A fesztivál idei fővendége egyébként a brazil Coelho mellett a kortárs orosz irodalom és könyvkiadás. A megjelent könyvek és brosúrák számát illetően Orszország hatalmi státusza továbbra sem kérdéses. A világon az ötödik, míg Európában a harmadik helyen áll. Megelőzi egyebek közt Kína, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia.
A jónéhány éve zeniten lévő magyar könyvkiadásról kijelenthető, hogy az idén is igyekezett. Több mint 45 ezer kiállítandó kötettel készül a fesztiválra, amelyek közül megközelítően 300 cím megjelenését ezen eseményre időzítettek a kiadók. A fesztivál jelentőségét jelzi, hogy a szervezők által várt minimum 50 ezres látogatósereg, bizony az egész év első felére, a júniusi könyvhétig, meghatározza főleg a kisebb kiadók gazdasági “hangulatát”.
Paulo Coelho
Az alkimista című regénye 56 országban jelelent meg és a 2003. évi frankfurti könyvvásáron Guinness-rekordot állított fel azzal, hogy regényének mind az 53 nyelven megjelent kiadását dedikálta. Művei mintegy 140 országban, 56 nyelven, több mint 60 millió példányban fogytak el. Új könyve Zahir címmel látott napvilágot és hazánkban a fesztiválon debütál. Napvilágot lát továbbá Gabriel García Márquez legújabb regénye, a Bánatos kurváim emlékezete is. A világhírű kolumbiai író életművét magyarul a Magvető Kiadó gondozza. Szintén itt jelenik meg Spiró György új regénye, a Fogság is, amely a kortárs magyar irodalom kiemelkedő művének ígérkezik.
Paulo Coelho; Fotó: MTI
Az elmúlt évek kiemelkedő sikerei után tavaly a piacvezető könyvkiadók és kisebb társaik összesen 58,2 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak, ami két százalékos növekedést jelent éves összevetésben – derül ki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) adataiból.
A könyvforgalom tematikai megoszlásában vezetnek a közoktatásban használt kiadványok: néhány év szünet után újra a piac élére kerültek a közoktatási tankönyvek és nyelvkönyvek. Ezek a tavalyi forgalomból 26,4 százalékkal részesedtek. Viszont 16,2 százalékra esett vissza a szépirodalmi művek részesedése az egy évvel korábbi 17,2 százalékról.
Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unió több tagországában egyáltalán nem terheli áfa a könyveket. Az adókulcs egyedül Dániában példátlanul magas, 25 százalékos. De a skandináv ország kiugró adatával együtt is csupán 6,2 százalék az átlagos adókulcs az EU-ban. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése bő hét esztendeje küzd azért, hogy mérséklődjön nálunk a kiugróan magas adó. Eredeményük, hogy 1999-ben nulla százalékos lett a közoktatási tankönyvek áfakulcsa.
A könyv fele
A könyv árát ugyan a kiadók határozzák meg, ám a kereskedők által alkalmazott átlagos kiskereskedelmi árrés eléri a 32–42 százalékot, amit egyes nagyobb terjesztők, élve gazdasági erejükkel akár 50 százalékig, tehát akár a bolti ár feléig is feltornáznak, javarészt a kisebb, tehát kevésbé erős poziciójú kis kiadók kárára.
Nagyobb a mi könyvünk
A Nagy Könyv program megelőzte a mintául szolgáló BBC kezdeményezést, a The Big Readet, az első fordulóban leadott szavazatok számát tekintve – újságolta Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) elnöke. Április 20-ig 190 ezren adták le voksukat, ami jóval meghaladja a szigetország 170 ezer szavazatos adatát. A Nagy Könyv játék első fordulójának eredményhirdetése is a könyvfesztivál idejére esik, szombaton hirdetik ki a legtöbb szavazatot kapott 150 könyv listáját, amely tovább versenyezhet a legnépszerűbbnek járó címért.
A kiadók többsége a piacosodás kezdetén a fix áras rendszerrel szemben – amelyben három–hat hónapos időátfutással fizettek volna nekik, s a megmaradt készletet visszaáruzhatták volna a kiadóknak – nem lévén elegendő tőkéje, inkább válsztotta a havi-negyedéves szintű bizományosi elszámolást.
Ezzel a megoldással, amikor is a kereskedő havonta jelenti le a kiadó felé fogyását és azt követően számolnak el, előfordulhat, hogy készleten lévőnek szerepeltetnek olyan tételeket is, amelyeket már értékesítettek, miközben az érte befolyt teljes összegből egyéb készleteket vásárol a terjesztő.
Megállapítható, hogy a könyvpiac, főleg a kisebb és független kiadók körében, többek közt a fent leírtak miatt, erős tőkehiánnyal küzd, amelyben ráadásul az összes árbevétel öt százalékát sem éri el az állam szponzorációs tevékenysége.
Mindezek dacára a kereskedők szerint az államnak nem a kiadókat kellene finanszíroznia, hanem több pénzt kellene juttatnia a könyvtáraknak. E támogatási forma azért lenne előnyösebb, mert a könyvtárak nyilván azokat a könyveket igyekeznének beszerezni a támogatási összegből, amelyeket az olvasók keresnek, így nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy az állam az olvasókat hidegen hagyó kiadványok megvásárlását ösztönzi.
