Nagyfügedi focista álmok: Ervin és Csaba mertek nagyot álmodni, hogy ne a drog vigye el a gyerekeket

Körülbelül 30 gyermek és felnőtt rúgja a „bőrt” a nagyfügedi sporttelep udvarán – még a 35 fokos hőség sem tántorítja el őket. Van, aki még csak ötéves, és van, aki már a hatvanhoz közelít. Közös bennük a pálya és a csapat, amelyben egy valódi nagy családnak érzik magukat. Riport a Nagyfügedi Labdarúgó Szövetségről.

Kitörés

A foci összehoz, a foci az egy életérzés – mindig ezt hajtogatja minden rajongó, aki egy kicsit is szereti ezt a sportot. A Heves vármegyei nagyfügedi példa is jól mutatja ezt. A településen Botos Ervin és Mága Csaba mertek nagyot álmodni, amikor úgy döntöttek, hogy elvégzik az edzői gyorstalpalót és megalakítják a Nagyfügedi Labdarúgó Szövetséget a községben. Azt mondják, harminc éve nem rúgta itt senki a bőrt, nekik meg mivel életük a sport, gondolták, belevágnak. Céljuk egyértelmű volt a kezdetkor is:

egyrészt segíteni a fiataloknak közösséget alkotni, másrészt megóvni a fiatalokat a drog világától, ami már a településen is felütötte a fejét. Biztonságos környezetet akartak teremteni, és úgy látják, jó úton indultak el a sportra való ösztönzéssel.

Ervin szegény családból származik, édesapja korán elment, édesanyja így egyedül nevelte őt a testvéreivel. Még mások a Balatonon nyaraltak, ő már tizenévesen napszámmal kereste meg az iskolai felszerelésre valót. Később ökölvívó lett, de nem folytatta a pályán. Csaba pedig a környéken több labdarúgó csapatban is játszott szép eredményeket eléve. Talán belőle is lehetett volna NB I-es focista, de jött a család és muszáj volt olyan munkát találni, amiből eltarthatja őket. Ervin ápolóként tevékenykedik, Csaba civil foglalkozását tekintve raktáros. 10-12 órát dolgoznak, mellette Ervin négy, Csaba pedig öt gyermeket nevel. Hogy honnan az erő még a csapatra, a heti 2-3 alkalmas többórás edzésre, amit nem mellesleg ingyen végeznek? Egyhangúan értenek egyet abban, hogy csakis Istentől jöhet. Különben nem bírnák. Hívők ők, abból merítik erejüket, melynek köszönhetően családjuk is összetart annak ellenére, hogy sokat vannak távol tőlük.

A sportot eszköznek tekintik. Eszköz a fejlődésre, kitörési lehetőség a mélyszegénységből. Márpedig a több mint 1700 fős községben sok a hátrányos helyzetű, a halmozottan hátrányos helyzetű. Ervin azt mondja, négy éve a megalakuláskor még csak 10-11 gyerek járt hozzájuk, most már több mint 60 gyerek és felnőtt vesz részt az edzéseken, van ovicsapat, ifi és felnőtt is. Viccelődnek is, hogy óvóbácsinak is hívják őket a helyiek. Régebben sok szülő kísérte el gyerekét az iskolához, de gyorsan rájöttek, hogy a két edzőre bátran rá lehet hagyni a szemük fényeit. A Játszi-foci mozgalomhoz is csatlakoztak. Zsiros László, a mozgalom atyja már több ezer fiatalt fedezett fel csapatával, hogy a legszegényebb települések grundjairól nagyobb klubokban sportolnak a gyerekek.

Tehetség

A nagyfügedi ifiből (Brazilok) is már szemeltek ki fiatalokat. Rolcsi és Dominik 14 és 15 évesek. Dominik most megy középsuliba, kereskedelmet tanulni. Ervin azt mondja, Pisont István válogatott labdarúgó, edző, a Budapest Honvéd FC egykori klasszisa és Nyilas a Ferencvárosi TC és az FK Austria Wien volt játékosa is vitte volna már a két fiatalt nagyobb fociklubhoz. Azonban hiába a tehetség, ha pénz meg nincs hozzá. Nemhogy két-három nap budapesti utazásra, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, sajnos még egyforma cipőre sincs sokszor pénz. Mert ugyan sok gyermek szülője dolgozik a közeli Gyöngyösön, a gyári fizetés nem elég arra, hogy a megélhetés mellett erre is jusson. Mez is csak egy támogatónak köszönhetően készült. A két fiatal azonban nincs elkeseredve, remélik, hogy egyszer majd eljön az ő idejük és olyan sikeresek lesznek, mint az egész csapat nagy kedvencei a Real Madrid játékosai.

A csapatból többen is jártak már így.

Álmukat kellett feladni, mert megfelelő anyagi háttér nélkül nem lehet ezen a pályán sem feljebb kerülni.

A 22 éves Dani, aki a fent említett Rolcsi bátya is remekel a pályán, több nagy csapatban is bemutatkozott, de a bőrt a csőszerelésre kellett cserélnie, hogy törleszteni tudja a házát. Most a helyi csapatban azért jól érzi magát, munka után is még eljön játszani, hisz élete a labda, de bánja, hogy talán élete lehetőségétől esett el.

Pedig a tehetség nem vitatható el, Botos Ervin és Mága Csaba a csapattal együtt büszkén mutatja a négy év alatt megnyert kupákat és érmeket. Még kitenni sem tudják egy vitrinbe az elhozott ereklyéket, hiszen az egyesületüknek nincs saját helye. A pályát, a termet, az eszközöket az iskola biztosítja nekik.

A focipályára ráférne némi plasztika. A rekortánból készült placc, itt-ott már hiányos, és nem is igazán alkalmas focizásra. De ők persze nem panaszkodnak, örülnek, hogy van hol játszani. A sulival egyébként is nagy az összhang. A tanárok visszajelzései alapján a gyerekekre jó hatással van a sport. Jól tanulnak, illedelmesek, fegyelmezettek. A fiúk és a lányok is (mert bizony ők is szép számmal vannak jelen a szövetségnél is), négyes, ötös tanulók. Maya és Veronika még csak 12 évesek, de már most van jövőképük. Maya profi focista, míg Veronika állatorvos szeretne lenni. A két edző azért leszögezi, hogy ha valaki mégis rosszat csinál a suliban, akkor arról ők is azonnal értesülnek, a csínytevésnek pedig következménye lesz: ők is eltiltják a delikvenst az edzésről egy hónapra. Bár a szívük szakad meg olyankor, de muszáj szankciókat bevezetni. Náluk három hiányzás is eltiltással jár, kivéve, ha előre szól valaki, hogy nyaralni megy vagy más gond van.

Támogatás, remény

Az egyesület kevés és nem rendszeres támogatást kap, de mindig vannak azért jóakaróik. Így van most esélyük arra, hogy saját eszközöket vásároljanak, ugyanis a Nagyfügedi Labdarugó Szövetség is bekerült a „Persil a gyerekekért” programba, melynek keretében az Új Start Alapítvánnyal együttműködve kapnak majd eszköztámogatást. A Persil idén „tiszta örömöt” kíván szerezni azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek, akik megfelelő sporteszközök híján nem élhetik át a felszabadult sportolás élményét.

Megelőzés

Nemcsak edzéseket tartanak a gyerekeknek, hanem előadásokat is szerveznek. Botos Ervin nem rest leveleket írni, hogy megkérje az ismert szakembereket, ha tudnak jöjjenek el a községbe felvilágosítást tartani, hol pedig egészségnapot bonyolítani. Így tartott már előadás Zacher Gábor is, és így érkezik a hónap végén Márk Tibor, az Árral Szemben Alapítványtól is drogprevenciós előadást tartani. Amikor támogatáshoz jutnak, viszik őket. Jártak már meccsen Pesten is. Botos Ervin nemrégiben megalapította az Együtt a Gyermekekért Sport és Kulturális Egyesületet is, amely nemcsak sporttal, hanem kultúrával is foglalkozik. A tagok a helyiek közül kerültek be. Fontos számukra, hogy roma és a többségi társadalom együtt dolgozzon a helyiekért.