Élet-Stílus

Brüsszeli járat – kirándulás az unió fővárosába

Első sétáim alkalmával nem éreztem mást, csak az erő, a pénz és a befolyás jelenlétét, valamint a helység szülötteit körüllengő szomorkás, "mi történt a városommal" hangulatot. Ez persze már a múlté.

Brüsszel ősi város, több, mint 1000 éves. Körülbelül akkor alapíthatták, mikor mi magyarok letelepedtünk a Kárpát-medencében, ezért nem is igazán értem, hogy a régi városok nagy rajongójaként miért voltam kezdetben negatív véleménnyel a belga fővárosról. Első sétáim alkalmával nem éreztem mást, csak az erő, a pénz és a befolyás jelenlétét, valamint a helység szülötteit körüllengő szomorkás ‘mi történt a városommal’ hangulatot. Ez persze már a múlté, hiszen igaza lett annak az ismerősömnek, aki első látogatásomat követő fanyalgásomra csak annyit mondott: „Légy türelemmel! Brüsszelt nem lehet egyből kiismerni, időt kell rá szánni, mint egy zárkózott lányra; újra és újra visszatérni hozzá, hogy ráleljünk igazán jó oldalára”.


Brüsszeli járat – kirándulás az unió fővárosába 1

Azóta minden alkalommal élvezettel sétálok végig a Szent Michael katedrális mellett, hogy befordulhassak kedvenc negyedembe, a Sablon-ba. Szabadtéri piacával vasárnaponként igazán izgalmas szórakozás, de hétköznap is van itt mit csinálni: jó belga sörök, a világ legfinomabb csokis waffellei, tengeri herkentyűket kínáló éttermek, és az avantgard negyedben megbúvó kiskocsmák, kávézók, múzeumok… no és a Grand’ Place (flamand nevén Grote Markt, s magyarul Nagy Tér)! Persze minden utazási iroda ezzel a fenomenális térrel hirdeti Brüsszelt, de nemhiába: a tér valóban megér egy misét. Ugyan ízlés kérdése, de szerintem jó eséllyel pályázhatna “A világ legszebb tere” díjra.


Brüsszeli járat – kirándulás az unió fővárosába 2



A leghíresebb pisilő fiú

A Grand’ Place-tól csak párszáz méterre áll, illetve eregeti magát, a pisilő fiú, alias Manneken Pis. Az híres utcasarkot nem lehet eltéveszteni: csak be kell állni abba a turistatömegbe, mely a legjobban hömpölyög a téren, s így biztosan a fiúhoz jutunk. A sarkon álldogáló pisilő bronzfigura a XVII. században került az utcára (Jérőme Duquesnoy készítette), s a brüsszeliek szerint a város szelleme lakozik benne. Természetesen a szobor legendájának, mint minden legendának, több variációja is van.







Nyelv és történelem
Belgium északi részén flamandul, déli részén franciául és közepén, Brüsszelben, mindkét nyelven beszélnek. Az ország nyelvi megosztottságának kialakulásában a történelem (no meg persze egy kicsit a földrajz is) játszott főszerepet. Az 1400-as évektől az 1800-as évekig, hol a Burgundi-, hol a Habsburg (mire jó a házasság?!), hol pedig az Orange (holland uralkodócsalád) tartotta markában az ország irányítását. Egészen 1830-ig, mikor is végre sikerrel járt a korábbiakban többször elbukó belga függetlenségi forradalom, s 1831-ben végül trónra léphetett I. Leopold, az első belga király.

Az egyik szerint, az a városi polgár készítette, aki ötnapi keresés után végül a l’Etuve utca sarkán talált rá elveszettnek hitt fiára… amint éppent vizelt. A másik magyarázat szerint, Manneken Pis volt az, aki saját pisisugaraival mentette meg a tűzvésztől a várost.

Hálásak is ezért a brüsszeliek: a bronzfiúnak több, mint 600 ruhakölteménye és saját öltöztetője van. Mindig az éppen aktuális eseménynek megfelelően van felöltöztetve: Mikulásruha Mikulásra, lenge ruha a meleg nyárra…

A csaknem háromszáz éves szobornak kalandos élete volt: hol bombázások elől bújtatták, hol az angoloknál vagy a franciáknál volt hadizsákmányként, de sérülés sokáig nem érte. Végül a sok hercehurca azért csak kikezdett vele, és kettétört. Így a ma látható szobrocska az eredeti másolata.


Brüsszeli járat – kirándulás az unió fővárosába 11

Kitűzőt mindenkinek

Annak ellenére, hogy Brüsszel ad otthont az EU csúcsintézményei közül elég soknak – ami persze azzal jár, hogy az őshonos belga mellé ideköltözött még 25 különböző ország jónéhány szülöttje – az igazi multikulti jelleg nem érzékelhető a városon. Vagy legalábbis nem úgy, mint Londonban, vagy Amszterdamban, melyek a New York-ihoz hasonló európai olvasztótégelyek. Az unió épületei és annak lakói, igazi “város a városban” képződményt alkotnak. A dolgozók, és talán családjaik is, kicsit másképp élnek, mint az eredeti brüsszeliek: bizonyos városrészeket nem használnak, bizonyos éttermeket, szórakozóhelyeket, óvodákat, iskolákat viszont kizárólagosan ők használnak. A gazdasági előnyök ellenére érthető, hogy miért ódzkodnak kicsit a brüsszeliek az egész EU-főváros “dologtól”.

Persze a Parlamentben vagy a Bizottság épületeiben sétálni valóban érdekes: kicsit felemelő, kicsit vicces… olyan, mintha egy elvarázsolt kastélyba került vona az ember, ahol minden megtörténhet és mindent ki lehet próbálni. Bármely európai nyelven meg lehet szólalni, szinte bármilyen ruhában meg lehet jelenni, újságok a világ minden tájáról, ételkülönlegességek… itt senki nem lepődik meg semmin (azért tevéket és tűzköpőket nem láttam még). A teljes kavalkád elkerülése végett mindenkinek kitűzőt kell hordania, mely a könnyű beazonosítást segíti. A különböző színek különböző rangot jelentenek: látogató, karbantartó, hangosító, kukta, asszisztens és parlamenti képviselő, mind egy-egy szín.







Belga krumpli
Egyszerű tévedésről van szó akkor, amikor francia eredetűnek gondoljuk a sült krumplit, a világszerte közkedvelt étel, elnevezésével ellentétben, ugyanis belga eredetű. A leggyakrabban emlegetett magyarázat szerint, az első krumplik egy különösen hideg télen, a Meuse-völgyében kerültek a sütőolajba. A befagyott folyó megakadályozta a helyi lakosokat abban, hogy körítésként szolgáló kishalaikat kifogják. Ezért kishalformájúra szeletelték az olcsó krumplit és azt sütötték meg. A második magyarázat egy Frits nevű belga vállalkozóhoz vezet. Ő volt az, aki 1861-ben elsőként, sült krumpli standokat állított fel a brüsszeli utcákon. Áruját nemes egyszerűséggel Frits krumplijának, azaz (franciául) Pomme Frits-re keresztelte. De akkor miért is hívják a sült krumplit angolul french fries-nak? A helytelen keresztnév az első világháborúban harcoló angol és amerikai katonáktól ered, kik azt hitték, hogy a francia nyelven hablatyoló belga katonák franciák…. hát valahogy így lett a belga Frici krumplija francia.

Képregények és építészet

Talán nem szépirodalom, de szerintem a képregényeknek is megvan a maga helye a szórakoztatásban: ki nem szeret néha kikapcsolódás végett (talán a lakás legkisebb helyiségében) a vicces és könnyed figurák történeteibe belemerülni. A képregényalkotásnak nagy hagyománya van Belgiumban: a II. Világháború óta, szinte minden gyerek ilyen meséken nőtt fel. Ebből adódóan olyan világhírű képregényhősök születtek itt, mint: Lucky Luck, TinTin és Suske an Wiske vagy angolul Willy and Wanda.

Ha valaki nem rajong annyira a képregényekért, még talán akkor is érdemes ellátogatnia a brüsszeli Képregény Múzeumba, ugyanis az épületet Victor Horta, az Art Nouveau egyik leghíresebb építésze tervezte. A ház (Waucquez Warehouses) eredetileg a textíliákkal kereskedő Waucquez családnak készült: raktárház volt. Az 1989-es renoválásnak köszönhetően jól megfigyelhetők rajta Horta stílusjegyei; az épület központi termét fedő kazettás üvegtető – aminek köszönhetően minden helyiséget könnyedén átjár a napfény -, a karcsú kandeláberek, az intarzia berakású faburkolatok…

A kelleténél talán részletesebb épületismertetésemből talán már kiderült, hogy nagyon szeretem ezt a stílust, s ezért is tartozik a kedvenceim közé a szintén Brüsszelben található Horta ház (épült 1898-ban).

A mester egykori otthona napjainkban szintén múzeumként működik, de talán sokkal izgalmasabb, mint egy tradicionális értelemben vett egyszerű múzeum: a ház keresztül-kasul bejárható, a Horta-tervezte használati eszközök (WC, ágyak, székek, textíliák…) közelről megfigyelhetők. Ennek köszönhetően szinte gyerekjáték elképzelni, hogy milyen is lehetett az élet a XX. század elején.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik