Bár eredetileg az ügyészség egyik legfontosabb tanújának meghallgatásával folytatódott volna kedden a Schadl György, a végrehajtói kar volt elnöke és Völner Pál volt igazságügyi államtitkár főszereplésével zajló büntetőper, a koronatanú, F. Vivien meghallgatása a jövő hétre csúszik. Ennek oka, hogy előtte a nő élettársát hallgatták ki, ami annyira elhúzódott, hogy Tóth Erzsébet bírónő átalakította a menetrendet.
F. Vivien Schadl egyik legközelebbi bizalmasa, akit vádirat szerint a többi közt a pénzmozgások – köztük a kenőpénzkifizetések – dokumentálásával bízott meg a végrehajtók nemrég lemondott elnöke. Az ügy kulcsszereplője tíz éven át dolgozott Schadl mellett, hivatalosan végrehajtójelölt volt, ám valójában pénzügyesként tevékenykedett. A 24.hu által megismert vádirat alapján az ügyészség megállapodást kötött a nővel, aki ezért nem lett vádlottja az ügynek, csupán tanúként szerepel az eljárásban.
A távmeghallgatás miatt a tárgyalás elején több ügyvéd is felemelte a szavát, mondván, hogy az ügyészség a védők elől akarja elzárni a legfontosabb tanút, ám a bíró a büntetőeljárásról szóló törvényre hivatkozva nem változtatott a döntésén. Az ügyészség egyébként azt is kérte, hogy a nőt különleges bánásmódban részesítse a bíróság, vagyis meghallgatásakor Schadl György ne legyen jelen, de ezt elutasította a Fővárosi Törvényszék.
Ezután F. Vivien élettársát, S. Zoltánt tanúként hallgatta ki a bíróság. A férfi amellett, hogy a koronatanúval él, Monoron az egyik olyan megvádolt végrehajtó irodáját vezette, aki beismerte bűnösségét az eljárás során. Tehát azt, hogy fizetett Schadlnak a kinevezéséért cserébe. A tanú elsősorban arról beszélt, amit főnökétől, Sz. Balázs önálló bírósági végrehajtótól hallott, illetve arról, amit élettársától, Schadl bizalmasától. Információi másodkézből származnak, mondandója ennek megfelelően többször is homályos volt.
Elmondta például, hogy hallotta Völner Pál nevét a főnökétől, ugyanis állítólag Schadl György azért kérte el a végrehajtói iroda nyereségének felét, mert abból neki is tovább kell adnia az államtitkárnak. A tanú állítása szerint kétszer találkozott Schadl Györggyel, egyszer annak esküvőjén, egyszer pedig a végrehajtóként dolgozó főnöke lakodalmán. Arról is beszélt, hogy nemcsak élettársától hallott róla, de a szakmában is nyílt titok volt, hogy egyes végrehajtók fizettek Schadlnak az osztalékukból. Szavait azonban nem tudta alátámasztani konkrétumokkal. Mint mondta, a vallomásában szereplő állításait kizárólag élettársa és főnöke elmondásaira alapozza.
S. Zoltán élettársa, F. Vivien szerepe koronatanúként sokkal fontosabb lesz. Méghozzá azért, mert a vádak szerint a kenőpénzek útját ő dokumentálta, ugyanis az ügyészség szerint a Schadl irodájában található páncélszekrényben tartott készpénz kezelésével, illetve az onnan kivett és betett összegek dokumentálásával volt megbízva. Schadl bizalmasa a vád szerint tisztában volt azzal, hogy a volt végrehajtók elnöke legális bevételei mellett rendszeresen jut törvénytelen, korrupciós cselekményekből származó pénzekhez, illetve maga is fizet hivatalos személyeknek nagyobb összegű kenőpénzt.
Ez számára a főnökétől kapott utasításokból is egyértelmű volt, ugyanis a nyomozati vallomásában úgy fogalmazott:
Gyuri többször mondta, hogy készítsek össze pénzt, mert viszi Völner Pálnak, azaz a «barátnak».
A vád szerint ezeket a pénzeket vagy személyesen Schadl, vagy a sofőrje vitte el a megadott helyre, miközben a pénzmozgásokat a pénzügyes munkatárs könyvelte. Az összegeket két helyen, a Házipénztár és az EgyenlegMoncsi elnevezésű Excel-táblában is nyilvántartották.
A vád szerint Schadl majdnem egymilliárd forint illegális jövedelemre tett szert a Völner Pállal kialakított korrupciós kapcsolata révén. Az összeget az ő kérésére kinevezett önálló bírósági végrehajtóktól kapta vissza, miközben jogtalan előnyként, lényegében fizetésként – legalább 83 millió forintot – adott át a befolyását Schadl érdekeinek megfelelően gyakorló volt fideszes államtitkárnak.
Schadl György szénája egyébként sem áll jól az ügyben, ugyanis a hét szintén megvádolt végrehajtó közül hatan beismerték bűnösségüket, így azt, hogy kenőpénzt fizettek a végrehajtói kar elnökének kinevezésükért cserébe.
Az ügyészség Schadl Györgyre tíz, míg Völner Pálra nyolc év börtönt kért beismerés esetére. Előbbire 200, utóbbira 25 millió forint pénzbüntetés kiszabását is indítványozták, továbbá mindkettőjüknél tíz év közügyektől eltiltást, a jogi végzettséghez kötött foglalkozástól végleges hatályú eltiltást kértek, valamint vagyonelkobzást a jogtalan gazdagodásuk erejéig. Schadl és Völner vallomásait az alábbi cikkeinkben olvashatja:
