Csütörtök este megjelent a mohácsi Duna-híd, és az ahhoz tartozó úthálózat megépítéséhez szükséges pénz biztosításáról szóló rendelet a Magyar Közlönyben. A kormány a jogszabály szerint a valaha volt legdrágább magyarországi Duna-híd költségvetését 389,3 milliárd forintban határozta meg. A tervek szerint az összeg legnagyobb részét 2025 és 2029 között költik majd el.
A rendelet szerint Lázár János még az idén elköltheti a beruházáshoz szükséges első kétmilliárd forintot, írja a Telex. Az építési és közlekedési miniszter csütörtökön a VI. Semmelweis Nyári Egyetemen szóba hozta a hidat.
A határozat kimondja, hogy a projekt felmentést kap a beruházási stop alól, azzal a kitétellel, hogy „a beruházás megvalósítása érdekében megkötésre kerülő vállalkozási szerződés hatályba léptetése úgy történjen meg, hogy azzal kapcsolatos teljesítés csak a 2025-től kezdődően merülhet fel.”
Júliusban az európai közbeszerzési lapban jelent meg a Mohácsi Duna-híd és az úthálózat dokumentuma az eljárás eredményéről, ebből derült ki, hogy június 21-én már megkötötték a szerződést. A nyertes kivitelező pedig a NER-es vállalkozó, Szíjj László Duna Aszfaltja lett, a közbeszerzéseken hasító cég nettó 294,96, azaz bruttó 374 milliárd forintért vállalta a projektet.
A kormány arról is döntött, hogy az M49-es autópálya Ököritófülpöstől az országhatárig tartó 18 kilométeres szakaszának megépítéséhez biztosítot hazai forrást 189 milliárd forint értékben. A projekt 2027-ben fejeződhet be, és ezek szerint kilométerenként 10,5 milliárd forintért épül az autópálya.
Vitézy Dávid, az Orbán-kormány volt közlekedési államtitkára, a júniusi választáson alulmaradt főpolgármester-jelölt a beruházásokkal kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy „ebből a pénzből a teljes mozdonycsere, az összes elavult InterCity-kocsi cseréje kijönne, és még maradna bőven pályafelújításra is. (…) Van bőven pénz a magyar költségvetésben közlekedésfejlesztésre. Csak kétséges értelmű gyorsforgalmi utakra és autópályákra költjük továbbra is. Az elsőtől az utolsó forintig. A MÁV és a magyar vasúti hálózat tehát nem pénzhiány miatt rohad le, hanem teljesen téves közlekedéspolitikai prioritások nyomán.”