Szerencs délkeleti oldala a tengersima alföldön fekszik, az északnyugati utcák viszont fölfutnak a hegyoldalba: a Zemplén lábánál vagyunk, „Hegyalja kapujában”, ahogy itt mondani szokás. Ahol most állunk Horváth Ádám építőipari vállalkozóval, tág és kopár terület a kisváros Miskolc felé eső részén, az épülő 37-es út közelében. Horváth lelkes lokálpatrióta, tősgyökeres szerencsi, a Jobbik helyi szervezetének elnöke, a Borsod Megyei Közgyűlés tagja, továbbá szólógitáros egy szerencsi metálzenekarban.
Ez a tág, kopár terület a szigetelőanyag-gyár hűlt helye, és az ilyen hűlt helyek – beígért, ám elmaradt beruházások – az MSZP-s Jézsó Gábort támogató ellenzéki összefogás fő kampányelemei a térségben. Horváth is, mások is „furcsaságokról” beszélnek. Az építést a 2020-ban elhunyt Koncz Ferenc, az akkori fideszes polgármester ígérte még 2010-ben, aztán 2012-ben újra megígérte. 2014-ben választási ígéretként ismét elhangzott, hogy megépül a gyár, és legalább 150 új munkahelyet teremt, de azóta sem történt egyetlen kapavágás sem. Pedig volna helye valami munkahelyteremtő beruházásnak, főleg, mióta a cukorgyár megszűnt.
Az út, ami húsz éve készül
A cukorgyár méltán volt Európa-hírű, a hazai cukorgyártás egyik legnagyobb üzeme több mint száz éven keresztül működött Szerencsen, mígnem 2008-ban a sokadik tulajdonos bejelentette, hogy a krónikus cukorrépahiány miatt leállítja a termelést és bezárja a gyárat. Több mint száztíz szerencsi maradt akkor munkahely nélkül.
Ma az egykori, kifejezetten elegáns gyárépület helyén két árva kémény ácsorog meg egy raktár- és egy kazánépület.
Valamivel jobban alakult a másik helyi ipari legenda, a csokoládégyár sorsa. Az üzem az 1920-as évek végétől ontotta az olyan kultikus finomságokat, mint a Boci Csoki, a Tejkaramella, a Macskanyelv, a Piros Mogyorós és a „konyakmeggy” bonbon. Aztán 1991-ben a Nestlé megvásárolta a gyárat, kakaóüzem lett belőle, a klasszikus brand átkerült egy magyar céghez, amely Szerencsi Bonbon Kft. néven készíti tovább a csokoládét, és illatos mintaboltokat üzemeltet a városban.
De még mindig nem könnyű munkát találni. Bárkit kérdezünk, ugyanazokat a panaszokat halljuk: a fiatalok elvándorolnak, a lakosság elöregszik, az iskolák kiürülnek, és hiába avatnak nagy csinnadrattával új és új játszótereket, ha azok üresek, általában csak a szél lengeti a hintát.
Azért nincs munkahely, mert nem jönnek a beruházások. És azért nem jönnek a beruházások, mert nincs út. De ígéretből itt annyi van, mint a szar
– magyarázza egy munkaruhás ember a szerencsi vár bejáratánál.
A 37-es út kiszélesítése – ebben politikai hovatartozástól függetlenül mindenki egyetért – Szerencs boldogulásának záloga. Horváth szerint lehetetlen helyzet, hogy Miskolc felől csak döcögve lehet közlekedni, és ha beáll az ember elé egy megrakottan vánszorgó teherautó, idegtépően hosszúra nyúlhat a 30 kilométeres út. „Mindig vannak, akik besokallnak és kielőzgetnek, rengeteg a baleset” – teszi hozzá.
A történet kormánypárti olvasata szerint az utat – ha végre elkészül – a néhai Koncz Ferencnek és lányának köszönhetik majd a szerencsiek; húsz teljes évet lobbizott ezért az egykori polgármester, majd országgyűlési képviselő.
Ezt az utat szó szerint a Feri bácsi vájta ki
– mondta lapunknak a szerencsi illetőségű Kiss Ádám humorista, aki saját bevallása szerint nem kötődik ugyan pártokhoz, de nagyra tartja a Koncz családot. A munkát Koncz Ferenc 2020-as, halálos motorbalesete után lánya, a jelenlegi képviselő, Koncz Zsófia fejezi be, akinek első parlamenti felszólalása is ennek a meghatottan diadalmas bejelentése volt. A képviselő arról beszélt, hogy „az út elkészültével a zempléni emberek négy sávon közelíthetik meg Budapestet, több országhatárt, és akár a tengerig is autózhatnak gyorsforgalmi úton”.
„Nézze, ha öt éve kész volna, már akkor is késő volna”, mondja erre egy asszony a gimnázium épülete előtt. „Közben a fiam és a lányom is elköltözött az unokáimmal, az egyik Miskolcra, a másik Pestre. Teljesen el vagyunk szigetelve, egy ekkora útszakaszt nem voltak képesek befejezni húsz év alatt. Szégyen és gyalázat. Nem, ne írja le a nevemet, még az hiányzik. Itt a fideszesek a nagyurak.”
„Az van a mostani kiírásban, hogy 2023 májusára kell átadni. Most egyébként a munkatempó baromi jó, tavaly októberben kezdték el úgy igazán. Persze az is izgalmas lesz, ha elkészül az út, és keresztülmegy Szerencsen” – véli Horváth. „Itt laza becslések szerint is átmegy napi 12–15 ezer gépjármű. Reggel a főúton eleve nem lehet megmozdulni, és ha a vasúti sorompó is leereszkedik, az maga a halál. Szóval az igazi az lenne, ha az elkerülő utat is megépítenék, megvan a helye.”
A fantomgyár és az elmaradhatatlan Mészáros Lőrinc
A szerencsi szigetelőanyag-gyártó üzem létesítését 2016-ban a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak minősítette, és a Nemzeti Befektetési Ügynökség 4 milliárd forintos támogatást különített el a számára. A lebonyolítás a szerencsi Pimco Kft. feladata; a projektcéget 2011-ben hozták létre, és 2019-re 150 milliós bejegyzett tőkével rendelkezett. 2017-ben meg is kapta a környezethasználati engedélyt a cég, amelynek egy év múlva a Talentis Group Beruházás-szervező Zrt. lett az egyedüli tulajdonosa.
A Talentis Zrt.-ről két dolgot érdemes tudni: az egyik, hogy ez a Mészáros Lőrinc befektetéseit összefogó szupercég, a másik, hogy a vezérigazgatója nem más, mint Koncz Zsófia édesanyja, Konczné Kondás Tünde.
2020-ban Szijjártó Péter ünnepélyesen megtekintette Koncz Zsófia társaságában „a beruházás munkálatait”, vagyis a semmit. „Hát, itt lenne az új ipari park, zászlókkal is már láthatóvá tettük”, mutatott a 6,4 hektáron fekvő üres telekre a politikusnő, mire Szijjártó összehúzott szemmel, elismerően bólogatott.
A zászlók valóban tettre készen csattogtak a szélben, de azóta kifakultak és nagyrészt lefoszlottak a rudakról. Helyiek mondják, hogy a megtekintés idejére odaállt egy jókora traktor is, aztán eldöcögött a helyszínről.
Az ellenzék jelöltje, Jézsó Gábor is szentelt egy kampányvideót a témának, melyben azt állítja: elég az üres ígéretekből, ha ő nyeri a mandátumot áprilisban, a cselekvés mezejére lép. Arra vonatkozó bizonyítékkal senki nem állt elő, hogy törvénytelenség volna a történet mögött, Jézsó mindenesetre azt ígéri, „a furcsaságokat” ki fogják vizsgálni, és az építkezés végre megvalósul.
Ottjártunk után kaptuk a hírt, hogy azóta nemcsak megjelentek munkagépek a területen, de neki is álltak a tereprendezésnek.
Horváth szerint legalább ötvenes listát lehetne összeállítani az ilyen ígéretekből. „Beharangoztak vagy négy éve egy konzervgyárat is. Aztán ugye lett volna gyümölcsléüzem, pont itt a cukorgyár területén, meg szőlőmagolaj-üzem.”
Megállunk az elegáns új piac mellett. „Na, ez egy pozitív példa”, mondja Horváth. Tényleg jól sikerült, kulturált. Egykor aszfaltos placc volt, ami szép térköves burkolatot kapott, körben parkolókkal meg platánfákkal.
Ez is Koncz Ferenc alatt épült?
– Igen, abban az időszakban. Csak azért mutatom, mert az egész került nettó 145 millió forintba. Néhány ezer négyzetméter térkő, a két nagy épület, az irodaépület, parkolóval, fákkal, mindennel együtt.
Ezért 140 millió nem tűnik soknak.
– Mutatok olyat, ami egészen másmennyibe került.
Elindulunk kifelé a városból, és megállunk egy vaskerítéssel körülvett térköves terület mellett, a Makovecz-féle szárnyas városkapunál.
„Na, ez a jellegtelen üres placc bruttó 68 millióba került. Be is adtam a közérdekű adatigénylést, amiből kitűnt: gyakorlatilag úgy történt a számlázás, hogy november 27., december 4., december 11., tehát cirka hétnaponta adták be a tízmilliós számlákat, és egy hónap alatt készen voltak. Ennek szerintem ötvenmillió alatt lett volna a reális ára, szóval valakinek nagyon megszaladt a tolla”, véli Horváth.
„Fotóznak, figyelnek, meg vagyunk félemlítve”
„De csak az igazat írják!” – int egy idősebb asszony erélyesen a Szerencse Áruház előtt, az ellenzéki ajánlásokat gyűjtő pult mögül. Mellette középkorú férfi áll; Kázmér Éva és Czibik Tamás szerencsi lakosok. Fáznak, toporognak. Kérdezem, hogyan látják az esélyeket.
– Nem itt állnék, ha nem érezném, hogy van esély. Mert az emberek bemennek a boltba, látják, hogy mi van, és változást akarnak. Én is azt mondtam, hogy a nyugdíjamból most megélek, de miért ne élhessek jobban? – így Kázmér Éva.
Pont a nyugdíjasoknak tesz nagy ígéreteket a Fidesz.
– Azt már nem hiszik el az emberek.
A közhangulat milyen a városban?
– Tán békésebb, mint máshol, de azért nem kell rózsaszínre festeni. Olyan nagy a nyomás meg a tiltás, hogy a múltkor sírva mondta egy pedagógus: „Ne haragudj, nem tudok aláírni, mert akkor kirúgnak.” Volt, aki azt mondta: „Éva, én nem megyek oda a pulthoz, mert fotóznak, figyelnek, meg vagyunk félemlítve.”
Mit szólnak a Koncz család nevéhez köthető beruházásokhoz?
– Nézzék ezt a gyalogosátkelőt, ott a jelzőlámpa – mondja Czibik Tamás. – Ezt építették ötmillióból. Nézzék ezt a kivitelezést, az oszlop mellé van felhúzva a pvc-cső, borzalmas. Én villanyszerelő vagyok, egymillióból megcsináltam volna úgy, hogy be van rendesen kábelezve.
Ismerték Koncz Ferencet személyesen is?
– Fizikatanárom volt itt a Rákóczi Zsigmond Általános Iskolában. Szerettem. Jó tanár volt – feleli Tamás.
– Én dolgoztam is vele – mondja Éva – a hivatalban, mint törvényes képviselő. Személyesen is kedveltem, nagy kutyás volt, én is az vagyok. Zsófiát, a lányát is ismerjük.
– Gyerekkoromban sokat fogócskáztam vele – mondja a férfi.
– Én úgy gondolom, a Zsófi véletlenül került a Fidesz csapdájába – véli a nő. – Amikor beszéltem vele, azt mondta: azért döntött így, mert úgy érzi, a városnak ez a jó.
Ez tulajdonképpen jó válasz, nem?
– De igen. Ezt hiteles válasznak tartom.
És mégis Jézsó Gábornak gyűjt szavazatot.
– Persze. A Fideszt attól még le kell váltani, hogy a Zsófi aranyos.
Nyugdíjas korú férfiak állnak az áruház másik sarkánál.
– Hát azért az gond, hogy egyre több a cigány mindenütt – lép hozzánk egyikük.
Miért gond?
– Nem az a baj, hogy cigány valaki, míg rendes. Csak az a baj, de ezt maga úgysem meri leírni, hogy kevés köztük a rendes. Én is ismerek olyat, amelyik dolgozik. De csak egy példát hadd mondjak. A közmunkások szépen összesöpörték a téren a szemetet. Nem telik bele két perc, odajön a cigány, és eldobja a csikket. Egyszerűen nem tudja elviselni, hogy tisztaság van.
Maga kire fog szavazni?
– Senkire. Mit tudom én.
– Rendben van itt minden – mondja egy másik férfi a maszkját állára húzva, Lapis István a neve. – Várjuk a fejleményeket.
Mit szeretne jobban: a Fidesz vagy az ellenzék győzelmét?
– Csak azt, hogy ne legyen széthúzás meg sárdobálás, és az emberek jobban megbecsüljék egymást. Arra szavazok, hogy békesség legyen.
És a békességet kitől lehet várni?
– Nem tudom. Úgy kéne elosztani a dolgokat, hogy egyenlő rész jusson mindenkinek – véli Lapis István.
– De hiába ígérgetnek 13. havi nyugdíjat meg ilyen-olyan emelést, már a következő hónapban abból semmi nem lesz, ha a Fidesz nyer – lép oda egy alacsonyabb, hatvanöt év körüli férfi. Földvári Pálnak hívják.
– Én amúgy a Klárikára ikszeltem, a Dobrevre, a cukorgyári kémény előtt volt a szavazás.
Na most, kérem szépen, ha én egyszer Klárikára szavazok, akkor nekem ne jöjjön helyette a Péter, és ne mondogassák, hogy az is jó lesz, mert én azért szavaztam a Klárikára, hogy ő legyen. Nekem ez a Péter nem tetszik, hát ilyeneket mond, hogy mindenki spóroljon a gázzal, villannyal? Ne ossza már be az én pénzemet! Hogy én min spóroljak, azt majd én eldöntöm, tetszik érteni.
És akkor Jézsóra sem fog szavazni?
– Hogy tetszik mondani?
Jézsó Gábor az ellenzék jelöltje a szerencsi térségben.
– Igen? Nem tudtam. Valami pesti?
Nem, tiszaújvárosi. Úgy tudjuk, ma tart lakossági fórumot Szerencsen.
– Na, majd elmegyek. Meglátjuk, mit ígér. Ha olyat ígér, ami nekem is tetszik, akkor rá fogok ikszelni.
„Zsófira szavazok, az apja emléke miatt”
– Nehéz, nehéz. – Megviselt arcú férfi ingatja a fejét, kék munkaruháján MÁV-felirat. A piaccal átelleni téren állunk.
Milyen a munka a vasútnál?
– Szemetet szedünk, ilyesmi. Ilyenkor lájtos, tavasztól őszig van a fűkaszálás, de az is jó, olyankor legalább megy az idő.
A férfi 1991 óta él Szerencsen.
– Lekopoghatom, saját házam van, de egyszerűen nem jutok egyről a kettőre. Volt egy balesetem, egyik szememre megvakultam. Sajnos nem nagyon vesznek föl így sehová. Van egy pesti fiam, a Vodafone-nál dolgozik. De örül, ha megél, nem tud minket segíteni. A kisebbik itt van, de hát ő se dolgozik, sajnos, mert eladónak tanult, de nem bír elhelyezkedni. Az ember már nem érti ezt a Borsod megyét.
Közben épp ideér Jézsó a stábjával, asztalt állítanak fel az aláírásgyűjtéshez, kezdenek szórólapokat osztani. Arrébb húzódunk.
Mit vár a választásoktól?
– Eleinte oké volt, mentem szavazni a Koncz Ferencre, isten nyugosztalja.
Szerette?
– Ó, nagyon. Vele meg tudtam akár itt az utcán is állni beszélgetni, nem úgy, mint a mostani polgármesterünkkel. Az szó szerint elmegy az ember mellett, mintha nem is léteznénk.
Koncz Zsófiát ismeri?
– Igen. Igaz, még személyesen nem nagyon találkoztunk.
Mit szól az ellenzéki jelölthöz, Jézsó Gáborhoz?
– Nem foglalkozom vele.
Éppen itt áll maga mögött. Az a magas ember.
– Nem baj. Én eldöntöttem, hogy Koncz Zsófiára fogok szavazni az édesapja emléke miatt is. Akkor mit foglalkozzak mással?
Fideszes amúgy?
– Jaj, dehogyis. Nem, nem.
De itt helyi szinten nem a párt számít, hanem az ember. Nem mindegy, kinek adsz bizalmat.
Ha egy konkrét dolgot kéne mondania, egy változást, aminek örülne, mi lenne az?
– Ha legalább a minimálbér szintjére emelnék a közmunkát, azzal megbecsülnék a mi munkálkodásunkat is. Mert így nagyon lenéznek. Pedig értékes az is, amit mi csinálunk, mert az állomást csak rendben kell tartani. Nem igaz?
Esteledik, szállingóznak az emberek a szépséges szerencsi vár felé.
Ott áll már a várkapuban az ellenzéki vezetők csapata: Nyakó István MSZP-s politikus, aki most a kampány koordinátora; Bíró László, a botrányba keveredett és lemondott, ám a környéken még mindig népszerű jobbikos politikus; Jézsó Gábor, az összefogás rezzenéstelen mosolyú jelöltje; Molnár István, Tiszaújváros alpolgármestere. Megérkezik közéjük Ujhelyi István EP-képviselő is, akit üdvrivalgással és ölelésekkel köszöntenek.
Egyre duzzad a tömeg, amit örömmel fogad a kampánycsapat, de aztán kiderül, hogy az érkezők egy része a lovagterem felé tart, a Házasság Hete rendezvény megnyitó alkalmára. Egy nagyon bennfentesnek mutatkozó férfi szerint „Zsófika is ott lesz”, mert „ki nem hagyna egy alkalmat, hogy népszerűsítse magát”.
Így aztán elosonunk a lovagterem felé.
„Ha nem a Fidesz mellé állsz, nem lesz pénz”
Szeretnénk Koncz Zsófiával találkozni, akár ki-, akár befelé jövet, és föltenni néhány kérdést. Mielőtt Szerencsre indultunk, megírtuk neki és stábjának, hogy szeretnénk vele beszélni, de nem kaptunk választ. Eddig úgy néz ki, ő azon kormánypárti politikusok egyike, akik a Fidesz-univerzumon kívüli újságíróval nem állnak szóba. Amikor a stáb egyik tagjától kértük, hogy legalább egy e-mail-címet adjon, ezt is megtagadta, mondván, „ha aktuális lesz, majd megkeresnek”.
Kampány van, sosem aktuálisabb egy interjú, mint ebben az időszakban, tehát keressük Koncz Zsófiát. De a fideszes jelöltek programjáról többnyire csak utólag értesülünk, hiszen gondosan kerülik az olyan helyzeteket, amikor nem a kézivezérelt sajtónak kell válaszokat adniuk.
Sajnálatos tapasztalatunk szerint ez lehet a helyzet a város független polgármesterével is. Nyiri Tibor titkárságán ottjártunk napján azt az információt kaptuk, hogy szabadságon van; közben a Facebook-oldalán épp arról adott hírt, hogy „munkaértekezleten” köszöntötte az új jegyzőt. Utána még hét alkalommal próbáltuk hívni, sosem ért rá beszélni velünk. Végül az asszisztense azt ígérte, hogy majd visszahív. De nem tette.
Beszélnek erről városszerte, és Herczeg Zoltán divattervező – aki szintén tősgyökeres szerencsi, és indult a legutóbbi önkormányzati választáson – is elmondta a saját verzióját:
„Amikor Koncz Feri 2018-ban lemondott a polgármesteri tisztségről, hogy az országgyűlési képviselői mandátumát betölthesse, Nyiri volt a fideszes alpolgármester, aztán csont nélkül megnyerte időközin a polgármesteri pozíciót. Csakhogy Koncz továbbra is úgy viselkedett a városházán, mint a helyi kiskirály, fenntartotta az irodáját, dirigált mindenkinek; ez csípte Nyiri szemét, és többször szóvá is tette. Válaszul Konczék a Fidesszel együtt levették róla a kezüket, és a következő önkormányzatin, 2019-ben már a párthű Egeli Zsoltot támogatták helyette. Nyiri független lett, de így is nyert. De hát ő olyan független a Fidesztől, mint almafától a levele. Nem tud mit csinálni, be van fenyítve. Szerencsen még a szél is a Fidesznek fúj, széllel szemben pedig nem lehet.”
Egyébként annak idején maga Nyiri is adott e sajátságos helyzetről egy megejtően őszinte interjút a városi tévé híradójának. Így fogalmazott:
’22-ig ez a hatalom fog fennállni, akivel egy polgármester, ha nem tud együttműködni, akkor duzzoghat a sarokban, és akkor nem haladnak az ügyek, mert egyszerűen másként nem működik ez a rendszer. Éltem a Kádár-rendszerben, akkor is úgy működött az urambátyám kijárás. Akinek jó kapcsolatai voltak Bodnár elvtárssal és fölfelé, annak volt út, annak jutott ez is meg az is.
A helyiek elmondása szerint Nyirinek minden meg van bocsátva, cserébe lelkesen támogatja Koncz Zsófia kampányát.
A lovagteremben egy katolikus pap hosszan ecseteli a házasság szépségeit; nagy meleg van, a fideszes képviselő viszont nincs itt.
NATO kontra Kelet
Visszamegyünk a nagyterembe, ami hézagosan ugyan, de megtelt, jobbára nyugdíjaskorú érdeklődők ülnek a székeken, kabátjuk az ölükbe hajtva. A színpadon, obligát ásványvizes palackok tárasaságában öltönyös férfiak, Jézsó épp befejezi a beszédét. Pár hete voltunk egy temetésen Hernádkakon, ahol a búcsúztatót tartotta, itt ugyanazzal a kántáló pátosszal beszél, a mondat végi szótagokat kissé magasra intonálja és meglebegteti, így mondja: „le fogjuk győzni a Fideszt.”
Taps.
Bíró László megy a pulitushoz. Jó szónok, erős képeket és ellentétpárokat használ, hármas tagolású klasszikus retorikában utazik, megvan az orgánuma is hozzá. Ő is azzal kezdi, hogy legyőzik a Fideszt. „2018-ban egymást tudtuk maximum legyőzni, és aranyoztuk a szekeret, amivel sikerült betolni egy fideszes képviselőt.” Majd egy merész fordulattal rátér a gyűlölködés, sőt a rasszizmus kérdéskörére.
Láttuk, hogyan sikerült cigányságot a magyarsággal összeuszítani, oltatlanokat oltottakkal összeuszítani, homoszexuálisokat heteroszexuálisokkal összeuszítani, de azt hiszem, hogy ezt a sort folytathatnánk egészen a végtelenségig. Az orvosokat a betegekkel, a diákokat a tanárokkal, a pedagógusokat azokkal az emberekkel, akik normál kétkezi munkát végeznek, és látjuk azt, hogy mi az, ami ennek a gyümölcse. Ennek a gyűlöletnek a gyümölcse a megosztottság.
Elmondja – az okok részletezése nélkül –, hogy nehéz szívvel lépett vissza a jelöltségtől, de ma már nem bánja, hiszen így megismerhette Jézsót, aki „egy jó ember, és minden körülmények között a legjobb választása lett a mi választókerületünknek”.
Jézsó a válaszbeszédében azt hangsúlyozza: most Kelet és Nyugat feszül egymásnak, demokráciák és rezsimek harca zajlik a világban, és magukat nemzetinek mondó pártok a keleti rezsimek szekereit tolják. „Árulók”, mondja Jézsó, „akik a hatalomért, szentírási idézettel szólva, harminc ezüstpénzért eladják az országot. Lehet, hogy ha ők kerülnek hatalomra, akkor átvennék a kelet politikai kultúráját is. Én a parlamentben a Nyugat és Kelet közül a nyugati irányba fogom tolni minden erőmmel Magyarországot.” Jézsó leszögezi, hogy hisz a NATO védelmében, az Európai Unió szabadságában.
Egyikünk sem tudja még, hogy alig néhány napra vagyunk a háborútól.
A szóra emelkedő Ujhelyi Jézsóra mutatva kijelenti: „E különleges pillanatban itt látunk megszületni egy igazi államférfit.”
Aztán kitér arra is: ha öt éve azt mondta volna valaki, hogy a jobbikos Bíró Lászlóval egy asztalnál fog ülni, és küzdeni ugyanazért a célért, igencsak meglepődött volna.
„Ha a Fidesz mellé állsz, nem lesz pénz”
Ujhelyi szerint Orbán tettei annyira ellentétesek az Európai Unió normáival, hogy az Európai Bizottság elindítja a vizsgálatokat, és „bizony befagynak a forrásaink”.
„Az elmúlt tizennégy évben 800 milliárd forint érkezett az Európai Unióból a megyébe. Gondolják el, mennyi pénz fog hiányozni, ha Orbán marad. Az én felelősségem, hogy megvédjem a magyarok pénzét, a szerencsiek pénzét, az önök pénzét Orbán Viktorral szemben. (…) És akkor lesz közlekedési infrastruktúra, tömegközlekedés, egészségügy, munkahelyteremtés, az agráriumban gazdálkodóknak támogatás, óvodafejlesztés, bölcsődefejlesztés, iskolafejlesztés” – sorolja az EP-képviselő. „És ha megmentjük ezeket a pénzeket, akkor lesz ember, aki tudja” – mutat ismét Jézsóra –, „hogy azt a térségben mire kell költeni!”
Taps.
Kérdések ideje jön, hát kérdezünk.
Bíró László azt mondta, a NER társadalmi csoportokat, köztük különböző származásúakat uszított egymás ellen. Jézsó Gábor milyen konkrét lépéseket tervez a térségben az integrációért, a rasszizmus visszaszorításáért?
„Az én álláspontom, hogy minden ember ember”, szögezi le Jézsó némi tűnődés után. „És azt hiszem, hogy ebben minden benne van”, teszi hozzá nyomatékosan. „Minden embernek joga van az élethez, a munkához, a szerelemhez, a szeretethez, a családi otthonhoz, a meleg otthonhoz, a fizetéshez, és én képviselőként ezen fogok dolgozni, hogy meglegyen nekik is mindenük, ugyanúgy tudjanak dolgozni, ugyanúgy tudjanak élni, hiszen minden ember ember.”
Egy idősebb nő kérdi, mit szól ahhoz, hogy „Orbánék szétlopták az országot”, s hogy a jelölt szerint visszakövetelhető-e az a rengeteg pénz.
„Benne van a Szentírásban is, hogy ne lopj, de azt gondolom, hogy ez normális emberi morál, ami az enyém, az az enyém, ami a másé, az a másé. Orbánék mindenünket elviszik, ellopják, tehát ez egy nagyon szomorú, vérlázító és elfogadhatatlan dolog. Én azt gondolom, hogy igenis, el kell számoltatni őket. De azért félek attól, hogy ezt ők ügyesen elrendezik a saját köreikben.”
Barna Zsolt kér szót, az Együtt a Cigányságért Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesület elnöke.
„Mi úgy gondoltuk, amikor a Bíró Laci elindult, hogy mindenki megérdemli a bizalmat, mindegy, melyik párthoz tartozik.
Meg kell szólítani a romaságot is. Mi tudjuk, hogy kell megszólítani, csak várjuk, hogy a jelölt, a Gábor úr, végre elkezd szólni nekünk, hogy mikor tudjuk ezt megvalósítani, hogy megszólítsuk azt a réteget, akár Tiszalúcon, vagy akár Ongán, vagy Girincsen.
Nagyon sok segítséget kaptunk itt a Gábortól is, mert tudni kell, hogy mióta beálltunk a Bíró Laci hátához, minden pályázatunk „sorbanállásra” került. Jól tudjuk, ezt kinek köszönhetjük, a Sztojka klánnak, a Farkas Félixnek és a Flórinak. Ugye, mostanában volt az Országos Roma Önkormányzatban a balhé, szégyellem még kimondani is azóta, hogy cigány ember vagyok, mert szégyellem őket. A romaság nem azért ülteti őket oda, hogy ezt csinálják, hanem azért, hogy kiálljanak értünk, és megkeressük azokat a képviselőket, akiket meg kellene keresni.”
Barna hangja elcsuklik, a szeme könnybe lábad.
„Nem erre adtunk nekik bizalmat. De nagyon reméljük, a választásnál ez megfordul. Kiseperjük őket, elég volt belőlük.”
Tapsvihar a válasz a szavaira.
„Zsolti, mi viszont büszkék vagyunk rátok. Óriási segítség, amit nyújtotok, rengeteget dolgoztok az előválasztás ideje óta, járjátok a településeket, és próbáljátok ezt a jó hírt továbbvinni, köszönjük” – feleli Jézsó.
„Egyébként, Gábor, jegyezzük ezt meg – mondja Nyakó némi önkritikával. – Menjünk azokba a roma közösségekbe, ahol szeretettel vagy legalábbis nyitottsággal várnak minket. És általában mondom, hogy minden, ami a kampányban működik, az én vagyok, ami meg nem működik, azért úgyis megkeressük a felelőst.”
Nevetés, taps. Vége a kampányeseménynek, szedelőzködnek az emberek. A tömegben észreveszem Földvári Pált, a sálát igazgatja.
Na, mi a véleménye?
– Hát, ugye, megmondtam. Aszerint fogok rá szavazni, hogy mit ígér.
És?
– Sok mindent nem ígért. Kicsit mintha mismásolt volna. A többiek többet is beszéltek.
Akkor most mi lesz?
– Nem tudom, azért szimpatikus, csak még bele kell tanulnia. Lehet, hogy ráteszem azt az ikszet. Ha már a Klárikára nem lehet, sajnos.
