A fórum utolsó napján Gyurcsány Ferenc miniszterelnök új, a globális kihívásokra választ adó nemzetközi intézmény felállítását javasolta, Magyar Bálint oktatási miniszter pedig a tudomány és a mindennapi élet szerves egysége megteremtését és erősítését nevezte a modern társadalom túlélése egyik kulcskérdésének.
A háromnapos tanácskozás védnökségét olyan jelentős személyiségek vállalták, mint Kofi Annan, az ENSZ főtitkára, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Macura Koicsiro, az UNESCO főigazgatója, Goverdan Mehta, a Nemzetközi Tudományos Tanács elnöke, továbbá Mádl Ferenc előző és Sólyom László jelenlegi magyar államfő.
Díszes társaság
A világ 82 országból érkezett 600 kutató, köztük három Nobel-díjas tudós, politikus, parlamenti képviselő és laikusok sok aspektusból vizsgálta a tudás, etika és felelősség kérdéskörét. A tudomány és politika kapcsolatának szentelt szekcióülésen Hargittai István akadémikus arról beszélt, hogy a mérges gázok “hadrendbe állítása” az első világháborúban, az atombomba bevetése a másodikban, s a hidrogénbomba által “egyensúlyozott” béke a hidegháború idején radikálisan megváltoztatta a XX. században a tudomány és fegyverzet viszonyát. Napjainkban a biológiai terrorizmus jelent elsősorban fenyegetést, s a világközösségnek ébernek kell lennie, hogy kivédje ezt a veszélyt.
Peter D. Lax, vagyis Lax Péter magyar származású Abel-díjas matematikus a kimerülő olajkészletekről és az energiaválság réméről beszélt. A világhírű tudós egyetlen kivezető utat lát – a nukleáris energia mind szélesebb körű hasznosítását, bármennyi előítélet övezi is ezt az energiaforrást. Véleménye szerint a kutatóknak és az államférfiaknak együtt kell működniük az egyébként érthető félelmek eloszlatásában.
India – példaként
A tudományos kapacitások kiépítésének szentelt ülésen egyetlen állam – India példáját elemezték, amely ugyan fejlődő országnak számít, ám az innovációban, informatikában és tudományban a fejlett államok kategóriába sorolható. Mint elhangzott, sok-sok éven át a fejlődő országok panaszától volt hangos a világ, amelyeket leginkább sújtott a brain-drain, vagyis az agyelszívás, hiszen az egyetemeiken kiképzett szakemberek, tudósok rendre a fejlett világban keresték boldogulásukat. Mára a tendencia megfordult: Kína, India és Dél-Korea példája bizonyítja, hogy a brain-drain előnnyé válhat, ha a nemzeti tudományos diaszpóra hajlandó hazája érdekében tevékenykedni.
Külön szekció foglalkozott a fejlődő országok problémáival, amelyeket egyaránt sújtanak járványok, a nyomor, az éhezés. Különösen akut gondot jelentenek a környezeti problémák, a természetes erőforrások elapadása, az energia és az ivóvíz hiánya. Mint elhangzott, a Föld lakosainak száma 2050-re eléri a kilencmilliárdot, s 90 százalékuk a fejlődő országokban él majd. Éppen ezért a XXI. század elején a tudomány legfontosabb feladata a fenntartható fejlődés, a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának “újrafogalmazása”.
Kilátások, kihívások
A környezet jövőjének szentelt ülésén a résztvevők olyan globális problémákról beszéltek, mint az ózonréteg elvékonyodása, az üvegházhatás, a biológiai fajok eltűnése, vagy az éghajlatváltozás fenyegető réme. Környezetünk állapota és jövője a legközvetlenebb módon befolyásolja az emberiség jövőbeni kilátásait, vagyis fenntartható fejlődésünk a globális környezet fenntartható módon történő “menedzselése” nélkül nem valósítható meg.
A World Science Forum keretében külön tanácskozást szenteltek a felnövekvő nemzedékek képzésének, s az UNESCO égisze alatt kerekasztal-beszélgetést folytattak a tudománynak a demokratikus világban betöltött feadatáról. Az üzlet szerepét elemző ülésszakon a tudás termelői és a tudás ipari felhasználói közötti együttműködés új modelljének szükségességéről beszéltek a résztvevők.
A háromnapos budapesti rendezvénysorozat külön érdekessége volt a tudomány és a béke kapcsolatának szentelt ülés. Budapesten 2003-ban Torsten Wiesel orvosi Nobel-díjas tudós és hét másik Nobel-díjas társának bábáskodásával alakult meg az Izraeli-palesztin tudományos tanács (IPSO), a mostani ülésszakon pedig a résztvevők már beszámolhattak a megvalósuló közös projektekről, a tudományos eredményekről és azokról a személyes baráti kapcsolatokról, amelyek az elmúlt két év során alakultak ki az izraeli és palesztin tudósok között.
