók nagy mennyiségben hurcolnak be „egzotikus” fajokat idegen területekre, ahol azok természetes ellenség hiányában könnyen elszaporodnak, kiszorítva az adott területre jellemző fajokat. A probléma valószínűleg csak a megfelelő technológiai feltételek megteremtésével oldható meg – írja már két és fél évvel ezelőtt az ENSZ hajózással foglalkozó hivatalának (International Maritime Organization-IMO) jelentése.
Csak az Északi- és a Balti-tengerben évente mintegy húsz millió tonna víz folyik ki a hajók fenéksúly tartályából. A kieli tengerkutató intézet munkatársai az elmúlt öt évben kétszáz, németországi kikötőkben állomásozó hajó tartályát vizsgálták át, és az eredmény megdöbbentő volt: mintegy négyszáz féle potyautast találtak, mikroorganizmusoktól kezdve a 15 centiméteres halakig. Hasonló jelenséggel a Föld bármely pontján találkozhatunk, melynek eredményeképpen gyakorlatilag kéthavonta valahol a világban végbemegy egy sikeres invázió – írja Spiegel Online.
Az Egyesült Államokban eddig összesen 140 milliárd dollárt költöttek az invazív fajok megállítására. Egy ausztráliai tanulmány szerint még ha sikerülne is a „kapuk előtt” megállítani az idegen fajok beáramlását, az ázsiai-csendes-óceáni térségben legalább harminc évig továbbra is számolni kellene ennek a folyamatnak a hatásával.
Tizenhat évi vita után 2004-ben az ENSZ-nek sikerült egységes álláspontot kialakítania a folyamat megállítása érdekében. 2016-tól minden hajón kötelező lesz az előírásoknak megfelelően kezelni a fenéksúly tartály vizét, az új építésű hajóknál pedig már 2009-től érvénybe lép ez a szabályozás.
Az egyezmény viszont csak egy évvel azután léphet életbe, ha harminc tagállam ratifikálta, és szükséges feltétel az is, hogy a tagállamok a világkereskedelmi flotta legalább 35 százalékát adják. Eddig csak nyolc állam (Argentína, Ausztrália, Brazília, Finnország, Maldív Köztársaság, Hollandia, Spanyolország és Szíria) írta alá az egyezményt.
Szűrővel és vegyszerezéssel a potyautasok ellen
A 2004. évi egyezmény meghatározta, hogy a leengedett víz egy köbméterében legfeljebb ctíz élő szervezet lehet. A gond csak az, hogy egyelőre még nem igen áll rendelkezésre olyan szűrőtechnológia, amellyel ezt lehetővé tehetnék. A négy ország által eddig kipróbált 16 féle szűrőmódszer közül csak kettő bizonyult valamelyest megbízhatónak az előírás teljesítésére. A szakértők szerint a szűrés mellett vegyszeres kezelésnek is alá kell vetni a tartályvizet az élő organizmusok eltávolításához.
A környezetvédelmi szakértők szkeptikusak azt illetően, hogy 2009-re valóban rendelkezésre áll-e majd a megfelelő technológia, és azt elegendő számban beszerelik-e a hajókba. Valószínűnek tűnik, hogy az időpontot legalább 2010-re kitolják. Amennyiben legkésőbb jövő év végéig elegendő ország ratifikálja az egyezményt, a régi hajók ebben az esetben is 2016-ig haladékot kapnak a szűrők beszerelésére.
Az átmeneti idő alatt a hajóknak kötelező a nyílt tengeren, vagyis legalább 200 tengeri mérföldre a partoktól, és legalább 200 méteres mély vízben átöblíteni a tartályt. A nyílt vízen ugyanis a jövevények nem okoznak kárt, és nem érik el élve a partvidéket – vélik az ENSZ hivatal szakértői. Úgy tűnik, hogy egyideig még ez lesz az egyetlen megoldás. Ugyanis egy ma épülő hajó legkorábban 2009-ben száll vízre, viszont mivel még nincs érvényben a szabályozás, ezek még szűrőberendezés nélkül épülnek.
