„Megpróbáltuk kibővíteni a kőolaj alapot” – nyilatkozta Brian Mattingly, végzős vegyészmérnök-hallgató. – „A kőolajból nyert dízelolajhoz öt-húsz százaléknyi biodízelt keverve jelentősen csökkenthetjük a külföldi olajtól való függőségünket.”
Mattingly kutatása lehetővé teszi, hogy a biodízelgyártók kiértékeljék a különféle anyagokat: melyik válik be legjobban. A gyártók képesek lesznek kiválasztani a legjobb módszert a különböző fajtájú csirkezsír üzemanyaggá alakítására.
R. E. Babcock vegyészmérnök-professzor azt mondja, hogy a csirkezsírból készült üzemanyag a környezetet és a motort is kevésbé terheli. „Jobban elég, kevesebb szemcsés anyag keletkezik belőle, és tulajdonképpen keni és tisztítja az olyan alkatrészeket, mint a hengerek, a dugattyúk és az üzemanyag-vezetékek.
Hagyományosan a biodízelgyártók olyan finomított termékeket használnak, mint amilyen a szójaolaj, mivel ezeket könnyebb üzemanyaggá alakítani. A finomítási folyamat azonban drágábbá teszi a szójaolajat, és az üzemanyag-termelőknek jelentős konkurenciával kell versenyezniük a rendelkezésre álló olajért: a fűszeresekkel.
A csirkezsír gazdaságosabb helyettesítő lehet, mivel olcsón hozzáférhető. A nyers csirkehúsban lévő zsírsavak azonban szappanképződéshez vezethetnek a különféle kémiai folyamatok során.
Mattingly a tanulmányaiban jó minőségű zsírt (2 százaléknál kisebb zsírsavtartalommal) és rossz minőségű zsírt (6 százalékos zsírsavtartalommal) is használt. A jó minőségű zsír drágább, mint a gyengébb minőségű, de még így is olcsóbb, mint a szójaolaj. Ráadásul – bár eltérő lépésekkel – mindkettőt megfelelő minőségűre lehet finomítani. Persze egyelőre még korai megjósolni, hogy a csirkezsírból előállított biodízel üzemanyag előállítása gazdaságilag kifizetődő-e vagy sem.
