A krétakorban élt, alig egy méter hosszú állat feltehetőleg igen gyors volt szárazföldön és vízben egyaránt – állapították meg a kutatók a 95 millió éves kövületet tanulmányozva.
Ez az eddigi legépebb krokodil fosszília, amit valaha Ausztráliában találtak – nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek Steve Salisbury, az ausztráliai Queensland Egyetem munkatársa. A megkövesedett maradvány igen értékes információval szolgál a mai krokodilok kialakulásáról és életmódjáról.
A mostani lelet arra enged következtetni, hogy a krokodilok rendjébe tartozó ma élő összes faj közös őse Ausztráliából származik. Ezzel a felfedezéssel egy régi fehér foltot sikerült kitölteniük a kutatóknak, habár korábban már találtak mintegy kétszáz millió éves, krokodilhoz hasonló hüllő fosszíliákat is – írja a Spiegel Online.
Középső kréta időszaki leletek
Egészen mostanáig azonban nem voltak a középső kréta időszakból származó fosszíliák. Ez az az időszak, amikor az ősi faj különválása megindult. „Az új lelet az ősi krokodilnak egy már jelentősen továbbfejlődött, a maihoz jóval hasonlóbb példányához tartozik” – állítja Salisbury. A modern krokodil és ősei között a legfőbb különbség a hát szerkezetében rejlik. Az ősi egyedeknél a háton lévő pikkelyek két sorba rendeződtek, amelyet izomköteg kapcsolt a gerincoszlophoz. Ennek az volt a hátránya, hogy míg a fejlődés során a krokodilok egyre nagyobb méretűek lettek, a hátkiképzés miatt a mozgásuk egyre nehézkesebbé vált.
Isisfordia duncani – ahogy az újonnan megtalált fajt nevezik – hátpáncélján már négy sorba rendeződtek a pikkelyek, így a hát kevésbé volt merev; ennek következtében az állat úszás és futás közben is hajlékonyabbnak bizonyult. Ezekből fejlődhettek ki a mai krokodilok, amelyek annyira hajlékonyak, hogy akár galoppozni is képesek.
A korábbi kövületek alapján a kutatók úgy vélték, hogy a mai óriáshüllők Amerikából származnak. A jelenlegi lelet viszont arra enged következtetni, hogy az ősi faj a Gondwana őskontinensen élt, amely a kréta időszakban a mai Ausztráliát is magában foglalta, és később tulajdonképpen innen rajzottak szét. A viszonylag kis testméret és hajlékony testfelépítés előnnyé vált a változó környezetben. Ezért volt képes ez a faj és követői túlélni a kréta időszak urait, a dinoszauruszokat.
