Nem gondoltam, hogy ekkora felhajtás lesz a dologból
– mondta az a nő, aki sok évvel ezelőtt bombával fenyegette meg a kecskeméti Mercedes-gyárat. Ő csak annyit akart, hogy a gyárban dolgozó élettársa ne találkozzon a szeretőjével. Ez a „felhajtás” azt jelentette, hogy a bombariadó miatt komoly rendőri erőket kellett mozgósítani, az akcióba még a TEK munkatársait is bevonták. A hölgy féltékenységét a bíróság 1 évi – 3 évre felfüggesztett – szabadságvesztéssel honorálta. Abban az időben ezért a bűncselekményért legfeljebb 2 évi szabadságvesztést lehetett kiszabni.
De mi is ez a bűncselekmény? A neve a Büntető törvénykönyvben (Btk.) „közveszéllyel fenyegetés”. „Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget”, az ma már három évig, ha pedig a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta, akkor egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
De miért is mondom, hogy „ma már”? A régi Btk. felülvizsgálata során Soltész Miklós, az akkori Nemzeti Erőforrás Minisztériuma szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára javasolta, hogy az idézett bűncselekmény alapesetében a büntetési tétel felső határát kettőről háromra, a minősített esetében – vagyis, amikor a fenyegetés a köznyugalmat tényleg súlyosan megzavarta – háromról öt évre emeljék fel. Most persze megkérdezhetik, vajon mi dolga van egy szociális államtitkárnak a Btk. módosításával? Nem fogják kitalálni!
Félreértés ne essék, alapvetően nem az a bajom, hogy a közveszéllyel fenyegetést az új Btk. 2013. július 1-jétől súlyosabb büntetéssel fenyegeti, hanem az, ahogyan egy ilyen módosítás megszületik.
Amúgy meg, hogy önmagában mennyit ér a büntetési tételek súlyosítása, az jól látszik, ha az elmúlt évek eseteiből csemegézünk.
Bevallom, nagyon régi ügyekben nem kutakodtam, már csak azért sem, mert, amíg bíró voltam, magam is számos bombariadót éltem át a Fővárosi Törvényszéken. Nem egy alkalommal kellett kiüríteni az épületet, ilyenkor elmaradtak a tárgyalások, rendőrök és rendőrkutyák vizsgálták át az épületet, ami gyakran órákig tartott. Mindez – szerencsére – a semmiért, mert bomba nem volt, csak valakik ezt jó viccnek tartották, vagy éppen egy tárgyalás megtartását akarták megakadályozni. De persze nem a Fővárosi Törvényszék volt az egyetlen áldozat. 2014-ben a Debreceni Törvényszék és a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség épületéhez kellett a megyei rendőrségnek kivonulnia, hogy lezárják és átvizsgálják az épületet. A tettes 1 évi – 2 évre felfüggesztett – szabadságvesztést kapott.
De azt ne higgyék, hogy csak bíróságok lennének a célpontok. Egy 17 éves fiú Mátészalkán háromszor is bombával fenyegetőzött üzletek és panelházak felrobbantásával, a rendőrök az egész környéket lezárták, lakókat telepítettek ki a lakásaikból, a fiú pedig a letartóztatásakor még az okát sem tudta megmondani, miért tette. Ez volt az egyetlen olyan eset, amikor a hatóság utalt arra, hogy a valótlan bejelentés miatt indított eljárás gyakran tetemes összegű költségeit is a bejelentőre terhelheti.
Elképesztő „indokokkal” képesek emberek bombariadókkal fenyegetni – fel sem fogva, hogy bűntettet követnek el, arról nem is beszélve, hogy mekkora károkat okoznak.
- Legutóbb több zalaegerszegi iskolát fenyegettek meg így,
- de fenyegetőzött már valaki azért is, mert ittasan nem engedték felszállni az autóbuszra.
- Akadt olyan elkövető, aki „gyerekcsínynek szánta”, hogy állítása szerint felrobbantja a Samsung-gyárat. Háromszor kellett miatta kiüríteni a gödi üzemet.
- Egy győri nő a postahivatalt fenyegette meg bombával (a saját telefonjáról) pusztán azért, mert nem érkezett meg a várt küldeménye.
- Egy másik nő „indoka” még ennél is bizarrabb volt, ő csak több egyenruhás rendőrt szeretett volna együtt látni, katona akart lenni és még mindig vonzza az egyenruha látványa – állította.
Hogy milyen „elrettentő hatással” volt a büntetési tételek felemelése, azt talán a tavalyi év bizonyította leginkább, amikor is sorozatos bombariadók voltak több bevásárlóközpont (Corvin Pláza, Győr Pláza, Szeged Pláza, MOM Park, Aréna Mall pláza, Mamut, Westend, Árkád, Kapos Pláza), a Népligeti buszpályaudvar, a Szépművészeti Múzeum, a Rudas, a Lukács és a Széchenyi fürdő ellen, hogy csak a fontosabbakat említsük a 2022-es évből.
Mint említettem, egyetlen olyan ügyet találtam, amelyben a rendőrség utalt arra, hogy a közveszéllyel fenyegetőre ráterhelhetik a bombariadóval kapcsolatban keletkezett tetemes anyagi kárt. Gondolják el, mekkora többletköltségek keletkeznek a rendőrségnél egy-egy ilyen tömeges és kutyás kivonulásnál, vagy milyen károkat szenvednek el például azok a kereskedők, akiket hosszú órákra kiküldenek a megfenyegetett plázákból. De a forintosítható veszteségeken túl akár nem anyagi károkat is okozhat egy bombariadó, ez történt például akkor, amikor 300 beteget kellett kitolni az orosházi kórházból.
A károkkal és azok viselésével kapcsolatos kutatási kísérleteim azonban teljes kudarcba fulladtak. Nem sikerült egyetlen olyan ügyvédet vagy ügyvédnek az ügyvéd ismerősét találnom, aki ilyen típusú kártérítési üggyel találkozott volna.
Ezek után megkerestem az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) sajtóosztályát, vajon van-e rájuk vonatkozó speciális jogszabály ezzel kapcsolatban. Válaszukból az derült ki, hogy csak a tűzoltóságról szóló törvény foglalkozik hasonló esetekkel, nevezetesen azt lehet a felmerült költségek megfizetésére kötelezni, aki a tüzet szándékosan okozta, vagy arról szándékosan adott megtévesztő jelzést, illetve gondatlansága miatt keletkezett automatikus tűzjelzés. A rendőrséget illetően azonban nincs ilyen tételes jogszabály. Ők – elvileg – csak a polgári jogi szabályok alapján perelhetnének, illetve esetenként bűnügyi költségként számolhatják el azokat a többletköltségeket (például üzemanyag-költség vagy „túlszolgálat” esetén a kifizetett illetménytöbblet), amelyek bűncselekmény miatt keletkeztek. Mivel azonban kimutatást csak a bűnügyi költségek összességéről vezetnek – amibe sok minden más is beletartozik –, arra a kérdésre nem tudtak válaszolni, hogy konkrétan a bombariadók kapcsán keletkezett károk megtérülnek-e a gyakorlatban.
Szó esett már néhány teljesen abszurd indokról, no meg olyan amatőrről is, aki a bombafenyegetést saját telefonjáról jelentette be. Rajta már csak az a férfi tett túl, aki felhívta a rendőrséget, hogy bombát fog robbantani egy kecskeméti utcában, majd három perc múlva újra telefonált, bemutatkozott és megkérdezte, hogy bombariadó van-e az utcájában. Nem kellett „bravúros nyomozás” az elfogásukhoz.
Mégis találtam egy olyan esetet, amiről az állítólagos Einstein-idézet jutott eszembe: „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.” Történt ugyanis, hogy a világ talán legjobban őrzött repülőterén, a Tel-Aviv melletti Ben Gurion reptéren egy amerikai turista egy, a Golan-fennsíkon talált, fel nem robbant bombát akart családi szuvenírként hazavinni. A bombát megmutatta a biztonsági őrnek, majd megkérdezte, beteheti-e hátizsákjából a bőröndjébe. Arról már nem szólt a fáma, vajon meglepődött-e, amikor azonnal kiürítették a várót, az utasok között pedig kitört a pánik.
