A korrupció Magyarországon a mérések alapján évről évre egyre nagyobb mértékű, a Transparency International tavaly a vizsgált 180 országból a 73. helyre sorolta hazánkat. Orbán Viktort az emberek többsége korruptabbnak látja, mint Márky-Zay Pétert. Úgy tűnik, hogy ez mégsem befolyásolta a választók döntését: április 3-án újra kétharmados parlamenti többséget szerzett a Fidesz-KDNP.
Milyen okai lehetnek annak, hogy az embereket látszólag ennyire nem érdekli, mire költi az állam a pénzüket és hányan gazdagodnak meg az adóforintjaikból?
A pénzügyi hatalmi és hivatali visszaélések, a megvesztegetés és a korrupció mindig is foglalkoztatta az átlagembert és a kutatókat. Utóbbiak sokáig mégis inkább csak az okokkal és a következményekkel foglalkoztak, viszonylag keveset tudunk arról, hogy mit gondolnak a választók a korrupcióról.
Sokan nem ismerik fel a korrupció jelentőségét
Azt, hogy sok ember miért nem elég érzékeny arra, ha a kormány egyes tagjai milliárdokat juttatnak a haveroknak, könnyű lenne információhiányra, tájékozatlanságra fogni, de a magyarázat ennél sokkal bonyolultabb. Valamennyire természetesen szerepet játszik ebben, hogy mennyire tudatosak politikailag a választók; mennyire érdekli őket, mi történik az országban, és mire megy el a pénzük. A sajtónak és a különböző civil szervezeteknek nagy a felelőssége azzal kapcsolatban, hogyan és mennyit foglalkozunk a korrupcióval, ugyanakkor az is lehet, hogy a rengeteg információ kontraproduktívan hat. A Publicus Intézet 2016-os vizsgálatában például a megkérdezettek kétharmada mondta azt, hogy túl sok a korrupciós ügy, ezért lehetetlen azok alapján dönteni. Teljesen érthető, ha a mai információdömpingben nem mindenki emlékszik évekkel ezelőtti esetekre vagy arra, hogy melyik politikus, gazdasági szereplő nevéhez mi is köthető pontosan.
A választók jelentős része valószínűleg az összefüggéseket sem látja át. Nem feltétlenül van tudatában annak, hogyha a kormány milliárdokat csoportosít át keveseket érintő, elsősorban a kiváltságos csoportoknak hasznos befektetésekre, akkor az alapvető szolgáltatásokra már nem marad elég pénz. Az 1990-es években a választók sokkal inkább felháborodtak a korrupción, ma már viszont nem sorolják előre, amikor különböző problémákat kell rangsorolni. Úgy gondolják, hogy vannak ennél fontosabb területek is, amikkel foglalkozni kellene.
Minél inkább átlátja valaki, hogy akár közvetve, akár közvetlenül, de érintheti őt a politikusok korrupciója, annál nagyobb az esélye, hogy nem fogja azt elfogadhatónak tartani. Ugyanúgy, ahogy például a klímaváltozást, a közvagyon elosztogatását sem feltétlenül vesszük észre, ha nem a saját bőrünkön tapasztaljuk a hatásait. Egy vizsgálat szerint azok az emberek, akik részesei voltak már valamilyen megvesztegetésnek vagy hallottak róla, és olyan környezetben élnek, ahol ez gyakori, érzékenyebbé válhatnak a magasabb szintű visszaélésekre is.
Ugyanakkor az összefüggés közel sem ilyen egyszerű: nem úgy működik az emberi agy, hogyha valami negatívumot tapasztalunk, akkor egyértelműen el is fogjuk ítélni azt. A köztudatban aktívan él a hiedelem, ami szerint „minden politikus korrupt” – ezzel például a Publicus Intézet 6 évvel ezelőtti közvélemény-kutatásában a válaszadók fele értett egyet. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy emiatt a választásokkal kapcsolatos döntéseknél nem érdemes figyelembe venni a korrupciót.
A pártkötődés befolyásolja, ki hogyan ítéli meg a jelenséget
Magyarországon már viszonylag régóta azt látjuk, hogy a politikai táborok között nem igazán van átjárás. Tehet bármit a kormány, a megrögzött Fidesz-szavazók nem fognak elpártolni. Az emberek korrupcióhoz való viszonyulását is nagyban meghatározza a pártszimpátia.
Sokan látják be, hogy a Fidesz-KDNP kormányzása alatt erősödött a korrupció, ugyanakkor a kormánypártiak közül jelentős arányban vannak azok, akik szerint a stadionépítésekkel vagy a trafiktörvénnyel semmilyen probléma nincs. A Republikon Intézet 2021. novemberi felmérésében a Fideszre szavazóknak csak 2 százaléka jelölte meg a korrupciót a legsúlyosabb problémaként, míg az ellenzékieknek a 17 százaléka. A bizonytalanok és az ellenzékiek is úgy gondolják, hogy a kormány korrupt, de ezt nem tartják akkora problémának, mint más ügyeket.
Mi lehet ennek az oka? Négy évvel ezelőtt már írtunk róla, hogy azok is támogatják a kormányt, akiknek konkrét hátrányai származnak az intézkedésekből, és emögött többek között a rendszerigazolás motivációja áll. Az emberek szeretnék azt hinni, hogy a világ igazságos, ezért gyakran akár az elnyomóikkal is azonosulnak. Nem akarnak változást, és mindenben támogatják azt a pártot, amelyikre szavaztak. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a korrupcióval is ki tudnak békülni. Ha valamiért úgy gondolják, hogy nem tudnak kilépni a rendszerből, akkor inkább alkalmazkodnak hozzá, és képesek bármit elfogadhatónak látni.
Az autoriter, populista vezetők egyik fontos eszköze a saját és a „külső” csoport mesterséges megkülönböztetése (vagyunk mi, a „jók” és vannak a többiek, akik „ellenünk szövetkeznek”). Így, ami kívülről korrupciónak tűnik, az a támogatóknak a túlélésért való küzdésnek, helyes cselekedetnek, a „mieink” megvédelmezésének.
Sok tényező befolyásolja tehát, hogy mennyire veszik komolyan egy ország választópolgárai a korrupciót, de valószínűleg önmagában az nem segít a tudatosításban, ha minél több ügy kerül napvilágra. Érdemes inkább azt a hozzáállást erősíteni, ami szerint nem elfogadható és nem evidens, ami történik, és igenis nagy hatással van az életünkre, ha elosztogatják az adónkat.
