Egy közös európai projekt keretében közel száz tudós és kutató vizsgálta meg nemrégiben annak lehetőségét, hogy a legújabb generációjú erőművek vajon milyen hatással lesznek környezetünkre. A Napban végbemenő folyamatokat apróban véghezvivő erőmű a tudósok szerint igen kevés „üzemanyagot” használ fel, miközben rengeteg hőt termel, radioaktív hulladéka pedig minimálisnak tekinthető. Legalábbis erre jutott a német Max Planck Intézet által irányított kutatás.
Száz tudós állítja: nem veszélyes
A 300 millió eurós kutatási projekt során nemcsak a magfúziós erőművek „mintadobozaként” szolgáló egységet hozták létre, hanem egyben azt is bemérték, hogy a magfúzión alapuló erőművek milyen környezeti károkat okozhatnak esetlegesen. Az intézet sajtóközleménye szerint több mint száz tudós egybehangzó véleménye szerint valóban minden szempontból a jövő erőművévé válhat a dél-franciaországi székhelyen létrehozandó magfúziós erőmű.
Az első Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor létrehozásába a projektben résztvevő államok összesen 4,6 milliárd eurót fektetnek be, ám reményeik szerint nem hiábavaló módon. Ennek első bizonyítéka a mostani kísérlet is, mely során tudósok azt állapították meg, hogy egy jövőbeli termonukleáris erőműben esetlegesen bekövetkező baleset tulajdonképpen jelentősebb mértékben nem szennyezné a környezetet.
A hűtés kiesése okozná a legnagyobb gondot
A Der Spiegel című német hetilapnak nyilatkozva Karl Lacker elmondta: négy különféle esetet vizsgáltak meg, mind a négy esetben egy 1500 megawatt teljesítményű erőműről volt szó. A legkomolyabb baleset abban az esetben következne be a közzétett tanulmány szerint, amennyiben az erőmű hűtése hirtelen felmondaná a szolgálatot. A kutatás szerint azonban ebben az esetben azonnal leállna az erőmű, és a termelődő hő már nem lenne képes szétrobbantani az erőmű szarkofágját.
Amennyiben radioaktív tritium kerülne valamilyen módon a levegőbe, abban az esetben sem lenne ok jelentősebb intézkedés meghozatalára a tanulmány szerint, mivel a sugárzás mértéke jóval az esetleges evakuálás elrendelésének szintje alatt maradna. Ráadásul jelentősebb mennyiségű atomhulladékkal sem kellene számolni az intézet jelentése szerint, mivel 100 éven belül nemcsak hogy egy tízezredére csökken a radioaktív hulladék sugárzási szintje, hanem legalább a fele újrahasznosítható lenne. A tudóscsoport szerint komolyabb balesetre tulajdonképpen esély sincsen a magfúziós reaktorok esetében.
Van, aki másként látja
A Greepeace aktivistái azonban másként látják a dolgot: meglátásuk szerint tulajdonképpen itt is egy olyan atomerőműről van szó, amelynek környezetre káros hatásait nem lehet igazából felmérni. Ráadásul sok zöld szerint a következő ötven évben biztosan nem jön létre jelentősebb energiát termelő magfúziós erőmű, így a jelen problémáira koncentrálva inkább a megújuló energiaforrások területén kellene jelentősebb fejlesztéseket és kutatásokat végrehajtani.
A magfúziós erőművek hívei szerint viszont bizonyítottnak tekinthető, hogy jelentősebb atomhulladék nem keletkezik. Egyrészt mivel igen csekély mennyiségű tritiumra van szükség a magfúzió létrehozatalához, másrészt pedig azért, mert a keletkező hulladék igen gyorsan elveszti radioaktív sugárzását. Hogy melyik félnek van igaza, arról minden bizonnyal sokat fognak még vitatkozni, egy azonban biztos: tavaly június óta „gőzerővel” folyik a kísérletezés Dél-Franciaországban.
Az ITER-projektben, az első Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor projektjében az Európai Unión kívül részt vesz még az Egyesült Államok, Kína, Dél-Korea, Oroszország, India és Japán. Ez utóbbi vezeti egyébként a kutatást, amelyből jelentősebb eredményt valamikor a század közepére várnak. Ekkorra elképzelhetőnek tartják, hogy megépüljön az első kereskedelmi magfúziós erőmű, ami immáron nem a tudósok, hanem a fogyasztók számára termelné az energiát.
