Belföld europoli

Orbán befeszítette a vétóbicepszet

Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI
Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI

Nem rossz dolog, kedves barátaim, a magány, ha van veled valaki

mondta Bödőcs Tibor Orbán Viktor szerepében több mint egy évtizeddel ezelőtt, és a miniszterelnök most be is bizonyította ezt élőben. Orbán Viktor külpolitikai értelemben elvileg elszigeteltebb, mint valaha, kevesebb szövetségessel, mint az elmúlt 12 évben bármikor, mégis élőben nézhettük végig, ahogy a Karmelitában fogadja az Európai Bizottság elnökét, majd másnap telefonon egyeztet Emmanuel Macron francia elnökkel.

Nem véletlen, hogy ezekről a találkozókról tudunk. A Karmelita-kolostor épületében zajló események nagy részéről ugyanis csak akkor szerzünk tudomást, ha a miniszterelnök stábja szeretné, hogy tudjunk róla. Emmanuel Macronnal lehet titokban is beszélni, és Ursula von der Leyen látogatását sem feltétlenül kellett volna előre kitenni a kormányfő Facebook-oldalára.

Orbán Viktor tehát mindenképpen azt szerette volna, hogy a magyarok megtudják: egy nap leforgása alatt az Európai Unió jelenleg két legmeghatározóbb emberével is egyeztet. Csattanós válasz lehet ez a magányról és az elszigeteltségről huhogóknak, miközben pont azt bizonyítja, amit korábban is tudni lehetett: az EU-n belül egy tagország miniszterelnökét nem lehet politikailag elszigetelni.

Azért nem, mert a szervezet és maga a szövetségi rendszer nem így van felépítve. Korábban is írtunk már arról, sőt, beszéltünk is róla, hogy bármennyire is megromlott a viszonya Orbánnak a korábbi szoros szövetségeseivel, egy ország első emberét sem a NATO-ban, sem az EU-ban nem lehet igazán elszigetelni. Vannak ugyanis olyan eszközök, amelyeket bátran, esetenként vakmerően használva így is ügyesen lehet politizálni.

Ilyen eszköz a vétó is. Az Európai Parlament és részben az Európai Bizottság is jelezte, hogy szeretne megválni a külpolitikai vétótól, ráadásul emellett szól a most lezárult Konferencia az Európai Unió Jövőjéről végkövetkeztetése is, valamint korábban Mario Draghi, Olaszország jelenlegi miniszterelnöke is erről beszélt. Ennek ellenére nagyon nehéz lenne a vétót elfelejteni. Ennek az a lényege, hogy külpolitikai döntéseket csak egyhangúlag hozhat az EU, bármelyik tagország vétózhat, ha valami nem tetszik neki. Kis jelentőségű ügyekben a magyar kormány rendszeresen él ezzel az eszközzel, de nem mi vagyunk az egyetlenek. Rengeteg olyan külpolitikai konfliktus akad, amelyekben a tagállamok nem akarják elveszteni a hatalmukat.

A magyar miniszterelnök most éppen a hatodik uniós szankciós csomag elfogadását akadályozza, amit Oroszországgal szemben vetnének ki. Ugyan az uniós szankciók eddig is jelentősek voltak, ám a mostani lenne talán a legnagyobb falat. Ursula von der Leyen múlt héten jelentette be, hogy az uniós tagországok leállnak az orosz olaj vásárlásával. Ez rendkívüli lépés lenne, tekintve, hogy Európa jelentős felvásárlója az orosz olajnak és a gáznak. Nem minden ország van egyenlő mértékben kiszolgáltatva az oroszoknak ebből a szempontból, de mindegyiknek fájna az orosz olaj kiesése.

Miniszterelnöki Sajtóiroda A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b) munkavacsora keretében tárgyal a Karmelita-kolostorban 2022. május 9-én. A kormányfő mellett Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (j2) és Bóka János, a miniszterelnök európai uniós kérdésekért felelős államtitkára (j3).

Ennek ellenére úgy néz ki, hogy az EU vezetői megunták, hogy miközben brutális szankciókat vetnek ki Oroszországra, folyamatosan pumpálják is külföldi valutával. Az orosz kormány egy ideje azt követeli, hogy a tagországok rubelben fizessenek az olajért és a gázért, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az államok és a cégek euróban utalnak, majd azt az orosz bank átváltja rubelre, így nem csak pénzhez jutnak, hanem – ami még fontosabb – más valutákhoz is.

A magyar miniszterelnök és szlovák kollégája a héten látványosan keresztülhúzták Von der Leyen számításait, hiszen a bejelentés idején a bizottság elnöke már arra számíthatott, hogy biztosan lesz megegyezés a szankciókról. Magyarország és Szlovákia viszont, ha nem is zárják ki a szankciókat, sokkal komolyabb engedményeket kérnek, mint amit eddig szántak nekik. Az Európai Bizottság alapvetően több időt adott volna a magyaroknak és a szlovákoknak az átállásra, így csak két évvel később kellett volna teljesen lemondani az orosz olajról. A magyar kormány először ötévnyi haladékot kért, majd azt, hogy a csöveken keresztül érkező olajra ne is vonatkozzon a szankció.

Mindennek van piaci logikája. A magyar és a szlovák kormányok függenek Európában a legjobban az orosz olajtól, így ezt a két országot viselné meg a legjobban, ha hirtelen le kellene mondani róla. Az olajhiány komoly drágulásokhoz vezetne az amúgy is magas infláció mellett. Csakhogy a haladékkal együtt a gyakorlatban a Mol-csoport lenne egész Európában az egyetlen, amely kereskedhetne orosz olajjal, ugyanis a szlovákiai, Pozsony melletti finomító is a Mol tulajdona. A Mol pedig már most is jelentős profithoz jut azáltal, hogy jelenleg szinte senki nem vásárol orosz olajat, így az Ural nyersolaj ára rendkívül alacsony. Ha ennél hosszabb távú felmentést kapna Magyarország, azzal a Mol rendkívül jól járna.

Amikor Ursula von der Leyen megérkezett Budapestre, a legtöbben arra tippeltek, hogy a szankciókért cserébe odaadhatják Magyarországnak a helyreállítási alap pénzeit. Ez a gigantikus koronavírus-segélycsomag, amelyet eddig egyedül Lengyelország és Magyarország nem kapott meg a teljes Európai Unióból. A bizottság ugyanis a magyar pályázat elfogadása előtt egy jelentősebb antikorrupciós reformcsomagot szeretett volna látni.

Voltak arra utaló jelek, hogy a magyar kormány tesz gesztusokat, elég csak arra gondolni, hány kormányzati tisztviselőt tartóztattak le az utóbbi hónapokban korrupciós ügyekben. Ennek ellenére a pénz eddig nem indulhatott el. A logikai kapcsolat a látogatás és a helyreállítási alap között az volt, hogy Von der Leyen minden tagországba elutazott, mielőtt jóváhagyták volna az adott pályázatot. A legújabb pletykák szerint viszont mindenki kínosan kerülte, hogy a két témát – a szankciókét és a helyreállítási alapét – összemossák. Magyarország pedig a jövő héten bejelenteni tervezett nagy energiacsomagból kaphat jelentős összegeket a leválás ellensúlyozására. Ez az a csomag, amelyet még március elején jelentett be a bizottság, és segíteni hivatott Európa függetlenedését az orosz energiától.

Az alku végéről még nem igazán tudni semmit, de Von der Leyen budapesti látogatása valamennyire elhelyezi Orbán Viktort a politikai térben. Hiába a széteső visegrádi szövetség, hiába Le Pen és Jansa veresége, Orbán még mindig rá tudja kényszeríteni a bizottság vezetőjét arra, hogy Budapestre utazzon. Már csak azért is, mert a következő négy évben Magyarország miniszterelnökeként bizonyos kérdésekben pontosan ugyanakkora szava lesz, mint mondjuk a német kancellárnak. Sőt, talán még nagyobb is, hiszen a német kancellárt legalább belpolitikai ügyekben korlátozzák, Orbán számára viszont ilyen korlátok nem léteznek.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden ugyanúgy fog menni tovább, mint eddig. Nem véletlen, hogy a bizottság nem keverte bele a szankció ügyébe a jogállami ügyekért elvont pénzeket, ezekkel ugyanis látványosan nem mer alkudozni. Már csak azért sem, mert olyan politikai botrány lenne belőle, hogy simán leszavaznák a magyar pályázatot az Európai Tanácsban, amelynek szintén rá kell bólintania a kifizetésekre. Sőt, több uniós ország diplomatája már azért is elkezdett morgolódni, hogy a bizottság pénzt akar adni a magyaroknak a szankciókért cserébe. Orbán tehát messze nincs olyan könnyű helyzetben, mint korábban, ugyanakkor az Európai Bizottság kénytelen elfogadni, hogy a következő négy évben valamilyen módon együtt kell vele működnie.

A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik