Ha a hivatal élére egyszerűen kijelöltünk volna valakit, szinte biztosan elkerültük volna a felzúdulást
– nyilatkozta a Telexnek adott interjújában Dr. Hallerné Dr. Nagy Anikó, az Országgyűlés alelnöke, aki az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság tagjaként maga is részt vett a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédlmi Hivatal (NVVH) vezetőinek kiválasztásában.
Hallerné a kiválasztás kapcsán emlékeztetett, hogy a törvény nem írt elő pályázatot, a bizottság az átláthatóság érdekében választotta a hosszabb és nehezebb eljárást. A nagyszámú jelentkezést több körben, formai, szakmai, összeférhetetlenségi és politikai szempontok alapján szűrték, majd három jelöltet hívtak személyes meghallgatásra. Az alelnök elmondta, ő maga is sokat hezitált, mert Ligeti Miklós és Unger Anna mellett is számos érv szólt. Végül azt mérlegelték, melyik pályázat illik jobban a betöltendő pozícióhoz, és a személyes meghallgatás is sokat nyomott a latban.
Hallerné itt megjegyezte: Unger koncepcionálisan mást vállalt, mint Ligeti, a végül győztes jelölt kijelentette, hogy elnökként ő határozná meg a hivatal kereteit és vízióját, a szakmai munkát azonban a négy elnökhelyettesre bízná.
Kapott kérdés Szabó Bencére vonatkozóan is: mint ismert, a kampány idején megismert, a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akció kapcsán ismertté vált kiugrott nyomozó (aki azóta Pósfai Gábor belügyminiszter kabinetfőnöke, ezredesi rendfokozattal) korábban jelezte, hogy adott esetben szívesen dolgozna a vagyonvédelmi hivatalnál, amennyiben az feláll, Végül a neve mégsem jött szóba a jelölés finisben. Hallerné azt mondta:
A bizottság tagjaiként nem konkrét, ismert személyekben gondolkodtunk, és próbáltunk nem eleget tenni a közvélemény nyomásának, hogy a népszerű jelölteket tartsuk szem előtt. Ennek ellenére néhány pályázó már a döntés előtt, a folyamat közben nyilatkozott a televízióknak a saját pályázatáról – miközben erre nem minden pályázónak volt lehetősége. Ez nem az alkalmasságukról szól, hanem az egyenlő esélyekről: a pályázóknak a bizottság előtt, azonos feltételek mellett kellett bizonyítaniuk. Aki eddig részt vett a korrupció elleni fellépésben, azt elismerés illeti – de a sajtóbeli ismertség önmagában nem volt és nem is lehetett szempont.
A legnagyobb szakmai kihívás
Hallerné Nagy Anikó a nyár végén vált országosan ismert politikai szereplővé, amikor Sulyok Tamás eltávolítása után Forsthoffer Ágnes kapta meg ideiglenesen az államfői teendőket, a házelnöki poszt így szintén időszakos jelleggel Hallernére szállt, mint az Országgyűlés alelnöke.
E feladat kapcsán úgy fogalmazott, fantasztikus időszak volt számára ez az egy hónap, minden nehézségével együtt élete legnagyobb szakmai kihívása. „Ilyen tempóban hosszú távon valószínűleg nem is bírtuk volna a kollégáimmal: az intenzív bizottsági és az egyéni választókerületi munka mellett még volt dolgom alelnökként is, mert ezt sem lehetett teljesen lecsavarni” – tette hozzá.
Szerinte a különbség az ő és Forsthoffer vezetési stílusa között inkább a karakterükből fakad, mert a házelnöki feladatról azonosan gondolkodnak. Itt tette hozzá, mire ő az elnöki székbe került, már az országgyűlés hangulata is megváltozott a kezdethez képest, ezért is tűnhetett úgy, hogy ő szigorúbb.
Házelnökként Magyar Pétertől is volt, hogy elvette a szót, nem is egy alkalommal. Hogy kapott-e emiatt kritikát később a miniszterelnöktől, azt mondta:
Nem, nem. Sőt, volt hogy még a plenáris ülésteremben átölelt és megpuszilt, én pedig jeleztem neki, hogy még egy ilyen, és szankciók lesznek. De a miniszterelnök úr belátja és elfogadja azt, hogy a szabályok mindenkire érvényesek, és ebből nincs kitáncolás.
Hozzátette, volt olyan eset is, amikor Magyar odament hozzá az ülésteremben, és „mosolyogva azt mondta, tudja, hogy most rosszul viselkedett”.
