Az Észak-atlanti-áramlat a világ egyik legerősebb tengeráramlata. (Előfutára a Golf-áramlat, a 45. szélességi körtől nevezik Észak-atlanti áramlatnak.) A Mexikói-öbölből induló, trópusi meleg vizet szállító áramlat, átszelve az Atlanti-óceánt, Északnyugat-Európa partjait fűti. Az áramlat körülbelül 100 ezer nagy erőmű által termelt hőt szállít Európa partjaihoz, néhol akár 10 Celsius fokkal is emelve az átlaghőmérsékletet.
De hogyan keletkezik ez az áramlat? Az Atlanti-óceán északi részének felszínét az Észak-Amerikából érkező nyugati szelek hűtik, ezáltal a sűrű, hideg, sós víz a sarkköri területeken lesüllyed, és a mélyben az Egyenlítő felé halad. Ennek ellensúlyozásaként meleg, alacsonyabb szélességekről származó víz áramlik a felszínen a sarkvidékek felé. Ez a keveredés globálisan osztja el a hőt, és mérsékeltebbé teszi az éghajlatot.
Lassuló áramlat
A Nature brit tudományos lap e heti számában publikált, ötven év mérési adataira támaszkodó kutatás eredményei szerint azonban a tengeráramlási rendszer lassul, az elmúlt ötven évben erőssége körülbelül 30 százalékkal gyengült.
Az áramlási rendszer múltbéli lassulása, leállása okozta az éghajlat drasztikus változását, a jégkorszakok beköszöntét. De ne a Holnapután című 2004-es amerikai mozifilm lebegjen azonban szemünk előtt, az áramlat lassulása több évtizeden, évszázadon keresztül fokozatosan fejti majd ki hatását, nem napok alatt tör ránk a jégkorszak!
Lássuk, mire alapozzák mostani kijelentéseiket a tanulmányt publikáló nagy-britanniai Nemzeti Oceanográfiai Központ kutatói!
A kutatócsoport 2004 tavaszán a 25. szélességi kör mentén a Bahamákról a Kanári-szigetekre hajózva 50 kilométerenként vízmintát vett, amelynek mérték hőmérsékletét és sókoncentrációját. Ezek alapján meghatározták a minták közötti sűrűség és nyomás különbségeket, és kiszámolták a különböző mélységekben áramló víz tömegét és sebességét. E szélességi kör mentén ugyanilyen méréseket végeztek 1957-ben, 1981-ben, 1992-ben és 1998-ban is.
A kutatók már 1998-ban tapasztaltak csekély mértékű gyengülést az áramlásban, most viszont sokkal komolyabb változásokat fedeztek fel. Míg az Észak-atlanti áramlat előfutáránál, a Golf-áramlatnál nem fedeztek fel eltérést a korábbi mérési adatokhoz képest, a Grönland, Skandinávia partjai felől érkező mélytengeri hideg áramlatok terén komoly gyengülést okoztak.
A mélytengeri hideg áramlatok gyengülése a jeges-tengeri sókoncentráció csökkenésével állhat összefüggésben. Ha a víz sűrűsége (azaz sókoncentrációja) mérséklődik, nem képes lesüllyedni, alábukni, és mélytengeri áramlatként dél felé venni az irányt. A globális felmelegedés viszont gyorsítja a sarki vizek „sótalanítását”, a gleccserek és a sarki jég olvadásával.
A mérések szerint az áramlat a szubtrópusi vizeken egyre inkább „csapdába”, hurokba kerül, a hőt szállító vizek nem jutnak el északra. Az áramlat gyengülésének közvetlen következményét, azaz a hőmérséklet lehűlését Nyugat-Európában, eddig nem észlelték a meteorológusok, sőt, az átlaghőmérséklet 1900 óta 0,6 Celsius fokkal emelkedett.
Bizonyítékokat vadásznak
Ha a globális felmelegedés megbolygatja az óceáni áramlatokat, az adott sókoncentrációhoz alkalmazkodott tengeri élővilág finom egyensúlya felborulhat, az ott élő állatoknak nagyon kevés idejük marad az alkalmazkodásra, így túlélésükre is kevés az esély.
Más oceanográfusok szerint az nem kétséges, hogy az áramlatban zavarok fedezhetők fel, ám trendszerű bizonyítékokról egyelőre korai beszélni. A tisztánlátást segítheti, hogy a közelmúlttól a szubtrópusi vizeken 25 lehorgonyzott érzékelő méri folyamatosan az áramlat legfőbb jellemzőit különféle mélységekben.
A tudósok reményei szerint az elkövetkező négy évben elegendő adat gyűlik össze annak megállapítására, hogy az atlanti fűtőrendszerben valóban Észak-Európát veszélyeztető változások történnek-e.
