Névmásnak nevezzük a névszók, tehát főnevek, melléknevek, valamint számnevek helyett álló szavakat.
Személyes névmásnak nevezzük a személyek és tárgyak helyett álló, számot és személyt is jelölő szavakat.
Grammatik / Nyelvtani összefoglaló
Az udvarias megszólításban (önözés, magázás) a többes szám 3. személyű névmást használjuk, amelyet minden alakjában nagy kezdőbetűvel írunk, és egyaránt vonatkozhat egy és több személyre.
Ha Sie a mondat alanya, az igei állítmány mindig többes szám 3. személybe kerül
Wie heißen Sie?
Ich kenne Sie schon lange.
Fontos!
• Az ich, du, wir, ihr, Sie személyes névmások alany-, tárgy- és részes esetben mindig személyekre vonatkoznak:
Ich habe dich gestern gesehen.
Wir haben euch gut verstanden.
Ich habe Ihnen geschrieben.
• Az er, sie, es; sie (t.sz.) személyes névmások alany-, tárgy- és részes esetben már előzőleg megnevezett személyekre, tárgyakra és elvont fogalmakra vonatkozhatnak:
Der Professor ist verreist. Er kommt erst heute an.
Die Verkäuferin kenne ich schon lange. Sie bedient mich oft.
Das Fenster ist offen. Ich schließe es.
• Az alanyként és tárgyként álló személyes névmást – ellentétben a magyarral – mindig ki kell tenni:
Kennst du diesen ausländischen Studenten?
Ich kenne ihn. – Ismerem.
A személyes névmás birtokos esete
• Ha a személyes névmás birtokos esetben a tőszámnév előtt áll, akkor számszerűen meghatározott csoportot jelöl:
Wir waren unser sechs. – Hatan voltunk.
Máskülönben a személyes névmás birtokos esete csak igék, melléknevek stb. vonzataként használatos:
Das ist deiner nicht würdig – Ez nem méltó hozzád.
A személyes névmás elöljárószókkal:
Ha a 3. személyű személyes névmás dologra/tárgyra vonatkozik, úgy névmási határozószót alkalmazunk:
Személy: Tárgy:
Elöljárószó + főnév, ill. da(r) + elöljárószó
Elöljárószó + személyes névmás
Errinerst du dich an deine Großmutter?
Ja ich erinnere mich an sie.
Schreibst du mit dem Bleistift?
Ja, ich schreibe damit.
• A németben nincs alanyi és tárgyas ragozás (pl. látok vagy látom), ezért figyeljünk rá, hogy a tárgyat ki kell tenni. Tipikus hiba!
Pl. Tudom. = Ich weiß es.
Hallom. = Ich höre es. stb.
• Vannak igék, melyek csak egy Datívval és egy Akkusatívval együtt alkotnak értelmes mondatot. Ezeknek kötött a szórendjük.
Pl. Odaadom Péternek a könyvet.
Ich gebe Peter das Buch.
Ich gebe es Peter.
Ich gebe ihm das Buch.
Ich gebe es ihm.
Tehát:
• Ha főneveket használok, kötelező a Dativ + Akkusativ sorrend.
Ha bármelyik főnév helyett névmást használok, a névmás megelőzi a főnevet.
• Ha mindkét főnév helyett névmást használok, kötelező az Akkusativ + Dativ sorrend.
• A leggyakoribb idetartozó igék:
geben /ad/, schenken /ajándékoz/, schicken /küld/, zeigen /mutat/, wünschen /kíván/, erklären /magyaráz/
Az „es” személytelen névmás funkciója
Az „es” alanyként áll
• olyan igék mellett, amelyek észlelést, vagy érzést fejeznek ki akkor, ha a történés előidézője/okozója ismeretlen:
Es klopft an die Tür.
Es rauscht in dem Wald.
• ermészeti jelenségeket jelölő igék mellett:
Es blitzte und donnerte.
• némely állandó szókapcsolat esetében:
Es gefällt mir in dieser Stadt.
• visszaható személytelen mondatokban, amelyeket a können módbeli segédigével képezünk; ezeknek a mondatoknak nincs tárgya:
In diesem Sessel sitzt es sich bequem.
(Man kann in diesem Sessel bequem sitzen.)
Az es toldalékszóként (partikulaként) áll az alany nélküli mondatok első helyén, de kiesik, ha más mondatrész foglalja el ezt a helyet.
• Érzést/érzelmet kifejező igék, valamint módhatározószóként funkcionáló melléknevek esetében:
Es friert mich.
Es wird ihr schlecht.
Azonban: Mich friert.
Ihr wird schlecht.
• Alany nélküli szenvedő mondatokban:
Es wurde bis in die Nacht getanzt.
Azonban: Bis in die Nacht wurde getanzt.
Az ‘es’ névmás fordul elő meghatározott szólásokban is, olyan tárgyas igék mellett, amelyeknek a mondatban nincsen tárgya:
Diese junge Frau hat es weit gebracht.
