Makón választási csalást kiáltott az ellenzék.
Április harmadikán délután a Tiszta szavazás oldalon jelent meg a következő szöveg:
„A Tulipán utcai és a Királyhegyesi utcai szavazókör előtt őrszemeink arra lettek figyelmesek, hogy kora reggeltől 2–3 gyanús autó órákon keresztül visszatérően megállt a két érintett szavazókör előtt, kiszálltak belőle szavazni igyekvő emberek, majd a szavazás után a szavazóköröktől nem messze lévő Bethlen utca 11. címen lévő telekre szállították őket ugyanezekkel az autókkal. A helyi szavazók elmondása szerint azért ez a telek volt az autók célpontja, mert itt »a megfelelő helyre behúzott szavazatért 5 adag húst adtak a disznóvágásból visszamaradt húsokból« nekik. Őrszemeink elmentek a helyiek által említett telekhez, ahol nagy sütés-főzést és jövés-menést láttak az udvaron, de nem engedték be őket, arra hivatkozva, hogy a rendezvény nem nyilvános, »magáneseményről« van szó.”
Késő estére kiderült, hogy a Fidesz országszerte tarolt; s miként négy éve, úgy most is a legszegényebb településeken aratott a leggazdagabban, akad falu, ahol az összes szavazatot a kormánypárt kapta.
A Makót is magába foglaló Csongrád-Csanád megyei 4-es választókerület a Fidesz szempontjából valamivel az országos átlag alatt teljesített. Míg a Fidesz pártlistán országosan 54,1 százalékot szerzett az ellenzéki összefogás 34,46 százalékával szemben, a csongrád-csanádi négyesben a következő a matek: Lázár János 28753 szavazat (51,77 százalék); Márki-Zay Péter 22328 (40,2 százalék); a Mi Hazánk jelöltjének 2938 (5,29 százalék), a kétfarkúnak 944 (1,7 százalék); a gattyánista Szabó Zoltánnak 463 (0,83 százalék), az iszomos kommunista Kovács Istvánnak 119 szavazat (0,21 százalék) jutott.
Ezen belül Makó fideszesebb, mint a teljes választókerület, nagyjából az országos átlagot hozza.
Ez Makó legszegényebb negyede.
Még napközben bezörgettünk a „sütés-főzésnek és jövés-menésnek” otthont adó Bethlen utcai házba, ami eredetileg „Mámor italüzlet” néven futó kocsma. A sütők-főzők azt nyilatkozták nekünk, hogy a bulinak semmi köze a választáshoz, születésnapot ünnepelnek, „osztottunk húst, de nem szavazóknak, hanem a vendégeknek”; a buszoztatással vádolt férfi (illetve az a férfi, aki magára vette, hogy ő a „szállító”) felháborodott, mondván, „hát hadd vigyem már el a saját autómmal a saját családomat szavazni ebben a havas időben!”.
A Mámornál váltottunk pár szót a makói roma kisebbségi önkormányzat egyik tagjával, Farkas Tamással is, aki kijelentette:
A makói romák Fidesz-pártiak. De nem azért, mert megvettek volna minket, ugyanis a makói romákat nem lehet megvenni se krumplival, se pénzzel.
Kérdeztük, mit gondol az ellenzékről. „Azt gondolom, hogy teljesen hülyének nézik a cigányokat. Összeálltak azzal a Jobbikkal, ami tíz éve még gárdaegyenruhában vonulgatott a cigánysorokon, halállal fenyegettek bennünket, és a mostani közös listára is föltettek egy karlendítős jobbikost. Azt hiszik, nem értesülünk erről, csakhogy itt még a legkisebb cigánynak is van ám Facebookja.”
*
Túl a választáson és a Mámor italbolt kertjében rendezett bulin, ismét Makóra látogatunk. Arra vagyunk kíváncsiak, mi hajtja a Fideszhez a legszegényebbeket.
Farkas Tamással és a kisebbségi önkormányzat elnökével, Petrovics Attilával, valamint a szintén tag Simon Zsolttal indítjuk a napot. Azzal kezdik, hogy:
a Fidesz sikerének titka, hogy a béke a legnagyobb dolog a világon, és azt most Orbán Viktor kínálta, ellentétben Márki-Zay Péterrel, aki háborúba vitt volna bennünket.
Aztán apránként kiderül, hogy ennél azért szerteágazóbb a motiváció.
Nézzük, hol is vagyunk.
Megtudjuk Farkaséktól (meg az internettől), hogy a Tulipán utca és környéke Makó két, egymással összenőtt negyede.
- Az egyik az úgynevezett Cigánybécs: a tizenkilencedik század elején a városvezetés ezt a placcot jelölte ki a helyi cigányok lakhelyéül; neve onnan ered, hogy számos zenész família élt itt, melynek tagjai a monarchia fővárosában keresték kenyerüket.
- A másik a Honvéd telep, mely 1861-ben épült Makónak a Csürhejárás névre hallgató, mélyen fekvő, vízjárta, értsd, olcsó, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területén; a város a maga szerény lehetősége szerint azzal támogatta a szabadságharc egykori honvédjeit, hogy másfél ezer darab, apró, száz négyszögöles házhelyet adományozott a rászoruló veteránoknak, akik zömmel vályogházakat húztak fel e helyt.
- Cigánybécs és a Honvéd telep sose tudott kitörni a szegénységből; a gettósodást erősítette, hogy az 1990-es rendszerváltás után az ország más tájáról is települtek ide romák. A Honvéd lélekszáma az ezredfordulón közelítette a háromezret, ma a makói cigányok zöme itt él, az önkormányzat rég „városi szintű szegregátumnak” minősítette a környéket.
Mit kell tudni a helyi kisebbségpolitikáról?
Makót 1994-től két évtizeden át szocialista polgármester, Buzás Péter vezette (egyben országgyűlési képviselő és a megyei közgyűlés tagja), az ő idejében a cigány kisebbségi önkormányzat is balra húzott. Buzás 2014-ben bukott, 2018-ban a kisebbségi önkormányzat vezetését is jobbos érzelmű csapat vette át Petrovics Attila és Farkas Tamás vezetésével.
Két közbevetés:
- Buzás a 2014-es önkormányzatin mindössze 197 szavazattal kapott ki a Makót azóta is vezető fideszes Farkas Éva Erzsébettől, méghozzá úgy, hogy a város 23 szavazókörének zömében fej-fej melletti eredmény született; egyetlen egyben nem, igen, a Tulipán utcaiban, ahol Farkas Éva Erzsébet 183 szavazatot vert Buzásra; értsd, ha a Tulipán utcában akár csupán 8 szavazattal Buzás nyert volna, marad ő a polgármester (Makón 4144–3947-re, azon belül a Honvédon 253–70 arányban nyert Farkas Éva Erzsébet); vélhetően ekkor alapozódott meg a telep és a helyi Fidesz barátsága.
- Kerestük Buzás Pétert, de egész szikáran elhajtott minket; mesélik, úgy általában így áll a világhoz.
A roma kisebbségi elnök, Petrovics ekézi Buzást:
Amíg ő volt a polgármester, be nem tette a lábát a Honvédra. Arrogáns pali, nem hallgatta meg a problémáinkat, nem vett emberszámba bennünket, egy rendezvényen ki is mondta, hogy »köpök a cigányságra«.
A „köpökről” hangfelvétel nincs, ezért fenntartással fogadjuk, azt viszont más forrásból is megerősítették, hogy fejlesztési forrás 2014-ig alig csorgott a Honvédba. „Út nem épült – így Farkas Tamás –, eső után akkorára dagadt a sár, hogy a tűzoltóautó beborult az árokba, a mentő pedig csak a sarokig gurult, az ápolók dagonyázva cipelték ki hordágyon a betegeket.”
Aztán jött a Fidesz; 2010-től az országban, ’14-től pedig a városban is.
Farkas állítja, hogy azóta:
- simán bejutnak a polgármester asszonyhoz, aki igyekszik orvosolni a bajaikat; „szeretjük ezt a nőt”,
- akinek nincs más megélhetése, kap tőle közmunkát,
- „Lázár János országgyűlési képviselő úr egymilliárd forintos romaprogramot szerzett nekünk, ha normálisan kérsz tőle és Farkas Éva Erzsébet polgármester asszonytól, akkor segítenek”,
- az összes út aszfaltot kapott, vagy legalábbis betonalapot kőzúzalékkal, nincs már sár,
- sorra készülnek járdák,
- épült tíz önkormányzati szociális bérlakás, felújítottak további négyet,
- idén közösségi házat kap a Honvéd,
- Farkas Tamás irányítása mellett önkormányzati pénzből egy maszek cég helyi romákat alkalmazva sorra takarítja ki az elhagyott telkeket, összesen úgy félszázat, „elszállítjuk az évtizedek alatt felgyülemlett, hegyekben álló szemetet, elbontjuk az összeomló épületeket, végre rend lesz”.
És tényleg: bár az árokparton hónapos macskadög rohad, s látni térdre rogyó viskót is bőven, azért tisztul, járdázódik, aszfaltozódik, rendeződik a Honvéd.
A felújított szoclakások egyikébe bevisz bennünket Farkas Tamás: önkormányzati az épület, önkormányzati a konyhabútor, önkormányzati a vaskályha, még a tűzifát is az önkormányzat adja; nyolcvan négyzetméter, díja havi tízezer forint; nem meglepő, hogy a bérlő, Oláh József dicséri a „tanácsot”.
Ahogy kilépünk, Farkas Tamás megfogalmazza (a maga és a riportunk) tételmondatát:
Látszik, ugye, hogy miért szavazunk a Fideszre?! Mert ez az első párt, amelyik nyitottságot mutat a makói cigányság iránt. Szépen itt is ragadtunk mellette. Pláne, hogy a másik oldal pedig azóta, hogy a Fidesz foglalkozik velünk, ellenségnek tekint bennünket.
Ezen a ponton nem tud nem eszünkbe jutni minapi csatateres tanyariportunk, szintén Csongrád-Csanádból; ott is abba futottunk bele, hogy:
- lett egy milliárdos állami tanyaprogram (jó, uniós pénzből, persze, de lett),
- és van egy erre dedikált vásárhelyi önkormányzati képviselő, aki kijár az emberekhez, pályázatot intéz gazdálkodásra és lakóépületre, állatra, karámra, villanyra, gáztartályra, napelemre, szennyvíz-ökotisztításra, bármire.
Mielőtt elköszönnénk Farkas Tamáséktól, ismét két közbevetés a Honvédról.
- Egy: a Mámor italüzletet évekig Farkas Tamás bérelte és üzemeltette, de a Covid alatt lehúzta a redőnyt és visszaadta a kocsmát, amit azóta bárki kivehet alkalmanként tíz-húszezer forintért.
- Kettő: a Honvéd bebarangolása után az egykori hagymafeldolgozó üzem menzáján ebédezünk egy jót Farkas Tamással; babgulyás, fehér kenyér, rántott szelet, hagymás tört burgonya, savanyú, diktafon, jegyzettömb, ceruza. A legjobb résznél tartunk (a kajában és a roma vezetők küldetése témában egyaránt), amikor egy férfi lép az asztalunkhoz, kezet ráz Farkas Tamással, és lelkes fejtegetésbe kezd arról, hogy „nyertünk” és „ez ügyes volt, ez profi volt”, és „ahogy mondtad, mit köll csinálni, mi úgy…, innentül kezdve aztán…”; szegény Farkas úr nem győz csippenteni a szemével felénk és a bekapcsolt diktafon felé, mindhiába, így aztán odatéve a hangsúlyt félbeszakítja a hívatlan vendéget: „Épp most beszéljük át a választáson történteket!” Az elvbarát végre kapcsol, zavarba jön, „ezt most veszik? Ja, csak azt mondom, hogy nagy aránnyal nyert a Fidesz…, de országszerte, szerintem”, és elvonul fogyasztani. Rezzenéstelen arccal nézzük Tamást. Ő neveti el magát először. Aztán mi is.
*
Az úgymond „voksért hús akciót” a makói DK vezetője, Mucsi Tamás plankolta fel. „Én magam jelentettem a dolgot!” (Mucsi önkormányzati képviselő, a párt országos tanácsának tagja. Az előválasztáson ő volt Márki-Zay Péter ellenfele az egyéni képviselőjelölti indulásért, de a szavazatok kevesebb mint egyötödét szerezve alulmaradt; ezzel együtt a közös pártlistán egész jó pozíciót fogott, ellenzéki győzelem esetén bekerülhetett volna a parlamentbe.)
Mucsinak szemernyi kétsége sincs afelől, hogy törvénysértő voksoltatás zajlott Makón; azt mondja, felvételekkel igazolható a „gépjárműmozgás”, és azt is tényként kezeli, hogy a Mámorban húst kaptak ajándékba a Fideszre szavazó romák.
A Honvéd telepen amúgy is általános gyakorlat választások idején a mondjuk úgy, pörköltöztetés. Bejáratott technika: kilép a választó a buszból, bemegy, ikszel, lefényképezi a telefonjával a szavazólapot, kijön, be a buszba, el a kocsmához, ott bemutatja a fotót, megkapja a jutalmát. Már önmagában az elgondolkodtató, hogy az összes úgy siet ki a szavazókör épületéből, hogy a mobilját nyomkodja idegesen. Nyilván mert meg akar győződni arról, hogy sikerült-e a kép. És ez több sima spekulációnál, állításaimat a közvetlen tapasztalatokon túl roma barátaink elbeszélései is alátámasztják.
Mucsi a Farkas Tamás sorolta fejlesztéseken is talál fogást: „Mindenhová pormentes aszfaltutat ígértek, de csomó helyen csak kő van, ami, tudtommal, nem pormentes. Járdából is kevesebb épült, mint amennyiről szó volt. A művháznak pedig már nyolc évvel ezelőtt el kellett volna készülnie, de még az alapozást sem kezdték el.”
Állítja, hogy a Fidesz „felvásárolta” a roma kisebbségi önkormányzatot. „Petrovicséknak egy, a Honvéd telepen dolgozó vállalkozásán keresztül fizetik ki a cigány vezetőket, akik aljas módon becsapják és a Fidesz karjába lökik a sajátjaikat. Ez a cég végzi nemcsak a telektisztításokat, hanem a zöldterületek kaszálását is, erősen túlárazva. A saját szememmel láttam, hogy féláron is volt ajánlat, de azt valami mondvacsinált ürüggyel érvénytelenítette a hivatal, és újfent Petrovicsékat hozta ki győztesnek. A Fidesz Makón ugyanazt műveli, mint országosan: mélyszegénységben, kiszolgáltatottságban tart milliókat, akiket a korrupt vezetőiken keresztül kénye-kedve szerint mozgat.”
Faggatjuk Mucsi Tamást, a pörköltöztetésen túl látja-e más okát is a vereségnek, ha nem is országosan, legalább Makón?
A Buzás-éráról nem beszél a képviselő. „Tiszteletben tartom, hogy a polgármester úr visszavonult a politikától. A pártját, az MSZP-t sincs okom bántani, pláne, hogy Buzás bukása óta a nullához tendálnak, ma már lényegében nem is léteznek Makón, így a baloldali ellenzéket egyedül a Demokratikus Koalíció jelenti, hiszen nálunk LMP, Párbeszéd és Momentum nemhogy nincs, nem is volt.”
A mostani kampányról azt mondja:
Makón a DK-sok csináltak szinte mindent. MZP civiljei meghirdették az eseményeiket, de ha esett egy csepp eső, már nem álltak ki pultozni, hiába várták őket az emberek. A plakátolással is szerencsétlenkedtek, hat fő egy teljes nap alatt húsz darabot szenvedett rá a villanyoszlopokra, a végén hazaküldtük őket, és pikk-pakk felszórtunk úgy négyszázat. Dilettánsok. Márki-Zay stábja még arra sem volt képes, hogy beírja a közös ellenzéki csetcsoportba, mikor és hol tartanak rendezvényt. A fórumaikra nem hívtak, csak miután rendszeresen felszólaltam a közönség soraiból, onnan buzdítva a szavazópolgárokat, akkor jöttek rá, jobban járnak, ha engem is kiültetnek a színpadra. Nem tudnak mozgósítani, hiányoztak a kiábrándult fideszesek, akiket annyira ígért Márki-Zay. Meg is lett a bénázás eredménye, Makón nagyjából annyi százalékot kapott, mint én a legutóbbi önkormányzati választáson, vagyis semmit nem tett hozzá ahhoz, amit a DK képes hozni. Ráadásul a kommunikációs bakijai a balos törzsszavazók egy részét is elbizonytalanították. És itt nemcsak a kiforgatható szövegeire utalok, a háborúra, a lámpavasra, a letekerendő termosztátra, hanem olyan alapdolgokra is, mint hogy csapnivalóan hangsúlyoz. Mondtam is a kommunikációsainak, hogy tanítsátok már meg beszélni a Pétert, könyörgöm! Mindez rávilágít arra, hogy alaposan át kell gondolni az előválasztás intézményét.
*
Az egyetlen nem balos ellenzéki párt, a Jobbik helyi elnöke Zeitler Ádám (aki 2014 óta makói önkormányzati képviselő, 2018 óta a Jobbik regionális igazgatója, amúgy történész és politológus végzettséggel társasházkezelő vállalkozó).
Mucsi, ahogy mondja föntebb, a legutóbbi önkormányzatin elért DK-s eredményt látja kopírozódni Márki-Zay teljesítményében. Zeitler más párhuzamot vél felfedezni: „2018-ban ugyanitt, a csongrád-csanádi négyesben a Jobbik színeiben Kiss Attila indult az egyéni mandátumért, és az én kampányfőnökségem mellett kábé annyit hozott, mint most MZP.”
Igazságot tenni nem tudunk, a 2018-as adatokat viszont rögzítjük: a négy éve (is) győztes Lázár János akkor 29 534 szavazattal (51,78 százalék) végzett az első helyen, a második Kiss Attila 20 940 szavazatot (33,71 százalék) szerzett, a harmadik az MSZP és a Párbeszéd támogatásával induló Rója István lett 4234 szavazattal (7,42 százalék).
Ahogy stimmel Mucsi matekja, úgy Zeitleré is, hiszen MZP mostani 22 328 szavazata és Kiss Attila 2018-as 20 940 iksze között mindössze 1388 a különbség.
Zeitler Ádám csüggedt:
A 2018-as kétharmad után, Márki-Zay vásárhelyi sikerén felbuzdulva összekaptuk magunkat, és kipattant az ötlet, hogy országosan is próbáljuk meg a teljes összefogást, hátha 2022-ben abból formálódik győzelem. De ez a kétharmad akkora sokk, hogy fogalmunk sincs, merre az előre. Én is csak olyan politológiai közhelyeket tudok pufogtatni, hogy az autoriter rezsimek vagy egy pillanat alatt omlanak össze, vagy téglánkként kell lebontani őket. Jelen esetben nem tudom, melyik jön majd be, arról meg végképp fogalmam sincs, hogy mikor.
Azért csak összegereblyézzük a bukás okait.
„Mivel a mi egyéni választókerületünkben indult a miniszterelnök-jelölt, egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy itt is az országos minták érvényesülnek. A győzelemhez – amellett, hogy nem kellett volna ennyire kikapni a kisebb településeken – Hódmezővásárhelyet nem néhányszor tíz, hanem három-négyezer szavazattal kellett volna megnyerni. Csakhogy a 2018-as és a 2019-es polgármester-választáson Márki-Zayt támogató vásárhelyiek egy része megbüntette MZP-t amiatt, hogy el akarja hagyni a városukat.”
Zeitler Ádám súlyos hibának tartja, hogy nem volt egységes kampányvezetés. „A helyi korteskedést mind a százhat egyéni jelöltnél az a párt intézte, amelynek a parlamenti frakciójába készült beülni az illető, vagyis Márki-Zay Péterét a Párbeszéd. Pestről. Csakhogy nekik az országos ügyek miatt púp volt a hátukon a választókerület, és összességében több zavart okoztak nálunk, mint amennyi hasznot hajtottak.”
A vereség legfőbb okaként a Fidesz-propagandát nevezi meg. „Ami ellen csak akkor van esélyünk, ha eztán közvetlenül érjük el az embereket. Ehhez nyomtatott lapokkal kell megszórni a vidéket, de nemcsak a választási év januárjában, februárjában meg márciusában, hanem a ciklus elejétől. Irány a sok kistelepülés, valódi híreket eljuttatni, valódi híreket szerezni.”
„Agymosást” és „etetést” lát országosan és a választókerületben is:
Lázár János itt nem képviselő, hanem rocksztár. A fogadóórájára nem beszélgetni mennek, kérni tőle, konzultálni vele, hanem alig száll ki a kocsijából, a bátrabbak rohannak szelfizni, a visszafogottabbak a távolból kattintgatnak rá. Még jó, hogy nem sikongatnak. A kampányfinisben pedig tényleg megvendégeltek mindenkit, a falvakban egymást érték az ingyenes szülinapok, disznóvágások, tavaszköszöntő fesztiválok, mindenféle dínomdánomok.
Márki-Zay Péterről is van sztorija.
Mielőtt 2018 februárjában a hódmezővásárhelyi időközin először választották polgármesternek, én vittem fel őt autóval a pártigazgatónkhoz Pestre. A két és fél óra hosszú út alatt végig azt magyarázta, hogyan kell politizálnia a Jobbiknak. A tárgyaláson azt kérte, álljunk ki mellette, de végül csupán azt érte el, hogy nem indítottunk vele szemben senkit, valamint segítettük a kampányát. Ez se kevés, ellenkező esetben nem nyert volna, és már a legelső lépésnél léket kap a politikusi karrierje.
*
Zeitler Ádám a makói József Attila Gimnáziumban maturált, azt mondja, az igazgató, Rója István miatt választotta azt az iskolát, mert „a bemutatónapon óriási hatást tett rám”.
Ez a Rója az a Rója, akit pár bekezdéssel föntebb már említettünk, mint a 2018-as országgyűlési választás szocik támogatta indulóját.
Rója tanár úr intézmény Makón. Mozgása, hangja, bajsza a szabad demokrata Kuncze Gáborra hajaz, tengerkék tekintete a kőbányai fideszes Révész Máriuszt idézi; de ami a legfontosabb:
Huszonkét éven át igazgatta a József Attilát, a „hozzáadott értéket nézve az előkelő harmincba” emelte a gimnáziumot. Gyengéje, hogy sose kertel, kimondja, amit gondol, a politikáról is. Először 2012-ben próbálta leváltani a tankerület, akkor lepattantak róla, ám 2017-ben már sikerült lapátra tenni őt (mondván, nem elég innovatív); igaz, az a lapát az igazgatói irodából csupán a tanári szobáig tolta őt, alighanem azért, mert a tantestület végig száz százalékban (háromharmad) mögé állt.
A 2018-as képviselő-jelöltségre Szeged szoci polgármestere, Botka László beszélte rá. „Tudta, mi történt velem, és sejtette, nem vagyok valami nagy Fidesz-hívő. Én meg úgy voltam vele, egy tanár ott tanít, ahol tud, ha a közéletben kap lehetőséget, hát a közéletben. Példát akartam mutatni, hogy nem kell lehajtott fejjel élni. Szoktam idézni a görögöket: inkább állva meghalni, mint térdelve élni.”
Pechjére akkor nem sikerült megegyezni a Jobbikkal (Zeitler Ádámékkal), így az ellenzéket megosztva ketten, vagyis eleve esélytelenül indultak Lázár János ellen.
Rója tanár úr azt mondja, neki nincs „oldala”, nincs pártja. „Korábbi kormányzatnál is vágytam a változásra, most még inkább kívánom.”
Értelmezi az ellenzéki vereséget:
A durva gyűlöletkampányt nem tudta ellensúlyozni az ellenzéki finomkodás. A Fidesz mindig talál egy ellenséget, akit képes félelmetessé nagyítani az emberek szemében. Migráns, Soros, Gyurcsány, gázár, tök mindegy. Most a háború jött kapóra Orbánnak, és Márki-Zay egy suta mondatából azt a hazugságot építette fel, hogy az ellenzék a halálba küldené a gyerekeinket. És újfent megbolondította az embereket. Nem az értelemre, mint inkább az érzelmekre kívántak hatni, mint láttuk, sikerrel. Csak a manipuláció. Szimpla ködösítés, az eredmény pedig nem más, mint kétharmados hatalom kontroll nélkül. Még négy évig azt csinál, amit akar. És csinálja is. Ami neki se jó. Nekünk pláne nem. Úgy érzem magam, mint a rendszerváltás előtt: központosított hatalom, központosított sajtó, központosított minden, ahol, ha jót akarsz, kussolsz. Kipróbált régi balos módszerek ezek, csak jobbról indítva. A gondolkodásuk ugyanaz, és észre se veszik. Rémisztő.
S mi a megoldás?
„Tanítani. Az csak javít valamit a helyzeten, ha felnyitjuk a szemeket, de ehhez demokratikus oktatásra van szükség. Borúlátó vagyok. Két dolog létezik, amivel Magyarország kiléphet a világpiacra. Az egyik a termálvíz, a másik a szürkeállomány. A termálvíz marad, mert nem tud elmenni innen. A szürkeállomány zöme viszont már kilépett a világpiacra, de nem itt, hanem odakint, és sose tér vissza. Kérdeztem az egyik végzős osztályban, hogy ki gondolkodik Makóban. Néhány kéz. Ki az, aki a fővárosban keresi majd a megélhetést? Több kéz. Ki az, aki külföldre készül? Még több kéz. Ez mélyen elszomorít. Ki marad itt? Mi lesz itt így?… Nem lehet már okosat mondani. Csak érzelmeset. Azzal meg nem vagyunk beljebb.”
