A New Scientist nevű tekintélyes tudományos lap nemrégiben terjedelmes interjút közölt James Beck-kel, aki művészként és művészettörténészként egyaránt elutasítja az olasz hatóságok által tervezett, illetve megvalósított műveleteket.
Hogy konkrétan milyen műveletekről van szó? Az itáliai restaurátorok szeretnék megtisztítani az évszázadok (pontosabban az utóbbi másfél évszázad, az utolsó restaurálás óta eltelt idő) alatt felgyülemlett szennyeződésektől a világ talán leghíresebb szobrát. A firenzei alkotásról azonban James Becknek sajátos véleménye van: szerinte egy egyszerű „leporolás” elegendő lenne, kár olyan beavatkozásokat végezni, amelyek „meghamisítják” a műről kialakult képet.
Beck tulajdonképpen arról nyilatkozott a New Scientistnek, hogy az elmúlt 170 év alatt, vagyis az utolsó tisztító- és restaurálási akció óta eltelt időben kialakult egy kép a Dávid-szoborról, és ezt a benyomást nem szabad művi úton megváltoztatni.
Elég lenne egy egyszerű leporolás! 
Beck azt állítja: nem szabad olyan anyagokkal kezelni a márványszobrot, amelyek esetleg kémiai reakcióba léphetnek a mégoly kemény kőzettel. A művészettörténész szerint ugyanis – noha az olasz kulturális miniszter arról rendelkezett, hogy benzines, olajos tisztítóanyagokat nem használnak fel a műveletekhez – a restaurálók elismerték, hogy bizonyos részeken olyan viaszlerakódások vannak, amelyeket csak ilyen szerves oldóanyagokkal lehet eltávolítani.
Ezek a részek azonban Beck szerint nem is igazán láthatóak a szobron, így teljesen felesleges a mesterséges beavatkozás.
A Dávid-szobor már régóta nem közterületen áll, hanem fedett kiállítóteremben, ezért például nem kell róla a köztéri szobrokat megtámadó, valóban agresszív galambpiszkot eltávolítani.
Az egyszerű leporolás bőven elég lett volna – ismételgette az interjúban a művészettörténész.
A Dávid-szobor felújítása egyébként nem elsősorban benzinnel történik a hivatalos közlés szerint, hanem desztillált vízzel, és cellulózpéppel.
Korábban egyébként a restaurálással megbízott egyik szakember felmondott, mert még a vizes akciót is túl durvának tartotta. Elképzelhető lenne egy száraz, „finom kefés” tisztítás is, igaz, az a legkevésbé hatékony módszer.
A tisztítás óriási üzlet 
Beck úgy véli, egyébként is csupán PR-akcióról, és óriási üzletről van szó. A Dávid-szobor ugyanis 2004 tavaszán lesz 500 éves.
Az olasz hatóságok csupán azért döntöttek a nagyszabású, és amúgy szükségtelen felújítás mellett, mert a jövőben óriási bevételeket remélnek az újonnan nyomott prospektusokból, levelezőlapokból, albumokból. Megdrágíthatják a múzeumi belépőket, újra eladhatják a reprodukciós jogokat.
Beck szerint tehát a néhány százezer dolláros, illetve legfeljebb egymilliós kiadásokat akár milliárdos bevételek ellensúlyozhatják.
(Beck állításaival ellentétben a felújítás költségeit hivatalosan 165 millió euróra becsülik. A költséges munkálatokhoz 500 ezer fontot adott Sting és Mel Gibson.)
Nem véletlen szerinte az sem, hogy Firenze városa és az olasz állam összeveszett azon, hogy tulajdonképpen kié is a nevezetes kőfaragvány: a város, vagy az állam hasznosíthatja-e a Michelangelo-szoborból származó bevételeket…
A Sixtusi-kápolna miatt már nyert pert az olasz hatóságok ellen
|
Beck úgy véli, hogy a mai restaurátorok elvesztették művészi érzéküket, ami nem csoda, hiszen régebben még valóban szakmabeliek vállaltak ilyen feladatokat, ma viszont inkább a laboratóriumok játsszák a fő szerepet, és a tudomány elnyomja a művészeti szempontokat. Így lehetséges ugyan, hogy tökéletes vegyi összetétel alakul ki egy-egy festményen vagy szobron, de a műalkotás hatása, az alkotó eredeti szándéka megváltozhat.
